Palástolt öröm 1

Már pár hete beszélgetünk…. „Nem lehet. Van Gazdám, és Gazdámon kívül nem szeretnék senkivel találkozgatni.” Írtam oly sokszor ilyen-olyan formában, ám te csak győzködtél tovább. Bevallom, imponált ez a kitartás. Ha nem lettél volna szimpatikus, ha nem lett volna meg a közös nevező, akkor biztosan zavart volna a néha kicsit erőszakosabb nógatásod. És a rábeszélőkéd eredményeként lassan oldódott a találkozás iránti nagy ellenállásom.
Kifaggattál a vágyaimról, de te épp csak annyit árultál el, amivel felkeltetted a kíváncsiságom.
„Egy kötetlen találkozó egy kávézóban, parkban……te választod a helyet, ahol jól érzed magad. Csak beszélgetünk, és utána elköszönünk, mindenki megy a maga útjára.” -folytattad a kérlelést, nógatást.
Jól tudtam, hogy nagy valószínűséggel ez a találkozó nem fog megállni a beszélgetés szintjén, de a véremnek nem tudtam parancsolni. Hajtott a kíváncsiság, hogy miért szeretne ennyire találkozni, és pezsgett a vérem a kitartása miatt.
Persze Te már az ismerkedésünk kezdetétől fogva tudtál minden egyes lépésünkről…minden főbb lépésünkről, és noha nem tiltottad meg, mégis rossz érzéssel töltött el, hogy a találkozás gondolata ott motoszkál a fejemben.

…Egy kora tavaszi napon találkoztunk. Úgy beszéltük meg, hogy félúton találkozunk, sétálgatunk, beszélgetünk kicsit. Így is történt minden, busszal mentem a megbeszélt helyre, ahol már a pályaudvaron vártál. Le sem tudtam volna tagadni, hogy mennyire izgultam. Félénken eléd léptem, és te két puszival köszöntöttél, majd miután a kérdésedre, miszerint beülünk-e valahova, habozva bólintottam, elindultunk. Meglepett, hogy kézen fogtál, és bár örültem neki, viaskodtam magamban. Egyrészt ott volt, hogy talán ez mégsem volt olyan jó ötlet, másrészt viszont a vágyam, amely ez alatt a közel egy hónap alatt kialakulni látszott, tagadhatatlanul jelen volt, és várta a kielégülést valamilyen formában.
Ballagtunk egymás mellett, beszélgettünk. Leginkább te vitted a beszélgetés fonalát, mígnem egy kellemes kis cukrászdához érkeztünk. Előzékenyen kinyitottad nekem az ajtót, majd a legtávolabbi asztalhoz masíroztam.
Miközben leültünk észrevettem az arcodon egy kis mosolyt, mire kérdőn pillantottam rád.
-Szándékosan választottad a legeldugottabb zugot? 😊-néztél körbe jelentőségteljesen. Mi tagadás valóban eldugott volt, mindkét oldalán művirágok sorai magasodtak.
-Őőőő…nem-hebegtem, és pirulva leszegtem fejem.
-Mit kérsz?
Úgy izgultam, hogy úgysem tudtam volna enni, ezért csak egy forró csokit kértem.
Felálltál, és míg kikérted a pultnál a két italt, próbáltam csillapítani izgalmam.
Néztem közeledő lépteid, miközben azok a gondolatok még mindig nem eresztettek.
Tudtad, hogy ma találkozunk, elmondtam, mindig elmondom ezeket a dolgokat, hisz, ha nem mondanám el akkor mi értelme lenne, hogy a Gazdám vagy…
Ha titokban tartanám előtted, akkor-szerintem-a köztünk lévő kapocs megtörne, és olyan alkalmivá változna a kapcsolatunk, mint amire most készülök. Mert bár még magamnak sem vallottam be azt, ami nyilvánvaló, előbb-utóbb kéjes kis játszadozásba fog torkollni ez a találkozó.
-Min töprengsz? -kérdezted, és helyet foglalttál mellettem.
-Csak azon, amin a levelezésünk során is annyit nyavalyogtam-pillantottam rád.
-Nem nyavalyogtál 😊-Mondtad egy apró mosollyal, és bátorításképp combomra tetted kezed és finoman megszorítottad. A combomat szorító kézre szegeztem pillantásom.
-Mi az? Inkább ne? -és már húztad volna el a kezed.
-Maradhat. -Mondtam már ebbe az aprócska szóba is belepirulva. Tetszett az érzés, amely érintésed hatására átjárta testem. Így kezed combomon pihent míg ki nem hozták az italaink.
-Figyelj, mondtam semmi sem kötelező. Itt vagyunk, beszélgetünk kicsit aztán majd eldöntöd, hogy szeretnéd-e, hogy kicsit uraljam a tested-itt sokat sejtetően rám kacsintottál-, vagy pedig miután megittuk a forró csokit szépen elköszönünk egymástól.
Arcod tanulmányoztam miközben ezeket mondtad, és próbáltam gondolkozni, de őszintén szólva hiábavaló volt minden, hiába tudtam mi lesz utána, tudtam, hogy az első opciónál fogunk kikötni.
-Jó-bólogattam.
-Hogy érzed magad? -Kérdezted, és nemigazán értve ezt a kérdést mire érted, kérdőn pillantottam rád, miközben a szívószállal babráltam.
-Úgy értem mit gondolsz az eddigiek alapján? Hogy érzed magad a társaságomban?
-Jól érzem magam. Még kicsit zavarban vagyok, de…de majd elmúlik 😊
-Miért vagy zavarban?
-Hisz most találkoztunk először…Te egyáltalán nem izgulsz? -kérdeztem kis szünet után.
-Először is, nem kell zavarban lenned. És de igen, kicsit én is izgulok, de remélem jól leplezem 😊
Ilyen, és ehhez hasonló dolgokról beszélgettünk…szóba kerültek hétköznapibb témák, és szép lassan kicsit oldódni kezdtem.
Közel egy óra elteltével a kijárat felé vettük az irányt, majd elindultunk. Azt gondoltam te is busszal, esetleg vonattal jöttél, de mint kiderült, velem ellentétben neked van jogosítványod 😊Az autóhoz érve csak egy kérdést tettél fel:
-Hogy döntöttél?
Csak néztem rád azt gondolva, hogy majd a szememből kiolvasod a választ 😊
-Ebből nem értem, Trixi-mondtad nyugodt hangon. -Szóval?
-Menjünk-suttogtam lehajtott fejjel.
-Menjünk…? Vigyelek a pályaudvarra, vagy menjünk hozzám?
-Hozzád.
-Akkor gyere! -Mondtad kimért hangon, és kinyitottad a kocsi ajtaját. Totál zavartan beültem, és miközben megkerülted az autót, és te is beültél az futott át az agyamon, hogy nem erre számítottam. Ahogy megkérdezted, hogy döntöttem, és vártad a válaszom, mintha valami megfordult volna benned. Megjelent a domináns éned. Tetszett, kicsit megdöbbentett, de tetszett.
Indítottál…már nincs visszaút. Jó, ez elég drámai mondat 😊, az utóbbit töröljük 😊
-Nyugalom. -Riasztott fel hangod gondolataimból, és egy pillanatra rám pillantottál. - Meglátod, nem fogod megbánni. Engedj már fel 😊-Mosolyogtál rám, és újra megszorítottad combom, és ott is felejtetetted kezed.
-Megpróbálok 😊
-Kezdetnek megteszi. -Mondtad, majd így folytattad. -A cukrászdában úgy láttam tényleg jól érzed magad mellettem, most mi történt?
Pár percig hallgatásba burkolóztam, nem tudtam mit feleljek erre.
-Nem is tudom…-kezdtem bizonytalanul. Rám néztél, és találkozott pillantásunk. -Csak kicsit furcsa…hogy mással…-Folytattam, miközben újra az útra szegezted pillantásod.
-Ne gondolj most erre.
-Könnyű azt mondani-mondtam egy csipetnyi gúnnyal hangomban.
-Választhattál. Te választottad ezt. -Vált hangod ismét komorrá.
-Igen, tudom-vallottam halkan.
-Akkor az este folyamán nem szeretnék több ehhez hasonló megjegyzést. Élvezzük az estét! Te nem ezt szeretnéd? Mert én igen.
-De igen, csak….
-Nem, Trixi, nincs csak. Épp most mondtam. -Hangod tónusából éreztem, hogy tényleg ideje befejeznem.
-Rendben. Befejeztem. Bocsánat! Igazad van. De…
-Igen? -kérdezted ugyanolyan komor hangon. -Ha meghallok még egy szót arról, hogy furcsa, vagy valami ehhez hasonlót, inkább hazaviszlek.
-Nem. Nem ezt akartam mondani. -Mondtam megilletődötten, és inkább újra begubóztam volna a csendbe.
-Akkor hallgatlak. Mit szerettél volna?
-Csak…azt hiszem csak kicsit meglepett, amit tapasztaltam….
-Amit tapasztaltál? -Kérdezted még kicsit komoran, ám már felfedeztem hangodban a kedvességet.
-Úgy értem…-Én is éreztem, hogy ezt nem így kellett volna, ezért próbáltam keresgélni a helyes szavakat. -A cukrászdai kedvesség után meglepett az a kimértség, amit az elindulás előtt…-Nem fejeztem be a mondatot, nem találtam a megfelelő szavakat, de nem is kellett befejeznem. Időközben megérkeztünk. Kezed, mely egész úton combomon nyugodott most kicsatolta előbb az én, majd a saját biztonsági övedet. Felém fordultál, és arcomra simítottad másik kezed, majd így szóltál:
-Mindkettő én vagyok. Gyere, menjünk! -Zártad le hamar ezt a kérdést, ami ugyancsak kicsit meghökkentett, és már ki is pattantál, így hát én is követtelekk. Megvártad amíg melléd érek, és bíztatón rám pillantottál.
Ahogy beléptünk a lakásba, és felkapcsoltad a villanyt, ámulva pillantottam meg egy nőt, aki…domina volt😮, bár az sem lett volna jobb, ha nem domina.
Rögtön megfordultam, de beléd ütköztem.
-Nyugi! -
-Én…. Nem…-motyogtam. -Ezt nem. Haza szeretnék menni. -Kíséreltem nyúlni a kilincs után, ám karomra kulcsolódó kezed megállított.
-Nem fog történni semmi olyasmi, amit nem szeretnél. -Igyekeztél meggyőzni ám ez próbálkozás édeskevés volt. -Beszéltünk róla, ki szeretnéd próbálni milyen amikor egy nő parancsait kell követned, amikor neki vagy kiszolgáltatva. -Nem találtam a hangom, letaglózott ez a szitu. Tény, hogy beszéltünk róla, de erre nem számítottam, másrészt pedig nem egy „idegennel” szerettem volna/szeretném megélni ezen vágyam. -Te nem lépted volna meg, ezért kicsit segítettem…-Elindultál velem a nappali felé, ahol a nő türelmesen várt a kanapén. Magam sem tudnám megmondani miért nem tiltakoztam, de engedelmesen leültem a nő mellé, míg te ellépve a kanapétól levetted kabátod, majd visszajöttél, és te is helyet foglaltál, így kettőtök közé szorultam. Pillantásom előre szegeztem, szívem a torkomban dobogott. A domina keze kezemre csusszant. Lassan a szemébe néztem.
-Tudom, hogy ez számodra új dolog, de nyugodj meg, meglátod az este végén nagyon fogsz örülni, hogy ezt bevállaltad. Csak engedd át magad az élvezetnek-mondta lelkes hangon, és elmosolyodott. Most néztem meg jobban. Alkatra hozzám hasonló korombeli lehet, talán néhány évvel idősebb, hosszú szőke haj barna melírokkal, testét hálóing fedte.
-Azt hiszem azt a kabátot nyugodtan leveheted. -Felálltam, és mintha valamiféle transzban lennék levettem a kabátom, melyet rögtön el is vettek, és a helyére akasztottak. Félszegen álltam ott, míg a nő csak méricskélt.
…Nevezzük a dominát Y-nak, a kísérőmet pedig X-nek, így talán egyszerűbb lesz a dolgunk 😊
-Vedd le a pulóvert. -mondta Y. Hevesen ráztam fejem. Nem volt a pulóver alatt semmi, csak egy melltartó.
-Azt mondtam vedd le! -Váltott erélyesebb hangra. Mindeközben X a falnak támaszkodva figyelte az eseményeket.
Habozva mozdult kezem, és lesütött szemmel szabadultam meg a kért ruhadarabtól.
-Nézz rám! -Lassan Y-ra emeltem tekintetem, és bátorító pillantásától lassacskán már nem is éreztem magam olyan zavarban. Na jó, ezt túlzás lenne állítani. Szívem még mindig a torkomban dobogott, viaskodtam magamban, cikáztak a gondolataim - „Nem elég, hogy X miatt lelkiismeret furdalásom lesz, ami biztos, még ezzel a kis eltervezett🤔játékkal is el kell számolnom Gazdámnak. Nem fog neki örülni.” -, miközben mindkét oldalól vizslatón figyelték minden mozdulatom.
-És most a nadrágot! -Állt fel a kanapéról Y, és ő is levette köntösét. Testét csak egy combfix, egy apró bugyi, és egy valóban szép fűző fedett, amely szabadon hagyta a melleit és szép formát kölcsönzött nekik. Gépiesen tettem, amit kért, és immár előtte, egy nő előtt😮álltam szinte meztelenül.
-Hmm…-lépett elém Y, és kezét arcomhoz emelte, gyengéden, de határozottan érintett, kezét végig húzta ajkaimon, majd ajkait ajkaimhoz érintette. El szerettem volna húzódni, menekülni az ismeretlen elől, ám keményen fogta állam. Szemébe néztem, tekintete most éppoly keménynek tűnt, mint érintése. Másik keze karomon át már melltartóm szegélyén járt, és jobb mellem már ki is bújtatta a melltartó alól. Zavarom nőtön nőtt.
-Csókolj meg! -Ajkai ajkaimra forrtak, és ahogy lassan kezdtem engedni, és visszacsókoltam, keze szorítása engedett, lejjebb csúsztatta, és immár mindkét mellem markolászta.
Nagyon furcsa volt egy nővel csókolózni, de az ellenállásom ellenére éreztem, hogy vágyam kezd éledezni. Kicsit megszorította bimbóim, épp csak annyira, hogy felnyögjek ajkai közt, majd azok az ajkak eltávolodtak, kezei is lehulottak melleimről, és hirtelen hajamban markolt, majd fejem mellei közé húzta.
-Kényeztesd őket kicsit. -Amikor még pár másodperc múlva sem csináltam semmit erősen ráfogott mellemre.
-Gyerünk! Csókolgasd a melleim. -Félszegen tettem, amit kért. Ajkaimmal érintettem a finom bőrt, és puszit leheltem rá.
-Látod, megy ez. Folytasd! -Keze engedett, már nem szorította mellem, csak cirógatta egyik, majd másik mellem. Hajamat markoló keze sürgetett amikor lazsáltam a kényeztetéssel. Csókolgattam melleit, és az események hatására éreztem, mintha már kezdeném tényleg élvezni.
-Ügyes vagy, de a melleimhez tartoznak mellbimbóim is. A bimbókra is kalandozzon el az a nyelv.

Folyt. köv.