Emlékek a múltból (5)

A történet Ricsivel és a barátommal a (2) részben ott maradt abba, hogy „mivel ott álltak, egy szál faszban előttem az ablaknál, így lassan megmozdult először a kezem, végigszántva a domborodó popóikon, majd előre tévedt a farkaikhoz és tökeikhez, de feléledt, megmerevedett újra a farkam is és már újra bennük is voltam mozgékonyan. És én „dolgoztam” rajtuk, sikeresen”.
Természetesen hosszabb fürdés, pancsolás következett, majd kis megpihenés az ágyon, egymás mellett. Közben a srácok, de különösen Ricsi csapongott, elmondta vágyait, hogy mit szeretne meg-, átélni még.
Én meg nevettem mindazokat meghallva és kiemeltem:
- Remélem, legalább két hétig maradtok, mert lehet, hogy annyi idő sem lesz mindezekre elég! - cukkoltam őket.
- Sajna annyit nem tudok maradni, mert nekem hétfőn már óráim vannak. – morogta barátom, de Ricsi csak annyit mondott:
- Ugyan nekem is lesz órám, de csak kedden, de az akár el is maradhat, ha ezek közül valami, vagy akár több is megvalósulhat(na)! – vágyakozott.
- OKÉ, oké, jó lenne persze, de sajna nekem is van munkám s hétfőn már mennem is kell vidékre, ezért. Kár! – sóhajtoztam én is, mert észrevettem barátom elkomorodását Ricsi szavaira. (Azt gondolhatta talán, hogy itt tartom Ricsit hétfőig, vagy akár tovább is? Elsősorban ő a barátom, bár Ricsi is nagyon tetszik nekem, nem tagadom!)
- Álmodoztunk már, csak bele ne aludjunk, mert akkor lemaradunk a ma esti-éjjeli buliról, pedig az különleges lesz! – csigáztam fel az érdeklődésüket ezzel.
- Miért, mit tervezel, mit találtál ki mára? – élénkült fel mind a két srác.
- „Rejtély, ez a szívem, rejtély, egy komoly rejtély…” – kezdtem idézni a dal kezdő sorát, de ez nem elégítette ki a srácokat, s mivel többet nem tudtak egyelőre kihúzni belőlem, így úgy döntöttek, ha szép szóval nem megy, majd másképpen teszik.
Egymásra néztek, azonnal felugrottak az ágyról és már mellettem, pontosabban rajtam voltak. Ricsi lefogott, míg a barátom rám ült, a mellkasomra és a füleimet húzva, orromat befogva kényszerített, hogy nyissam ki a számat s már dugta is bele a farkát abba, míg Ricsi elengedve az eddig fogott kezeimet, mögénk lépett, és megragadta a farkamat és markába vette a tökeimet, szorítani kezdte és ezt mondta közben heherészve:
- Majd meglátjuk, meddig bírod magadban tartani! Mármint az infót, vagy mást!  - mondta és már húzkodta is a farkamat, kezdett újra megfejni.
- De majd azt is megtapasztalhatod, milyen, ha nem csak a farkam, de más is bekerül a szádba s kezd lecsurogni a torkodba. – csatlakozott a barátom is Ricsihez a saját fenyegetésével, hogy Ő se maradjon le tőle.
Én meg elnevettem magamat és alig tudtam kinyögni a számat szinte teljesen betöltő farkától:
- Ha meggyilkoltok, akkor azután végleg lemaradtok, nem csak a mairól, de az elkövetkezőkről is. - jelentettem ki:
- Pedig az nagy kár lenne. – tettem még hozzá.
- Kiszedjük belőled, ne félj, de remélj, hogy Te is megúszod azt még! Egyben és életben maradsz. – hősködött Ricsi. A barátom meg hozzátette:
- Van a tarsolyunkban épp elég praktika ahhoz, hogy a kín, amit okozunk neked, megoldja a nyelvedet! - fenyegetett meg.
- Csak nem gyakoroltatok már erre? Korábban, ott Kecskeméten? Lássuk, azaz érezzem hát! Tegyétek meg! – szólítottam fel őket komolyabb cselekvésre.
- Csak várd ki a végét! Nem csak megtudod, de meg is fogod érezni a kezeink nyomát! Magadon, a testeden. Kínszenvedés lesz neked, ha nem „dalolsz” hamarosan! Addig tesszük veled, míg nem dalolsz! Mi biztosan élvezni fogjuk! 
Nem is kellett nagyon bíztatnom őket, mert már nagyon fel voltak ajzva, így hát azzal kezdték, hogy a barátom kihúzta a farkát - ami úgy sem volt még eléggé merev - a számból, hasra fordítottak és mind a ketten próbálták a kézhátukat bepréselni a vágatomba s közben a másik kezükkel csipkedtek, nagyokat csaptak a pucér fenekemre.
A vágatomban húzkodták fel és alá a kézhátukat, egymás mellett tágítva azt azokkal, majd már az ánuszrózsámba is próbálták beledugni az ujjukat, ujjaikat egymás mellé, de keményen és sokáig sikeresen ellenálltam ennek. Nem jutottak be, szerencsémre.
Dühösek lettek, így ezt a fajta próbálkozást abbahagyták, és Ricsi felkapta a barátom keskeny nadrágszíját s azzal csapott párat a feszülő, szőrös seggemre. Nem csak én, de a barátom is feljajdult, mert annak a keze ott maradt a vágatomban, így ő is megérezte a kapott csapásokat, ami így nem csak engem ért. 
Most már a két srác kapott hajba egymással ez okból. Összekapaszkodtak és birkózással próbálták eldönteni a kakaskodásukat, kezdetben az ágyon, majd a földre kerülve ott folytatták. Én meg ültem az ágyon törökülésben és néztem őket. Érdekes és egyben izgalmas látvány volt, ahogyan két fiatal, izmos test küzdött egymással, próbálva a másikat legyűrni és bevetve minden fogást, praktikát, megengedettet, majd később már - normál birkózásban meg sem engedett – fogást, mint a fasz- és tökfogást, csavarást, húzkodást, lábujj megragadását s csavarását, hátrafeszítését, sőt a másik ölébe térdelést és nyak-, állfogással a fej hátrahúzását.
Kezdett egyre veszélyesebb formákat ölteni ez a játék, így közbeléptem, szétválasztottam őket ezt mondva:
- Elég lesz, mert valami sérülést okoztok a másiknak s akkor ugrott a mai, kellemesnek várt este, éjjel! S ha nem vettétek volna észre, már egymást gyepáljátok jó ideje és nem engem kínoztok, a titokért!  - nevettem rajtuk. De nem használt!
Mivel nem akartak leállni, még mindig fogták egymást, fújtatva, szemben állva, mint a dühös bikák, így most én kaptam fel a keskeny nadrágszíjat s vágtam végig rajtuk. Egyszerre jajdultak fel, engedték el egymást és kaptak a zsemléikhez, ahol érezték a szíj csapását és megint dühös pillantásokkal engem méregettek. Nem tartott ez sokáig, mert megint nekem estek, még ádázabbul.
Ricsi felkapott az ágy mellől egy műanyag papucsot s azzal kezdte csépelni a testemet, azon a csupasz bőrt. Ügyesen tette, mert közben kicsit meg is húzta, így az nem csak csapódott a bőrömre, de csípett is. Alaposan.
A barátom pedig ismerve gyengémet, kézzel a szőrszálaimat kezdte összefogni és húzkodni testfelület szerte, de különösen a farkam környékén.
Mivel így sem jutottak előrébb, közelebb a titokhoz, Ricsi leállította a barátomat, majd felkelve a farmerjához lépett, valamit kivett annak a zsebéből s visszajőve rém ült, de fordítva, úgy, hogy a farka belelógjon a számba. bele is irányította, nyomta, majd teljes testsúlyával ráült.
Így nem láttam tőle semmit, szabadon ténykedhetett rajtam, magán túl. Kinyitotta a markát és az abban lévő öngyújtót meggyújtotta, majd a lángját a farkam melletti szőrcsomóra irányította. Éreztem a büdöset, meg kicsit a láng hevét is, de barátom már oda is ugrott s elfújta azt, meg kivette egyben Ricsi kezéből az öngyújtót mondva:
- Megőrültél? Felgyújtod az ágyneműt, te hülye! Ennyire azért ne légy eszeveszett!
- Miért mondasz most ilyent? Vigyáztam. – replikázott.
- Persze, de még mennyire! – követte őt a barátom is a hanghordozásával. - Legyen elég! Menjünk inkább enni valamit, mielőtt belevetjük magunkat az éjszakába! Nagyon éhes vagyok már! De nem faszra, másra! De lehet „MÁS” is! – viccelt már.
- OKÉ! Akkor fürdés, öltözés és mehetünk is enni, de úgy, hogy onnan megyünk is már az éjszakába! – mondtam én.
(folyt. köv.)