Érdekes ismerkedés a trolin és folytatása. (3)

Végre nagy nehezen és sok kín árán ez sikerült neki. Ezt a pillanatot használtam ki én, hogy felkapva az asztalról a „rendőrségi” fém bilincset rácsapjam a hátra húzott csuklóira, így kicsit korlátozva őt a továbbiakban a szabad mozgásában, de ez engem nem akadályozott abban, hogy újra kibillentsem az egyensúlyából és egyben rálökjem az előtte lévő asztal lapjára. Kicsit szerencsétlenül sikerült, mert arra én sem számítottam, gondoltam, hogy az esését nem tudja a hátul összebilincselt kezeivel fékezni és így szó szerint arcra (pofára) fog esni.  
A feje, homloka nagyot koppant az asztalon s erre felordított. De én is: - Kussolj és tűrj! – utasítottam most én, ahogyan az előbb ő engemet.
Felnevettem ezt észrevéve, ő meg dühösen megszólalt onnan, alólam:
- Könnyű a kisebbet kinevetni, főleg, ha az korlátozva van! – hallottam.
- Rendben, akkor nem leszel korlátozva… - bíztattam, de előbb egészen közel léptem hozzá, én is szétrugdaltam a lábait kis terpeszbe, majd szorosan mögé álltam, annyira szorosan, hogy érezze a merev férfiasságomat a fenekén.
Mikor ezt megérezte ott, akkor nem az asztal felé, de hátrafelé – attól el - mozdult, így azonnal „felnyársaltam” őt. A mozdulata hevességétől tövig belé csúsztam. Ő is, én is felkiáltottam a meglepetéstől, de ő még az érzett kíntól is. Majd szemtelenül megszólalt:
- Tudom, már késő, de meg sem kérdezte Uram, előtte, hogy én hogyan állok az analitással, az analitáshoz.  - kuncogott ő.
Én meg komolyan ránéztem, fentről lefele, rajta feküdve, nyomva őt és megszólaltam:
- Uram, megkérdezhetem most a tabuit? Elárulná nekem, hogy ne sértsem meg, sőt tartsam be a felsorolt határait? – hallotta most ő tőlem, gúnyosan.
- Időben megtudja Uram, de most nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezeket szabadon kifejthessem, majd ha nem leszek prés, azaz a prése alatt. – hallottam, de azt is, hogy nevetve – gúnyosan - mondja ezeket.
- Akkor kiengedjem a présből? – kérdeztem meg komoly hangon tőle.
- Isten ments, nagyon is kellemes ez így s most, már, de ha még kicsit mozogna is bennem, az még jobb, kellemesebb lenne a továbbiakban! – sugallta.
- Mozogjak, dugattyúzzam, vagy…? – firtattam, mire az Ő válasza ez volt:
- Csak keményen, hosszan, és ritmikusan dugattyúzzon csak bennem! - sóhajtotta, majd kicsit még később hozzátette:
- Az sem lenne baj, ha elmenne, azaz belém élvezne. - mondta vágyottan. Hozzátéve azt is:
- Még úgy sem, sohasem volt bennem senki! De nem is élvezett belém sem! Pedig az – állítólag, többek szerint – igen csodás érzés! – hangzott alólam megint.
- Semmi akadálya, ha csak ez a kívánsága, Uram! Lőn, legyen. – mondtam s felgyorsultam, egyre intenzívebben kúrtam már, majd meg - megrándult a testem és miközben ő is az egyik lábát térdből be- felhajlítva megtámasztotta a fenekemet, hogy ne tudjam kihúzni a farkamat, többször, nem kis adagokat lőttem bele.
- Huhh, ez igen kellemes volt! – mondtuk szinte egyszerre.
Végre kihúzódtam belőle, de még nem nagyon távolodtam el tőle, mikor hátulról, az összebilincselt csuklói ellenére, megragadta a még merev farkamat és azt markába fogva így szólt:
- Nem szabadulsz ilyen könnyen! Most együtt fogunk megfürödni és ott ismételhetsz is. Akarom! – szólt parancsolón, ellenmondást nem tűrve.
- Ahogyan kedves Uram parancsolja! - szóltam s levettem róla a csuklóbilincseit, de ő ennek ellenére sem engedte el a farkamat, erősen fogta, sőt szorította a markában s úgy vezetett be a fürdőszobába.
(Az tényleg fürdő-szoba volt. Hatalmas, nagy sarokkáddal, sok zöld virággal, pálmákkal, nagy tükrökkel és sok – sok megvilágítással, világítótestekkel.)
- Ez igen, ebben el lehet veszni! – ámuldoztam elismerően körbenézve bent.
- Igen, ez az én tervezésem, álmom, vágyam. – mondta és tette még hozzá:
- Fel fogjuk avatni a kádat, mert abban még sohasem lovagoltam, de most fogok! Sokszor elképzeltem már benne feküdve, lubickolva, áztatva a testemet, ezt, de most megvalósítjuk! Egy igazi csődörrel! – vágyakozott.
- Remélem menni fog, mert nem szoktam ilyen gyors egymásután „tüzelni”!  - feleltem én.
Nem lacafacáztunk, mivel mindketten csupaszok voltunk, már ugrottunk is bele a kádba, ő megeresztette a meleg vizet, amiben elmerültem, elhelyezkedtem és ő már bele is ült az ölembe, jól elrendezve magában a merev farkamat. Kellemes volt nekem is, de ő még izgett – mozgott rajtam, hogy neki még kellemesebb legyen. Jó ideig voltunk így el, majd már intenzívebben mozgott s hamarosan sikerült is úgy felizgatnia, hogy sikerült újra belelőnöm az adagomat. Ez már nem volt olyan sok, de azért volt. 
Még egy kicsit elvoltunk benne, mint a befőtt. Ő áradozott az előbbiekről, a szerzett élményeiről, tapasztalatairól, de én már arra gondoltam, azt terveztem, mit teszek vele, ha kikerülünk a fürdőszobából. Ezt persze ott bent nem kötöttem az orrára, de mivel a víz elhűlt már, így javasoltam a fürdés befejezését és a kiszállást a vízből.
Mivel elterveztem mindent magamban, nem volt nehéz rávennem, hogy előttem lépjen ki a fürdőszobából, így megleptem s újra hátra tudtam bilincselni a csuklóit már a nappaliban és a vörös köpenye övével gyorsan hozzá is tudtam kötözni a karjait a testéhez. Most már csak az volt hátra, hogy megkeressem a széles, bőr nyakörvet a pórázzal s azt is felcsatoljam a nyakára és a pórázzal – térdelve – az asztal egyik lábához kötözzem.
A terveim szerint – hogy jobban hozzáférjek - a továbbiakban már úgy akartam elhelyezni, hogy hanyatt fekve kerüljön az asztal lapjára, X alakban szétkötözve a tagjait. Ezt csak segítségével tudtam elérni, ezért ezt elmagyaráztam neki, hogy ezt kell – önként – megtennie, mert különben a bőrkorbáccsal fogom megbüntetni, keményen, sok-sok fájdalmas ütéssel.
Megértette s megígérte, hogy önként megteszi, így elengedtem a pórázt s ő meg felmászott és hanyatt feküdt az asztalon, hagyva, hogy megkötözzem a tagjait, így az asztallábaihoz.
Mikor ezzel meg is voltunk, jöhetett a tortúra, amit előre elterveztem.
Az asztalon ott voltak hozzá az eszközök, így először a szólókötözőket használva kötöztem meg a farka tövét, majd szétkötöztem a tökeit is egymástól, jól meghúzva azokat a műanyag kötözőket. (Láttam rajta, az arcán kín suhant át, hogy kicsit erősen meghúztam, szorítják a kötözők, de sebaj!  Majd később meglazítom.)
Most következtek először a fa csipeszek a farka és a tökei bőrére, majd a szélesebb a makkra húzott farok bőr végére, azt összecsíptetve. Jutott a hónaljaiba, az oldalaira, de a mellbimbóira. (Na, ekkor már kezdett sziszegni. )
Most vettem pár, postai levélcsomag összefogó szélesebb gumikat, kifeszítettem a hüvelyk-s mutatóujjam között, odatartottam a bőréhez és meghúzva a gumi egyik ágát, elhúztam és elengedtem.
- Jaj, huhh, ez fájt! – kiáltott fel ő, felemelve a fejét az asztallapjáról, de vissza is hanyatlott rögtön. Én meg még máshelyen is a bőrén, megismételtem ezt, jó párszor. Sikerrel, az ő sziszegéseivel kisérve.
- Jaj, huhh, nagyon élvezi ezt Uram? Mert én, már, nem! – mondta lassan.
- Én igen, nekem nagyon kellemes időtöltés ez. Csak még párat csinálok! Ide, meg ide is. – tájékoztattam őt.
- Hát, ha, így döntött, nincs más dolgom, mint tűrni, Uram, de...- kezdte ő mondani, de elhallgatott.
(folyt. köv.)