A Tanár(első rész)

-Másodfokú egyenletek megoldóképlete?
-Mi a Pitagorasz tétel?
-Hogyan számítjuk ki x és 3 többszörösét?
Hangoztak el a kérdések Rita tanárnő szájából, mint minden egyes órán, úgy most sem tudtam rájuk válaszolni, így hát begyűjtöttem az egyesem ezen a napon is és csalódottságtól lelombozott fejjel ültem vissza a székemre.
Kicsengetés után, mielőtt még elhagytam volna a termet egy "Viszontlátásra tanárnő!" kíséretében, Rita néni így szólt a tanári asztal mögül:
-Zolikám, gyere ide egy percre!
Csodálkozva pillantottam hátra, majd parancsára visszasiettem és elé álltam, hátratett kezekkel a fülemet hegyeztem.
-Ha ez a dolgozatod is egyes lesz kénytelen leszek megbuktatni téged. Ezt akarod?-kérdezte fenyegető hangsúllyal.
-Nem tanárnő...-válaszoltam lekókadt fejjel. Indultam is volna tovább még nagyobb elkeseredettség kíséretében, mikor így szólt:
-Nekem mindig is az egyik kedvenc diákom voltál, tetszett az észjárásod...Nem követed a normákat, de túlságosan lemaradsz ezért folyton.
Szeretnélek a dolgozat előtt korrepetálni. A mai nap megfelel neked?-hajolt közelebb érdeklődően a tanárnő, gesztenyebarna hosszú, hullámos haját oldalra tűrte, kék szemei csak úgy ragyogtak ezen a napsütéses délutánon.
Erre felfogtam a fejem, egy második esély, mire is vágyhatnék jobban elvégre,
így habozás nélkül beleegyeztem.
-Szuper! Háromkor végzek, a kocsimnál várlak.-egyszerűen lezárta a mondanivalóját.
-Elmehetsz.-egy mosolyt villantott felém és az ajtóra mutatott.

Kérdéseket vetett fel bennem ez a pár perc.
Az öröm mellett az enyhe gyanú is felütötte magát.
"Miért visz autóval? Miért adta ezt az ajánlatot?"
Ezek a mondatok ismétlődtek a fejemben, míg elértem a büfét. Leültem és vártam a három órát.
Mikor konstatáltam mennyi is az idő, az autóhoz siettem, ő pedig már ott várt a fekete Audi A3-as mellett.
Az ajtót nyitotta, majd kedvesen beszállásra invitált.
El is indultunk. Hosszú út volt, de végül odaértünk. Régies, arisztokratikus ház volt.
Belépésnél azonnal rengeteg műtárgy került szemem elé. A nappali közepén egy kandalló, vele szemben egy fekete csillogó bőrkanapé, felette lapos tv. A nappali mellett amerikai konyha, és egy fürdőszoba.
Viszont a hálónak nyoma sem volt.
A táskám a kandallótól fénylő kanapé mellé raktam.
-Érezd magad otthon.-szólt a konyhából, majd folytatta.
-Főzök neked teát! Hány cukorral kéred?
Vendégszerető módjára viselkedett velem, nem volt szívem visszautasítani.
-Kettővel iszom tanárnő!-válaszoltam illedelmesen.
-Szólíts Rita néninek.-kuncogta a konyhából vissza, és már vissza is tért, a kanapé melletti antik asztalra tett egy ezüsttálcát, rajta kettő csésze forró, gőzölgő teával.
-Egészségedre!-mondta, majd mosolyogva belekortyolt a teába, velem együtt szürcsölte.
-Köszönöm Rita néni! Nagyon finom.-vele együtt szürcsöltem, és miután egy kis mennyiség elfogyott a csészécskéből, rákérdeztem?
.Hogy-hogy ilyen kedves velem? Hiszen a legrosszabb tanulója vagyok.
Csészéjét a tálcára helyezte és kifejtette.
-Soha nem ítélek jegyek alapján. Nem tudhatom mi az oka annak, ha valaki rosszul teljesít. De az intelligens embereket felismerem. A magad fajtákat, azokat, akik nem félnek az ismeretlentől, és akik hamar alkalmazkodnak.-fejezte be a mondanivalóját.
-Köszönöm tanárnő!
-Áh-áh! Rita néni.-vágott a szavamba nevetve.
-Tanulnunk kéne nem?-kérdeztem sietősen.
-Olyan hangulatos most minden. Mesélj kicsit magadról.-hajtotta oldalra a fejét, és a kezeinket kulcsolta.
Kicsit kellemetlenül érintett ez a hirtelen közeledés, attól az embertől, aki eddig egész évben csak büntetett, de valahogy én örömömet leltem abban az egészben ami ott, a kettes teremben zajlott köztem és közte. Mintha akarva akaratlanul tetszene, hogy rossz jegyeket ad.
Mindig is volt bennem egy ilyen "berögződés", de sosem akartam róla tudomást venni.
Ahogy ezen gondolkodtam, egyre inkább álmosodtam. A kezeim zsibbadtak, de mire szólhattam volna Rita néninek...
-Jól fogunk szórakozni.
Az utolsó dolog, amit láttam az elmebeteggé csavarodott vigyor volt az arcán...

Nem sokkal később kábultan ébredtem. Testem teljesen meztelen. Akármerre néztem, csak gyengén világító sárgás, vöröses lámpák és gyertyák.
-Jó reggelt álomszuszék!-súgta valaki a fülembe nagyon közelről.
A számban pár csomó harisnya kapott helyet, amit egy szíjjal szorítottak az arcomhoz. Minden egyes lélegzetvételemkor a a szájpadlásomban éreztem őket, amitől gyakran hányni támadt volna kedvem, de sose irritált annyira, hogy meg is történjen.
A testem egy vörös bársonylepedős ágyhoz kenderkötelekkel kifeszítve, kezem pedig láncokra verve. Nyakamon egy póráz, aminek vége Rita néni kezében van.
-Mint mondtam...Felismerem a magadfajtákat. Akik örömüket lelik a fájdalom minden árnyalatában.-hajolt közelebb hozzám, szinte már fejemben éreztem az erős parfümének illatát, majd folytatta.
-Most pedig az lesz, amit én mondok. Bólogass, ha megértetted!-kiabált rám, ami után csak remegni tudtam.
Maga felé kezdte húzni a pórázt, én pedig azon kaptam magam, hogy fulladozom, minek láttán közelebb hajolt és egy nyugodt, kellemes hangon kérdezte:
-Megértetted?-
Őrült módjára kezdtem bólogatni, ő pedig elengedte a porázt.
-Jó.-szép lassan minden testrészem végig tapogatva leszállt rólam.
Nemsokára jövök. Ne menj sehova... Nem mintha tudnál.-egy csókot dobva sarkon fordult, éjfekete magassarkúja csak úgy visszhangzott a szobában, és kilépett az ajtón.

*Folytatása következik...*