Piknik a közeli erdőben

A Kedvesemmel megbeszéltük, hogy délután elmegyünk sétálni egy jó nagyot a közeli erdőbe és piknikezünk is egyet. Elkezdtem összecsomagolni a kosárkát, míg ő felment a hálóba, hogy összekészüljön.
Nemsokára el is indultunk. Ahogy beértünk az erdőbe kiválasztottam egy szimpatikus, közepesen vastag törzsű fát és leterítettem a pokrócot a tövébe. Leütünk és módszeresen kipakoltam a kosaram tartalmát. Volt benne rozskenyér, camember sajt, fekete erdei sonka, zöld olívabogyó és kockázott paradicsom, valamint uborka. Inni rosét hoztam Neki ásványvízzel és citromos limonádét magamnak.
Beszélgettünk, eszegettünk, iszogattunk, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy táska van nála. Nem is értem, eddig hogyhogy nem tűnt fel.
- Mondd csak, mit rejtegetsz abban? – mutattam rá a táskára
- Közöd? – kérdezte széles mosollyal az arcán
- Tudom, mint eszem. Semmi. – feleltem
Kicsit közelebb araszoltam Hozzá és lágyan megcsókoltam, majd megmarkoltam a farkát. Felnyögött, majd így szólt:
- Vetkezz, Te ribanc!
- Igen? És ha nem?
- Büntit szeretnél, mi? De mit szólnál, ha jutalomból kapnád meg, mert jól viselkedsz?
- Hát jó… - s levetettem a ruháimat, csak egy piros francia bugyi maradt rajtam.
- Azt is - bökött oda. – Állj oda a fához, háttal nekem és öleld át!
Majd hallottam, ahogy kihúzza a zipzárt, de csak sejtettem, hogy mik kerülnek elő. Bár, amikor meghallottam a korbácsunk kerámia végének jellegzetes koppanását a földön, már tudtam hogy mi következik és fel is sóhajtottam izgalmamban.
- Most pedig, kapsz pár ütést a múltkori húzásodért. Megértetted?
- Igen!
- Számold!
13 ütést kaptam a fenekemre, a korbács szálaival, majd 13at úgy, hogy csak a szálak vége érintette a bőrömet.
- Pirosodik már? – kérdeztem
- Még nem igazán, de majd most. Nyújtsd hátra a kezed.
Hátra nyúltam és megtapintottam a kötél korbács csombékjait. Itt azért megijedtem, hiszen ezt az eszközt még nem használtuk ennek előtte.
- Ezzel is kapni fogsz, de ezzel a ma reggeli dolgaidért.
- Rendben – feleltem halkan, s eszembe jutott, hogy hajnalban a zajongásommal keltettem Őt, szopás helyett.
Szintén 26 ütést mért a fenekemre, de itt még nem kegyelmezett, a szegecses paskolóval is lesújtott 13szor.
- Na, most már piros is, kissé pöttyös is a fém nyomán.
Ekkor már teljes izgalomban voltam, azt hittem, most azt következik, hogy elélveztet, mert ügyesen viseltem a büntetésemet. De nem így történt.
- Fordulj meg!
Így tettem, megcsókolt, a fülembe súgta, hogy büszke rám, de a melleimnek is el fogja látni a baját.
Binder csipesz került elő a zsebéből, egyet-egyet kaptam a bimbóimra, majd a velúr korbáccsal verte el őket közepes erősséggel, de alaposan.
- Most pedig csüccs le!
- Nemár, az nagyon fog fájni – feleltem.
- Mondom csüccs!
Így tettem, nagy sziszegés közepette.
- Tudod a dolgod, vagy el kell, hogy mondjam?
- Mondd el inkább.
Egy pofon csattant az arcomon, aztán elkezdtem kicsatolni az övet, letoltam a farmert, de a boxert még hagytam. A textilen keresztül kezdtem szorongatni a faszát az ajkaimmal, amikor is a másik oldalra is kaptam egy tockost. Így hát lecsúsztattam az alsóneműt is, megfogtam a farkát és határozottan a számba vettem.
- Vedd el a kezed, mert kapsz!
Gyorsan elvettem a kacsóm, Ő pedig a körmeit a fejbőrömbe vájva összefogta hátul a hajam és ütemesen kezdte el dugni a számat. Tövig belémhatolva ott tartotta a fejem, csak akkor engedett levegőhöz, amikor már csapkodtam és hörögtem. Kisvártatva félig kihúzódott belőlem és teleélvezte a számat, majd az államat felnyomva a torkomat simítva arra „kényszerített”, hogy nyeljem le. Magamtól is megtettem volna. Befejezésnek tisztára nyalogattam.
Összepakoltuk a holminkat és haza indultunk. Az úton szedtünk virágot, gyűjtöttünk terméseket és nyuszikat is láttunk.