mester6van (74)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2023. 02. (5)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Érdekes ismerkedés és folytatása a trolin. (1)

01. 18. 23:15 | Megjelent: 504x
Már vagy közel tíz éve történhetett ez az eset s azért merült fel bennem újra, mert a srácot mostanában megint láttam ugyanazon a troli vonalról utazva az utcán. Akkor – tíz évvel ezelőtt – is a Nagykörút és akkor még talán Majakovszkij (ma Király) utca sarkán álltam s vártam a 70 trolit. Körülöttem sokan vártak szintén, így mikor beérkezett a megállóba, szerencsémre pont előttem volt a középső ajtó. Páran leszálltak s egy hölgy után, másodikként szálltam fel és rögtön az ajtóval szemközti - másfeles széles ülésre – ültem le, magam mellé téve a sporttáskámat, elővéve a könyvemet, melyet a bal kezembe fogtam és jobb kezemmel az előttem lévő korlát ívébe kapaszkodtam, mert gyakorlatból tudtam, hogy kicsit sportosan vezetnek a fiatal sofőrök ezen a szakaszon. Sokszor kerülgetni kell szabálytalanul álló, rakodó furgonokat, szóval várhatók a gyors irányváltások.
Így is lett. Dülöngéltek az álló utasok, de nekünk ülő utasoknak sem ártott kapaszkodni. Eléggé telítve volt a troli, így nem csodálkoztam, mikor valaki hozzáért a korlátot fogó kezemhez, de mikor már többedszer történt s azt is érzékeltem, hogy nem csak hozzáér, de hol erősebben, hol gyengébben nekinyomódik, s már inkább súrlódik valami „kemény” a kezemen, akkor először csak elnéztem lefele, a könyv lapja mellett, a padlóra.
Egy szép, ízléses kialakítású, varrott bőrcipőt láttam, sötétkék színben. Kettőt, közel egymáshoz és felettük még szövetnadrág-rész is látszott valamivel világosabb színben, de eléggé a lábra simulóan. Ami feltűnt, hogy nem fehér, vagy világos zokni volt a lábán, hanem egyszínű, színben passzoló a nadrág színéhez. (Ez sem mai, fiatal juppi lehet. – állapítottam meg magamban, de még nem néztem fel a könyvből. - Van ízlése és stílusa. - gondoltam.)
Hamarosan újra éreztem, hogy valami hozzányomódik a korlátot fogó jobb kezemhez, de most már „sürgetőbben”, határozottabban, mondhatnám erélyesebben. (– No, ennek már fele sem tréfa! Valaki akar tőlem valamit. – állapítottam meg, s lassan felnéztem a könyvből.)
Csak lassan emeltem felfele a tekintetemet, érdeklődően. A nadrágon átsuhanva kicsit megálltam a sliccnél s jobban „megbámultam”, volt is mit (!). Hatalmas „csomag”-ot láttam, kidudorodva jócskán a nadrág elején s ez a dudor éppen a jobb kezemnél, ahhoz szorulva volt. (Igaz, sokan, szorosan voltak a trolin, na de mégis!) Kis szemlélődés után, lassan haladtam tovább felfelé a pillantásommal, már elhagytam a nadrágot, a szép, bőr derékszíjat, ami eléggé szorosan tapadt a srác csípőjére, s egy barna-kék színkombinációs bőr lamberjackerben folytatódott, aminek a zipzárja félig le volt húzva, így beláttam alá. Alatta világoskék, csíkos ing volt, egyszínű sötétkék nyakkendővel és feltűnt, hogy a nyakkendőn jól látszott a nyakkendőtű is. (- Hm, ez sem mai divat! – állapítottam meg magamban, elégedetten.)
De még mindig nem volt vége! Még volt a pasiból! Így tovább kellett emelnem a tekintetemet, hogy az egész pasit lássam.
Az ingéből viszonylag vékony nyak látszódott ki, majd egy érdeklődő, joviális arc, rajta tömött, vöröses bajusz. Az arca sima, borotvált volt s szintén vörösben játszó, göndör, de hosszú haj keretezte felül. A haja a vállán ért végett, ott göndörödött, szépen, hullámosan.
Tetszik. – állapítottam meg és már hallottam is halkan a kérdést: - Tetszik? Szép napot!
Ő volt, ő szólalt meg.
- Igen, határozottan, igen. Szép napot! – köszöntem én is vissza, derűsen.
- Meddig utazik? – tettem még hozzá: - Mert én a következőnél leszállok. – mondtam.
- Igen, én is. – válaszolta: - Ha le tudunk szállni majd. – tamáskodott.
- Kicsit szorosan vagyunk. – tette hozzá még.
- Igen, érzem, én is, de mást is érzek/éreztem azért!  – jegyeztem meg ironikusan.
- Zavarja? – jött a kérdése.
- Nem, nem, dehogy. – válaszoltam azonnal. – Igen kellemes volt az érzés, az érintése. Mindig ilyen kemény? – ironizáltam megint.
S mivel már közben bekanyarodtunk a Damjanich utcára, majd egy sportos megállással meg is álltunk az első megállóban, így kicsit lökdösődve, de végül sikerült leszállnunk egymás után. Még nekem is a nagy sporttáskával. Lendületesen.
Ő hamarabb megállt, így nekimentem a lendületemtől, de nem lett gond belőle, egymásra nevettünk. Ő megjegyezte:
- Még fent a trolin azt kérdezte, hogy mindig ilyen kemény? Válaszom, nem, van mikor keményebb is! – tette hozzá huncut mosollyal.
- Az jó, nem? – néztem rá.
- Igen. Nem akarja kipróbálni? – incselkedett most ő velem.
- Miért lehet? – kérdeztem vissza, de hozzátettem: - Ugye nem itt, nyílt színen?
- Itt is lehetne, ha már tudnám, mire bukik. – válaszolta mosolyogva.
- Én? A kukira! Csakis a kukira! – nyugtattam meg.
- Ahh, az nagyon jó, mert én is! - erősítette meg előző vélekedésemet, még a trolin, de folytatta: - Én nem csak erre gondoltam, hanem más helyzetben, helyzetre! Mondjuk egy bdsm szeánszon sem jön rosszul!  - cukkolt megint.
- Az attól függ, hogy milyen az a szeánsz, kik vesznek részt azon s milyen minőségben. De a „keménységre” visszatérve, ne reménykedjen jó uram, az analitás velem kizárva!  - lohasztottam le feltámadt vágyát. – Engem nem lehet megkúrni, legfeljebb én teszem meg, már ha, nagyon tetszik, aki, s amit mutat.  - somolyogtam.
- Miért, mutathatom? Ráérsz? Gyere fel hozzám és máris megnézheted, tetszik-e! – kezdett reménykedni egy gyors menetre felszólítva engem.
- Lassan, lassíts! Ugyan méretben a bátyám lehetnél, de korban szerintem az öcsém lehetsz csak! – mondtam erre.
- Miért a bátyád milyen méretekkel rendelkezett? – firtatta.
- Négy évvel volt idősebb nálam, olyan fehér s szeplős bőrű volt, mint Te, két méternél magasabb, de vékony, slank alak, és 47-es cipőt hordott. Te? – néztem rá.
- Nem tudom, Te mennyi vagy, én most töltöttem az ötvenet, én is két méter felett vagyok 4-5cm-rel, attól függ mennyire ér váratlanul a mérés és görnyedek össze a mérőléctől. A lábam? Az legalább 47-es, de van olyan fazon is, amin 48-as méret is kell, ha elől nagyon szűk. – válaszolta. – Ez 47 méretű. - mutatott a cipőjére le.
- Elől szűk? Neked? Nem ezt éreztem ott, fent a trolibuszon. – nevettem el magamat.
- Pedig ott is, és most itt is, nagyon szűk ez a nadrágom, igen feszül. Nagyon csípőre szabott és elől alig van helye a farkamnak, főleg ha így meredezik, mint most. – sorolta és meg is igazította, már ahogyan tudta, ott az utcán, állva.
- Akkor miért ilyen feszes nadrágot hordasz? Miért nem bővebbet? – érdeklődtem.
- Mert így fess és jól mutatok ebben. – válaszolta nevetve. – De komolyan, feljössz? Itt lakom a harmadik házban, egyedül.
- Egyedül? Ilyen remek srácnak nincs társa, partnere? Nem tudsz, vagy nem akarsz senkit sem magadhoz láncolni? – cukkoltam.
- Láncolni, bilincselni azt tudok – majd megtapasztalhatod ma – de társam az nincs. Szeretek egyedül, a magam ura lenni! – válaszolta, de láttam eltűnődik.
Hagytam.
Magam is eltűnődtem, elgondolkoztam, míg bandukoltunk egymás mellett az utcán.
Arra eszméltem, hogy megfogja a karomat, megállít, majd felém fordul:
- Itt is lennénk/vagyunk. Itt lakom, ebben a házban. Akkor feljössz? – nézett rám.
- Igen, persze, de nem túl hosszú időre. Tudod nem tudtam, hogy találkozunk, összefutunk, s délután már van programom. – válaszoltam.
- Mondd le, biztosan kellemesebben telik majd az idő nálam! – bíztatott.
- Biztosan így lenne, de …. De tudod, egyrészt nem tudom az illetőt értesíteni már, másrészt meg elsőre, elég lesz az az idő, ameddig maradni tudok. – jelentettem ki.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.