Ez történt a kedvenc masszőrömnél (4)

Elkapva, megszorítva a farkát, húzogatni kezdem, fokozatosan gyorsítva a tempót és örülök, hogy ő is követi ezt a gyorsítást rajtam, a farkamon. Érzem, lassan közeledem a csúcshoz, elkezdek remegni, ami megelőzi az ejakulációmat, és a srác is érzi, érti ezt, mert azért még fokozza a tempót. Előre hajol, s mikor megrándulok az első adagom kilövelléséhez, a keze helyett már a szája tapad a farkamhoz. Nyeli, majd már szívja a következőt is és mikor érzi már nem lesz több, körbe nyalja, teljesen tisztára, a farkamat, s a makkomat, annak alját is.
Mivel az ő farka kikerült a markomból, mikor lehajolt elém a kilövellt adagjaimért, felegyenesedve, kapva kapok újra a farkáért, markomba fogom, szorítom, s már ingerlem is, megint, míg csak ő is el nem lövell. Ő is duplázza, s nem kis adagokat egyszerre.
Megsimogatjuk egymást s nevetünk közben. Majd Ő hirtelen felemeli a kezeit és szinte egyszerre kapja meg az ujjaival a mellbimbóimat, s szorítja is meg, de olyan erősen, hogy összegörnyedek és felszisszenek. – Ne olyan erősen, kérlek. – nyögöm ki.
Erre koncentrálok én, de ő is, így nem vesszük észre, hogy közben kinyílt az ajtó és az ajtóban ott áll Artúr. Ledermedve, mint egy fadarab, attól, amit lát maga előtt. Majd végre megmozdul, beljebb lép, behúzza maga mögött az ajtót és megszólal:
- Sejtettem, hogy itt vagytok, de csak azt hittem nézegetitek egymást, arra nem számítottam, hogy már túlléptetek azon… - kezdte gúnyosan.
- Öööö, igen, azaz nem. – válaszoltam meglepetten, míg a vörös démon, a srác, közben felrántotta magára a bermudáját, és kiosont a zuhanyzóból.
- Ő elszelelt, de te maradsz! – fogta meg és szorította a markába a farkamat Artúr.
- Hogy beszéltétek meg, mert Ő nem tud magyarul? S hol a csaj? - kíváncsiskodott.
- Mit kell ezen megbeszélni? Csinálni kell! Tenni, tenni! – feleltem értetlenkedve.
Nem válaszolt, mert azért ez enyhe kritika is volt felé.  Majd lassan, de egyre gyorsulóan kezdte rángatni a farkamat, egyre fokozva a tempót. Ő is, én is lihegtem közben, majd felkiáltottam, mert kilövelltem. Másodjára is. Igaz már csak egy adag jött belőlem, de legalább jött, ilyen gyors egymásután is. 
Megkönnyebbültem, s Artúr rám nézve megkérdezte:
- Legalább megtudtál valamit róla? Nevét, vagy hol lakik, az elérhetőségét? - sorolta.
- Nem volt időm rá, mert egy ”vadbarom” berontott ide s elzavarta őt! – humorizáltam.
- Bocs, ha tudtam volna, csak nézlek titeket és nem szólalok meg. – Így a mester.
- Bár, jó volt így, mert igencsak erős a srác, úgy megszorongatta a mellbimbóimat, hogy már alig bírtam. – kezdtem, de Artúr közbevágott:
- Azt hallottam, a felszisszenésedet. –Nyápic vagy. – állapította meg. – De majd megnevellek! – bíztatott. - No, majd csak jön még, s akkor kiderítjük. – mondta a mester, sarkon fordult, elment, vissza a gyógyiszapba, a mai munkahelyére.
Arra a napra ezzel véget is ért minden.
Következő hétfőn nem Artúr volt a gyógyiszapon, így mi nem találkoztunk, de én találkoztam a vörös démonnal! Hol? A villamoson, mikor egyik koraeste mentem hazafelé. Ott állt munkásruhában az egyik ajtónál és meg ráláttam, ahol ültem. Először csak a virító vörössége tűnt fel, s csak jobban megnézve őt, ismertem rá. Én megörültem. De ő nem! 
Mint később kiderült azért nem, mert így lebukott, hogy nem csak tud magyarul, de maga is magyar.
Pár szót beszéltünk a villamoson. Én adtam neki egy névjegyet, mire legnagyobb megdöbbenésemre tőle is kaptam egyet névvel, elérhetőséggel. Sőt arról is biztosított, hogy szívesen találkozna velem máskor is, máshol is, hogy folytassuk a múltkor elkezdett ismerkedést egymással, egymás testével.
Kiderült, hogy ő is szereti a bdsm dolgokat, maga switch, így szívesen van, mind a két oldalon. Az is kiderült azért, hogy szívesebben sub, mint dom.
No meg az is, hogy Artúrt kipróbálná domként, de nem néz ki belőle sokat, nem úgy, mint belőlem. Én sokkal dominánsabbként hatok rá.
Abban maradtunk, hogy elsőre hagyjuk Artúr mestert dominálni, s ha nagyon bénázik, akkor átvesszük az irányítást tőle. Majd már nélküle is találkozunk nálam.
Így is történt. Két hét múlva újra Artúr volt a mester a gyógyiszapon. Örvendezve meséltem Neki, hogy találkoztam a vörös démonnal a városban, megszereztem az elérhetőségét és ő is hajlandó alávetnie magát Neki, akár nála, akár nálam.
Így már csak az maradt, hogy mi egyeztettünk három napot, órát s én megbeszélem, egyeztetem a vörös démonnal, hogy neki melyik jó s visszaszólok, minél hamarabb, amikor sikerült.
Elég gyorsan elértem a vörös démonunkat, így még azon a héten egyeztettem vele és szóltam vissza Artúrnak is, hogy megyünk hozzá pénteken 10 órára. Mi pedig azt beszéltük meg, hogy előtte találkozunk az Őrsön és onnan együtt megyünk Artúrhoz.
Így is történt. Pontosak voltunk, már 3/4 10-re odaértünk hozzá, a házhoz, amit megadott, de csak 10 óra előtt két perccel csöngettünk be hozzá.(Azt nem tudtuk, hogy Artúr látott minket az ablakából megérkezni s várakozni a kapuja előtt. Mi meg arról beszélgettünk, ha Artúr nem lesz eléggé domináns, határozott, kemény velünk, akkor én veszem át adom szerepét tőle.)
Végre nyílt az ajtó a csengetésünkre és bementünk a lapun, majd végig a járdán a házig. De még nem értünk egészen oda, mikor nyílt a bejárati ajtó és azon kijött Artúr. Valami malaclopó féle, hosszú, fekete színű köpeny volt ráterítve. Intett, hogy ne a házba lépjünk be, hanem elmentünk a ház mellett, majd hátul, a ház mögött lévő kis házhoz mentünk s annak ajtaján léptünk be. Artúr jött be utolsónak, utánunk. Hallottuk, ahogyan betette, majd kulcsra zárta mögöttünk az ajtót és ekkor csattant is valami rajtunk, pontosabban a hátunkon. Éreztük, hogy valami végigvág azon. Egy lovaglópálca volt, ami Artúr kezébe volt, a köpeny alól került elő. És már hallottuk Artúr hangját is:
- No, szépséges Subjaim, remélem felkészültetek, hogy kiszolgáljatok engem teljesen és alázatosan a parancsaim szerint! – hallottuk, majd folytatta: - Nem szeretem, ha Subjaimon a szolgálat alatt van valami, rajtam kívül (!), főleg nem, ha az textil, így azonnal minden göncötöket kapjátok csak le itt s most s lássam szépséges, formás, főleg szőrrel borított testeteket, ami különös gyönyöröket okozva rendelkezésemre áll majd az elkövetkező két órában! - adta ki parancsát és sürgetően tovább csapott nagyokat ránk a kezében lévő lovaglópálcával.
Mi iparkodtunk gyorsan engedelmeskedni s élénken kapkodtuk le magunkról a ruhadarabjainkat, mert közben ott is, ahol még volt valami textil rajtunk, takart minket, de ott főleg, ahol már csupasz volt a bőrfelületünk, csattantak az ütések. S sajna nem csak csattantak, de csíptek is, nem kicsit, de nagyon.  Nagyon, nagyon.
Vonaglottunk a csapásoktól, fájtak a csípések is s persze nem tudtunk eléggé gyorsan vetkőzni, így kaptunk Artúrtól szépen.
Végre azért már ott álltunk előtte alsóruhában, mezítláb a hideg kövön. Megborzongtunk, fáztunk ott állni. Artúr nevetett ezt látva és megnyugtatott minket:
- Ott, lent, nem fogtok fázni… - mutatott a lefelé vezető lépcsőre s tette hozzá: – ott, lent a pincében meleg lesz s garantálom még melegetek is lesz! Sok is lesz az!  Sőt, elegetek is lesz, de nem menekülhettek. Két órában egyeztünk meg, azt kitöltöm, rajtatok! Kedves Subjaim. – ígérte meg, kicsit fenyegetően, bár próbált normálisan beszélni.
(folyt. köv.)