"Petike" története 2

- Na Peti, gyorsan eltelt ez a két hét, ugye?
- Végül is így, hogy két-három naponta gyakoroltunk, igen.
- Jó, akkor a feladat kb. ugyanaz, mint eddig, de a szabályok kicsit módosulnak. Egy kicsit nehezítünk.
- Hogy mi? A gyakorlások alapján így is kb. esélytelen, hogy orgazmusom legyen. Mit módosítunk?
- Mondom. A feladat ugyanaz: kezed hátrakötve, mellbimbóidon csipesz, azok összekötve egy madzaggal, letérdelsz, a madzagra ráügyeskeded egy vállfa kampóját, átviszed a vállfát a szoba másik sarkába és ott leteszed. Ezt mindig eggyel több vállfával. Ha húsz másodperc alatt teljesíted, annyit húzok a farkadon, ahány vállfát átvittél. És ahogy a múltkor, meg ahogy a gyakorlás során, plusz mellbimbókínzásért kaphatsz plusz időt. De most a farokhúzások nem összeadódnak, hanem minden sikeres kör után azonnal játszok a farkaddal.
- Aha, szóval, ha ügyes vagyok, akkor mindig egyre többet húzol a farkamon, de mivel mindig eggyel több vállfát kell magamra akasztanom, egyre hosszabbak lesznek a szünetek ezek között a húzogatások között, szóval nem tudom, ha nagyon ügyes leszek is, az utolsó 22 húzás elég lesz-e ahhoz, hogy elélvezzek.
- Nos, a jó hírem az, hogy nem muszáj 22-nél megállni, akaszthatsz ennél több vállfát is a mellbimbóidra, ha gondolod.
- Köszi – mondta Peti szarkasztikusan – már a 22 is rendesen húzza a bimbóimat, amik már most is amúgy is rohadtul fájnak az elmúlt két hét „gyakorlásaitól”.
- Ez van, Petim, de azért remélem, meg akarod próbálni.
- Persze, szeretem, ha szórakozol rajta, ahogy szerencsétlenkedek.
Peti a feladatokat elég ügyesen teljesítette, szinte minden körben megkapta az adott számú farokhúzást, még a huszonkettedikben is:
- Húsz, huszonegy, huszonkettő – számoltam, ahogy húzogattam Peti farkát. – Hát, ahogy elnézem, közel vagy az élvezéshez, de nem jött össze. Szeretnél továbbmenni és 23 vállfát is fölakasztani?
- Nem, már nagyon fájnak a bimbóim, a 22 is nagyon húzta őket, nem bírok el rajtuk 23-at. Úgyhogy köszönöm a lehetőséget, köszönöm, hogy játszottál a farkammal, de sajnos nem sikerült teljesítenem a feladatot, tedd vissza rám az erényövet.
- Várj, Peti, két hete jutalomorgazmust ígértem, és bár a múltkor, mikor először játszottunk ilyet, elég sokat nyavalyogtál, gondolkodtam, hogy megérdemled-e, de mivel most simán beletörődtél, hogy nem élvezhetsz, szerintem megérdemled, hogy kapj további lehetőséget. Az a felajánlásom, hogy forduljunk meg a számolással, mindig eggyel kevesebb vállfa, így kevesebb idő telik el a farokhúzogatások között, persze így értelemszerűen azok száma is csökken.
- Bár tényleg nagyon fájnak bimbóim, de oké, csináljuk. Már csak azért is, mert ha most nemet mondok, akkor szerintem két hét múlva valami hasonló feladatot adsz még keményebb szabályokkal.
- Jók a megérzéseid, szóval szerintem jól jártál, hogy a folytatást választottad.
Peti most ügyesen teljesített, bár az elélvezéstől nem volt messze, de akkorra sem jött össze neki, mikor már csak egy vállfa maradt:
- Na, Petim, az utolsó körre egy vállfa maradt, ha húsz másodperc alatt átviszed a szoba másik sarkába, jár érte egy farokhúzás.
Peti a feladatot becsülettel teljesítette, de persze ez a plusz egy húzás nem volt neki elég ahhoz, hogy elélvezzen.
- Akkor marad az, hogy két hét múlva hasonló játék még keményebb szabályokkal? – kérdezte Peti szomorúan.
- Jutalomélvezést ígértem, úgyhogy még mindig szeretnék adni további lehetőséget – mondtam, és felmutattam Petinek egy vibráló farokgyűrűt.
- Hm, tudod, hogy nem szeretem, ha nem te élveztetsz el, de most már elég rég élveztem, és a múltkor is nagyon szenvedős volt, mikor ennyire kanosan visszazártál, úgyhogy most köszönettel elfogadom a lehetőséget.
- Rendben – mondtam. Majd ezután hanyatt fekve az ágyhoz kötöztem Petit és a farkára tettem a vibráló gyűrűt. Petinek egy perc sem kellett hozzá, hogy hatalmasat élvezzen.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm – sóhajtozott Peti.
…
- Jó, köszönöm, de most már elélveztem, tudod, milyen érzékeny ilyenkor a farkam, leveszed végre róla ezt az izét, mert ez most már nem esik jól – mondta Peti könyörögve.
- Hát, lehet, hogy mégsem kellett volna annyira erőltetnem azt a jutalomorgazmust. Ha kibírtál volna még egy percet nyavalygás nélkül, akkor levettem volna, így most még marad rajtad egy jó darabig – mondtam, miközben elkezdtem dörzsölgetni Peti érzékeny makkját, hogy még jobban szenvedjen. Peti, bár próbált ficánkolni, mivel elég alaposan ki volt kötözve nem tudott szabadulni a kellemetlen érzéstől. A farokgyűrűt még egy jó tizenöt percig rajta hagytam, ami alatt még egyszer elélvezett, és szerencséjére ezt sem felejtette el megköszönni. Végül megkegyelmeztem neki, levettem róla a farokgyűrűt és eloldoztam. Peti már nagyon kimerült volt, de azért lecsúszott az ágyról és a szájába vette a farkam, mire eltoltam magamtól.
- Petikém, nagy tévedésben vagy. Attól, hogy elélveztél, még nincs vége a játéknak azzal, hogy leszopsz. Azt majd én döntöm el, hogy mikor és hogyan van vége. De most a kínzásaid még messze nem értek véget – mondtam, miközben megdörzsöltem Peti érzékeny és fájó mellbimbóit.
folyt. köv.