Esetem a hét filippínó sráccal (1) Ákos

Történt, hogy elhasználódott az úszósapkám a sok használatban és így másikat kellett vennem. Ezért elmentem a Nyugati téren lévő Decathlon üzletbe beszerezni egy újat. S míg nézelődtem, válogattam ott az úszósapkák között, hangos „csicsergést, csivitelést” hallottam magam mögött. Hátranézve hét Fülöp-szigeti srác állt mögöttem és anyanyelvükön, filippínón beszéltek, vagy vitatkoztak valamin.
Egy ideig nem is figyeltem újra rájuk, de mivel a kiszolgáló lány, aki próbált segíteni nekik, nem jutott eredményre velük, mert nem értették meg egymást igazán, így újra odafigyeltem és észrevettem, hogy a srácok közül kettő volt, akik egyrészt magasabbak voltak a többi ötnél, valamivel kevesebb keleti vonásokkal és több európaibb vonásokkal, kevésbé ferde szemem rendelkeztek és még a többieknél mélyebb – férfiasabb - hangon is kommunikáltak. Igaz a nyelvet nem ismertem fel, amin beszéltek, de azt igen, hogy ez nem filippínó volt. Igaz, angol sem. A kiszolgáló lány is elvonult, így a két srácra néztem s megszólaltam:
- Én nem beszélek angolul, sajna… - kezdtem, majd folytattam: - de Ti sem. Viszont beszélek németül, oroszul…- folytattam, mire az egyik srác közbevágott, megfogva a karomat, hogy megállítson és rá figyeljek:
- Az jó, mert én is. – mondta lassan eléggé jó kiejtéssel oroszul. – Tudod Leningrádban tanultam, végeztem, amit ma…- most én vágtam közbe:
- Szentpétervárnak hívnak. – mondtam és egymásra mosolyogtunk, majd kezet fogtunk. – Én nem ott tanultam, de több hónapig voltam ott, még Leningrádban, egy nemzetközi építőtáborban. Ott tanultam meg oroszul és tudok még ma is valamennyire beszélni.
- De jó, hogy összefutottunk! – lelkendezett a srác. – Engemet Jejomar névre kereszteltek, ami Jézus, József és Mária név kezdőbetűiből képződött és férfi/női név is nálunk, de ma már legtöbbször fiúk kapják, de itt Európában teljesen ismeretlen, így a második nevemet a Natanielt (Isten ajándéka) használom. - így a srác. Még hozzátette: - Fülöp-szigetekről jöttünk, de ezt talán már sejtetted, nem? – kérdezte.
- Igen, sejtettem, hogy vagy onnan, vagy Dél-Koreából jöttetek. – válaszoltam.
- A többieket is majd bemutatom később, de Őt most. Ő Crisanto (Krisztus neve filippínóul) – mondta és a másik magasabb, fekete hajú és szemüveges srácra mutatott maga mellett. – Ő tud valamelyest spanyolul, de ez nem nyerő itt Hungaryan-ban.  - tette hozzá.
- S mi járatban vagytok? Mit szeretnétek venni, itt? – kérdeztem meg.
- Tudod a nemzetközi ifjúsági szállodában, ahol lakunk, több prospektust is láttunk a híres magyar fürdőkről s az egyik szeretnénk elmenni, de nem hoztunk fürdőruhát, azt akarunk venni. – mondta: - De ha már veszünk, nem olyan egyszerűt, hanem legyen itteni, európai spéci viselet. Mit ajánlasz? – nézett rám s kérdezte meg.
- Sokféle, fajta van. Gyertek! – mondtam s elvittem őket a fürdőruhák közé. – Itt van választék! – mutattam körbe.
Nataniel a többiek felé fordult, hosszasabban fordított nekik, majd ő is körbe mutatott az ott lógó fürdőruhákra. A srácok szétszéledtek, és válogatni kezdtek. Majd Crisanto visszajött hozzám maga mögött húzva Natanielt, aki már mondta is:
- Neki, Crisantonak különleges vágya van: - Olyan fürdőgatyát szeretne, ami hosszabb, térd alá ér, de fürdőgatya. – vázolta nekem.
- Aha, már tudom. Gyertek, az nem itt van. A többiek válogassanak addig itt, majd visszajövünk hozzájuk, értük. – mondtam Nataniel-nek – megvártam, míg elmondja a többieknek – és csak utána mentünk el hárman a bermudákhoz. Ott Crisanto többet is megnézett, majd egy élénksárga színű, hosszú bermudát választott ki magának. (Nataniel intett, hogy Ő nem ilyent akar, így visszamentünk a többiekhez.)
- Tudtak választani? Kell valamilyen segítség? – kérdeztem meg Natanielt.
Az nem válaszolt, mert maga is válogatott a kínálatból, de a többiek megmutatták sorban mit választottak. Meg- megmutattam melyik milyen árban van Ft-ban s segítettem átváltani dollárra is az árakat. Az egyik srácnak mutattam, hogy a kiválasztott nadrágja neki kicsi lesz, választottam neki egy nagyobbat. (A srácok mind sötét, leginkább fekete színű gatyát választottak, olyan sportnadrág, boxer stílusúakat. Közepes árúakat.)
Végre Nataniel is visszajött, de mutatta, amit kiválasztott és elmondta, hogy azért még mit szeretne azon látni. (Sportosabb, több színből kombinált fecske fazonút).
- Itt olyan nincs, ezek sport fürdőnadrágok. Olyant itt mellette, egy másik üzletben tudunk megnézni! – mondtam Neki és hozzátettem: - Az, drágább lesz, mert divatos.
- Kerül, amibe kerül, de nekem olyan kell! – válaszolta.
- Rendben, akkor a többiek megveszik azokat itt, amit kiválasztottak? – kérdeztem meg s igenlő válaszokra mentünk a kasszához fizetni.
Kicsit sokáig tartott, még segíteni is kellett a kártyával történő fizetéseknél, de végül sikerült.
Átmentünk a másik üzlethez, de közben elmentünk egy kávés üzlet előtt, így a többieket bevittem s vettek addig – mi is – kávékat, s míg itták letelepülve, mi addig Nataniel-lel átmentünk a másik boltba és sikerült kiválasztania egy vágyai szerinti, több színből összekombinált fürdődressz-t. Drágább volt, mint a többieké, de márkásabb darab is volt. Visszamenve megittuk mi is a kávénkat, majd kijőve megkérdeztem mi a mai, további programjuk?
- Természetesen megyünk, s azonnal kipróbáljuk a fürdőben! – jött a válasz.
- Jó, jó, de hova? Uszodába, termálfürdőbe, vagy olyan legyen, ami is-is? – kérdeztem Nataniel-től.
- Az is-is azt jelenti, hogy úszni is lehet, mert van úszómedencéje, de van termálfürdő részei is? Szauna kabin, - kabinok is vannak ott? – kérdezett vissza Ő.
- Természetesen. Ez ugyan drágább lesz, de az egész hátralévő napon benne maradhattok.- válaszoltam.
Nataniel megvitatta a többiekkel, majd még azt is közbevetettem, hogy a szaunában olyan is van/lesz, ahol gatya nélkül lehet bent lenni, ezt is megbeszélték. (Láttam ez utóbbin azért nagyobb vita volt, de végül is mindenki elfogadta, jönni akart.)
Javasoltam, hogy együnk egy pizzát előtte, hogy ne üre gyomorral menjünk be a fürdőbe, de végül volt, aki pizzát, de a többség velünk (Nataniel s velem) kolbászt, virslit evett mustárral, ketchup-pal, mellé zsemlét és colát ittunk rá.
A kajálás közben Nataniel bemutatta a többieket is: Crisanto mellett Danilo (Isten a bírám), Jákob (kiszorító), James (aki Jákobot követi), Drabreb (Bertrand név változata) és Mohammed (dícséretes).
Az utóbb bemutatott srácok nálunk sokkal alacsonyabbak voltak, mind fekete hajú, sötétebb bőrű, pláne Mohammed, és göndörebb hajú is, viszont a sötétebb bőrük következtében, okául sokkal világosabbnak, fehérebbnek látszottak a fogaik.
A fürdőben a közös, szekrényes öltözőbe vezettem őket s nem gondoltam, hogy ez probléma lenne, de az volt! Hiába mutattam meg, hogy a szekrények között voltak kabinok, ahol átöltözhetnek, csak nem akartak mozdulni, mivel nők, lányok is voltak a teremben.
Végül is Nataniel, Crisanto és én, majd Mohammed is átöltözött fürdőnadrágba, így lassan a többiek is mozdultak s átvedlettek. (Meg kell hagyni, hogy mikor Crisanto megjelent az élénksárga bermudájába, a többiek szeme majd kiesett a helyéről látva azt, de a teremben többek is rácsodálkoztak még. Hát még mikor megjelent Nataniel a maga többszínű, Pazar szín-összeállítású fürdőgatyójában, akkor tetőzött a csodálkozás csak.)
(folyt. köv.)