tirtin (41)
Domináns
Férfi, Hetero
  • Van zárt albuma 
Cikkek idő szerint
2023. 01. (53)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Az első büntetés

2011. 10. 23. 20:33 | Megjelent: 1357x
Autóval megyünk hozzám. A tavaszi napsugarak megcsillannak a könnyes szemeden mikor lehajtott fejed egy pillanatra felemeled, és szomorúan rám nézel. Egy apró cseppecske végigcsorog az arcodon, egészen a szádig ahol az ajkaid enyhe nyitásával szétfoszlik és semmivé lesz.
Tudod, hogy haragszom rád. Az egész úton nem mersz szólni, még bocsánatot sem kérni, pedig megannyi gondolat cikázik a fejedben azokról a dolgokról, amiket megtennél azért, hogy megbocsájtsak. Már késő, akkor kellett volna cselekednek mikor megtetted. Tudtad mi lesz a következménye, ha rájövök és mégsem előzted meg a bajt. Lefeküdtél a barátnőddel és nagyon jól tudtad, hogy nem bízhatsz a kis kurvában. Másnap reggel az első dolga volt, hogy megköszönje nekem, hogy kölcsönadtalak neki. Pedig nem így volt. Nem adtam rá engedélyt. Abban az esetben, ha szépen kérsz, még lehet, hogy hagylak is kicsit kéjelegni. Egy telefonodba került volna, meg pár szép ígéretbe. Ezért vagyok dühös. Mellettem ezt nem engedheted meg magadnak. Nem vagy már szabad.
Nem volt még soha, hogy büntetést kaptál volna, de tudod jól, most ez fog következni. A szíved dobbanását olyan erősen érzed, mint még soha. Ugyanakkor mintha egy erős kéz szorítaná, tépné szabályos ütemben. A biztonsági öv a két melled között megfeszül és beleszorít az ülésbe mikor egy-egy kanyarban ránehezedik a tested súlya. Ettől csak még erősebben érzed a szíved erejét. Egész tested libabőrös, fejedben furcsa kábulatot érzel, mintha szédülnél is. Ezek a félelem és szégyen jelei. Puncidon még érzed a tegnap esti kalandod hatásait. Az enyhe harapásokat a szeméremajkaidon és a hüvelyed is intenzíven emlékszik még rá, hogy benne járt a barátnőd keze. Ribanc vagy. A bizalmamat pedig eljátszottad.
Megérkezve kiszállok, majd kinyitom neked a kocsiajtót. Próbálsz úgy kiszállni, hogy ne lássam meg a karmolás nyomokat a combodon, de a rövidke szoknya nem tudja elfedni ezt a titkodat, a neccharisnyán keresztül pedig csak még jobban kisejlenek a vörös csíkok. Kinyitom az ajtót is neked, előreengedlek. Abban bízol, hogy ez az előzékenység azért van, mert majd meg tudjuk beszélni ezt a dolgot. Igen, valóban meg tudjuk. Ahogy lesegítem a kabátod mikor belépsz a nappaliba, máris érzed a széles nyakörv szorítását, majd a karabiner csattanásával szinte egy időben már húzlak is lefelé. Pillanatok alatt négykézláb találod magad és a póráz még így is lefelé húz.
~Egy hangot se! – utasítalak
Kigombolom a szoknyád és mikor a térdedig csúszik, már érzed is amint a tenyerem csattan a fenekeden, piros lenyomatot hagyva a szép fehér bőrödön. Szétnyitom a blúzod és előtörnek zárkájukból a kerek melleid. Ekkor nézel rám először mióta a földön vagy. Kérdőn tekintesz, de egy szavam nélkül érted az enyhe fejmozgásomból, hogy most nem úszod meg annyival, hogy magamévá teszlek. Gyönyörű vagy, de ez most kevés. Újból könnycseppek jelennek meg a szemedben a félelemtől. Fölállítalak a póráz segítségével és most még jobban érzed a nyakörvet, amit talán túlságosan is szorosra húztam. Elindítalak rövidre fogva a kantárodat, miután az első lépésekkel elhagyod a földre eső szoknyád. A blúzod félig szétgombolva feszül a melleid alatt, amik lágy ringásba kezdenek lépteid hatására. A tavaszi hűvös idő miatt mellbimbóid keményen meredeznek és az egész tested lúdbőrzik, mikor kinyitom annak a helyiségnek az ajtaját ahol te még nem jártál. Itt tartom a kerti szerszámaimat és gépeimet, valamint innen vezet a létra a padlásra. Én megyek előre és kezemet magasra tartva vezetlek úgy, hogy a fejedet már-már kényelmetlenül fel kell emelned. Én megyek előre még mindig és vonszollak magam után. A kemény vaslétra hidegen vágja a majdnem meztelen, harisnyás lábad. Miután felnyitottam a nehéz ajtót olyan gyorsan húzlak felfelé, hogy te alig bírod tartani a tempót és még meg is botlasz esetlenségedben.
A padlás sivár kinézete elég nyomasztó. Poros a betonpadló, imitt-amott lomok, fekete zsákok vannak rendezetlenül. A helyiség két végén koszos ablakok és azokat ölelő csupasz téglafalak. A tetőgerendák és faoszlopok csiszolatlanul dolgoznak a tető súlya alatt. Az egyik ablakon betör a lemenő félben lévő nap fénye és huzat csapja meg a majdnem teljesen meztelen tested. Az egyik oszlop tövében felfedezel egy ránézésre puhának tűnő szőnyeget, köteleket és egy fekete zacskót. Az előkészített helyedre vezetlek. Remegsz, a sírás fojtogat, de bírod még tartani magad. Ráállítalak a szőnyegre, amitől megkönnyebbül a talpad az eddigi hideg, szúrós padló okozta kényelmetlenségtől. Háttal dőltelek neki a kemény, szálkás, durva fának. Mindkét kezed megfogom, a hátad mögé húzom úgy, hogy átkarold a fát, ami a lapockádat kellemetlenül nyomni kezdi. A pórázod lelóg a két melled között, ugyanakkor ujjnyi vastag kötelet érzel a csuklóid körül tekeregni, mindig egyre szorosabban. Érzed, hogy erősen meg van kötözve a kezed. Innen már nincs menekvés. A kötél többi részével a derekad, hasad, mellkasod húzom oda az oszlophoz. Lesütött szemmel tűröd, ahogy egyre jobban megkötözlek. Eléd állok, és határozott mozdulattal letépem rólad a picinyke bugyidat, amit utána a porba dobok. Előveszek egy másfél literes műanyag flakont, benne ismeretlen átlátszó folyadékkal. Bal kézzel a hajadba markolok hátulról, enyhén felfordítom a fejed, majd a szádra nyomom a flakont. Kénytelen vagy szádba engedni és nyelni. Víz van benne, hideg víz. Nyeled, ahogy csak bírod, de sok ki is folyik a szádból. Ekkor abbahagyom az itatásod és egy elég nagy pofon érkezik az arcodra. Ezután már szebben sikerül innod, de most meg a torkodban lévő gombóc akadályoz a rendes nyelésben. Hagyok néha időt, hogy levegőt vegyél, aztán újra innod kell. Az üvegben maradt pár kortyot én öntöm a számba, de nem nyelem le, hanem mindet az arcodba köpöm. Vizes lesz a hajad, a szétnyitott blúzod és a víz egy csíkban a puncid mellett csiklandozva lefolyik a szőnyegre. A fekete zacskóból egy aranyos kis szerszámot veszek elő. Popsiba való izgató. Középen kiszélesedik, alul talpa van, hogy ne szippantsa be a fenék. Rövid, és nem túl vastag. Alaposan benyálazom, a lábaid szétnyitom és a puncidhoz nyomom az eszközt. Szeméremajkaid engedelmesen szétnyílnak a közéjük hatoló testtől. Nedvesen csusszan be tövig, kezem erős nyomására. A lábaid összezárom, és így zárva azokat is odakötözöm. Akaratlanul is megpróbálod kitolni hüvelyedből az idegen tárgyat, de az összeszorított combjaid nem engedik. Tűrnöd kell az érzést. Ekkor eléd állok, bal kezemmel nagyon erősen megmarkolom a jobb melled és ismét pofon csattan az arcodon, majd a másik melleden is. Nagy adag nyálat köpök az arcodba, ami lassan lefolyik a meggyötört melledre, majd a hasadon terül szét annyira, hogy nem tud már tovább haladni. Egy kendőt tömök a szádba, ami nagyon gyorsan felszívja a nyálad. Nyelvedet nyomja hátra, amitől öklendezési inger tör rád.
~ Csendben legyél ribanc és ki ne merd köpni!
Én hátat fordítok, és ott hagylak. A nehéz vasajtó, ahogy lecsapódik, felveri a körülötte lévő port.
Csend van. Hallod a saját szívdobogásod, és az orrodon ki-be járó levegőt. Agyadban lüktetnek az erek. Félsz, fázol és mindenhol kényelmetlenül vágnak, nyomnak a rád tekert kötelek. A szádban lévő kendő egy darabig felbírta szívni a nedvességet, de már a szád szélén folyik ki a nyál. Csurom víz és nyál vagy, a percek meg számlálatlanul pörögnek. Egyre sötétebb van. Az ablak, amin kilátsz, pont az utcára néz. Nagyon ritkán egy-egy autó fénye tűnik fel csak. Két galamb száll az ablakpárkányra. Érdeklődve kémlelnek, figyelnek téged. Az egyik hosszan a szemedbe néz. Eszedbe jut az ősi indián legenda, amit meséltem egyszer neked: holtak szellemét hordozzák a madarak, hogy azok figyelhessenek minket élőket a magasból. Szégyelled magad. Eddig bírtad. Kiszakad belőled a sírás, hányingered van. Próbálod kiszabadítani magad, de semmire nem jutsz, csak még jobban vágnak a kötelek. Már a kendőt sem bírod kiköpni úgy feszül a szádba. Másfél óra is eltelhetett már, teljesen sötét lett és már hosszú percek óta sírsz.
Felkapcsolódik a villany, nyílik az ajtó. Egy tányérral a kezemben jövök fel. Te még jobban kapálózol és ordítanál is, de a kendő miatt nem tudsz érthető hangot kisajtolni magadból. Egy újabb pofontól nyugszol csak meg és hagyod abba a szánalmas őrjöngésed. Ekkor látod meg, hogy melegen gőzölgő finomságokat hoztam a tányéron. Rántott csirke, sült krumpli és egy kis edényben piros szósz. Egész nap nem ettél még és már nagyon görcsölt a gyomrod ettől, de ezt csak most érzed, ahogy a látvány és az illatok előhozzák belőled. Kiveszem szádból a kendőt, de mielőtt még szólhatnál a melled újfent erős csípés éri a tenyeremtől. Megfogok egy combot, bemártom a szószba és a szádhoz teszem. Nagyot harapsz bele. A szósz enyhén csípős, a hús szaftos, meleg, csak a könnyed íze sózza túl az ételt. A szád szélén lefolyik egy kicsi a szósz és zsír keverékéből és érdekesen sokszínűre festi a nyáltól, könnytől áztatott melleidet. A szoros nyakörvtől kicsit nehezen nyelsz, de jól esik és megnyugtat valamennyire az, hogy étel van a szádba. Sőt, én etetlek. Amikor elfogyott az étel, a zsíros, szaftos ujjaimat sorra a szádba dugom, te pedig hűségesen tisztára nyalod, mint egy kiskutya.
~Egészségedre! –szólok halkan
~Köszönöm. -próbálod mondani, de csak értelmetlen motyogás jön ki a szádon.
Egy fekete kendőt veszek elő a zsebemből és bekötöm vele a szemed. A pórázodat hátra fordítva rátekerem az oszlopra úgy, hogy egyszer a szádba is bevezetem, és úgy kötöm meg hátul szorosan. Ez így sokkal rosszabb, mint az előbb. A keskeny bőr vágja a szád szélét és egy picit sem tudod a fejed mozgatni, még fordítani sem. Hangot ugyanúgy nem tudsz kiadni, csak nyögni. Kihúzom a puncidból a kis barátodat, amit már nem is éreztél, de így hogy megmozdult, olyan érzésed van, mintha egy belső szerved tépném ki belőled. Ismét sírás fog el, és amíg meg nem szokod a szádba feszülő pórázt addig újból enyhe hányingered támad. Tudod, hogy nem ért még véget a megpróbáltatásod.
Úgy hallod ismét magadra hagylak, de a vasajtó nem csapódik. Hallod amint leérek, elpakolom az edényeket. Vízcsobogás… Telefoncsörgés… Beszélek, munkát intézek. Próbálod egyre halkabban venni a levegőt, hogy minél többet halljál. Zenét hallgatok, mosogatok. Nagyon sok idő telik el, de te csak figyelsz. Nem is érzed szinte a köteleket. Nem érzed a hideget, pedig a nyálad megint eláztatja a testedet és ettől dideregsz is kicsit. De nagyon kell már pisilned.
Egyre intenzívebben elönti ágyékod a szúró fájdalom amint próbálod visszatartani a vizeleted. Nagyon hosszú ideig küzdesz ellene. Próbálod szorítani, remegsz. Egy pici sugár kijön. Az a pár csepp nagyon kellemetlenül végigcsiklandozza a combod belsejét, a bokád, és amikor a talpadhoz érnek nem bírod tovább tartani. Hatalmas erővel zúdul belőled. Melegség önti el a lábait és eláztatod a szőnyeget teljesen. Amikor kiürültél megremegsz.
A kimerültségtől már nehezen tudod csak tartani magad, de amint kicsit megrogysz, rögtön érzed a nyakadra feszülő póráz szorítását, amitől öklendezni kezdesz. Folyamatosan úgy érzed, hogy ha még egy percet kell tűrnöd, akkor feladod. De nagyon sok percet elviselsz még.
Lépteket hallasz. Csak reméled, hogy az én lépteim. Már egyre rosszabb dolgokat képzelegsz, arról, hogy mi vár még rád. Érzed a közelségem. Érzed a kezem amint megvizsgálom a puncid. Kezdem a lábadról levenni a kötelet. Aztán a derekadról, melledről. Kioldom a nyakörved. Eloldom a kezed. Leveszem a fekete kendőd. Leveszem az undorítóra áztatott blúzod. Csak a combfix és a nyakörv marad rajtad a pórázzal. Megremegsz, amikor végignézel magadon. A hajadon mindenféle nedvek. A testeden étel, nyál, könny és pisi keveréke. A pórázt megragadva lehúzlak a földre. Négykézláb vezetlek a lejáratig. Előremegyek, és lesegítelek a létrán. Négykézláb vezetlek a fürdőig. Leveszem a nyakörved, beleguggolsz a kádba. Finom meleg vizet folyatok rád a zuhanyrózsával. Megszabadítalak a harisnyádtól mikor felállítalak. Nagyon jó illatú tusfürdővel kenem be a tested míg a kellemes víz folyik rád, mossa le rólad a szennyet. Gyönyörű vagy ahogy csurom nedves hajjal állsz és a hab takarja csak imitt- amott a tested. Az én ruhám is teljesen vizes lesz, ezért apránként leveszek magamról mindent. Fürdök veled. Hagyom, hogy bekenj tusfürdővel. Élvezem, ahogy mosdatsz. Alaposan megmosod az ágaskodó farkamat. Lényegesen jobb színed lett már. Ahogy kiszállunk, megtöröllek és te is engem.
~Így már jobban érzed magad? –kérdezem
~Igen sokkal jobb. Köszönöm. –feleled szemlesütve
Ekkor megmarkolom a nedves hajad és térdre kényszerítelek és tövig betolom a szádba a farkam. Te öklendeznél, de nem engedem el a fejed, nem engedem, hogy ellenállj. Könnybe lábad a szemed, és nem kapsz levegőt. A farkam teljesen kitölti a szád, a torkod és erősen kell, tartsalak mert már a kezeddel is el akarsz lökni magadtól. Amikor kihúzom a szádból hatalmas levegőt veszel és köhögsz. Hagylak kicsit agonizálni de mikor csillapodott a légzésed újra a szádba dugom ugyanolyan mélyen, de már ki is húzom, és újból vissza.
~Szopjál te kurva! Most ribanckodj!
Markolod a fenekem én meg dugom a szád, tépem a melleid.
A földre löklek, majd a hajad megragadva elkezdelek a hálóig vezetni négykézláb. Még nedves a kezed és a térded ezért csúszkálsz a padlón, de én erőltetett tempóban vezetlek. A hálóban csak pár gyertya és mécses ég. Kellemes fahéjillat lengi be a légteret. Rálöklek az ágyra.
~Told ki a feneked szuka! –parancsolok rád
~Igen Uram. –feleled
Ezzel egy időben alkarodra támaszkodsz, és jó magasra emeled a feneked. Bedugom egy ujjam, majd kettőt. Ütemesen ujjazom a puncid néha-néha rá is csapok a popódra, majd újra bedugom egyre több ujjam. Már négy ujjam jár benned és már tocsog a pinád. Egyre hevesebben és mélyebbre tolom a kezem, a feneked meg egyre nagyobbakat kap, amitől már egész nagy piros folt van rajta. Néha úgy helyezkedek ujjazás közben, hogy nyelvemmel elérjem a popólukad is. Nyalogatom a kisebbik nyílásodat is miközben ujjbegyeim felfedezik a puncid belsejét. Mögéd térdelek és dinamikusan beléd tolom a farkam. Tövig bedugom és először lassan, majd egyre erősebb lökésekkel baszlak. Minden tolással a méhszájadat ingerli a farkam vége, közben markolom és csapkodom a feneked, húzom a hajadnál fogva a fejed egyre jobban hátra. Megfordítalak, te szétterpeszted a lábaid és hosszan megcsókollak miközben a farkam szép lassan beléd tolom. Összefogom a két kezed és úgy baszlak erősen. Közben harapdálom a melleid, tépem a bimbóid. Kiszállok belőled. Elkezdelek nyalni. Váltott ritmusban nyallak addig, amíg el nem élvezel egyszer, majd újra, és újra.
Lefekszem melléd hanyatt.
~Szopj! –utasítalak
Te pedig jó ribanchoz illően hosszan, mélyen szopod a farkam, nyalod a golyóim. Néha leszorítom a fejed, hogy ne bírd kivenni a szádból. Ezután hanyatt löklek és újból a puncidat dugom, de már erősebben gyorsabban. Élvezni akarok. Fogom a nyakad keményen mikor már egyre közelebb vagyok a csúcshoz. Eközben te is elélvezel. A fejed mellé térdelek. megfogom a fejed, és a nyitott szádnál verem a farkam addig, amíg el nem élvezek. Hatalmas mennyiségű anyag jön belőlem, ami teljesen teletölti a szád.
~Nyeld! –szólítalak fel
Lefekszem, és odafektetlek a mellkasomra. Magunkra húzom a takarót. Simogatom az arcod, a hajad és hosszan megcsókollak. Átölelem a megtört tested, simogatlak ahol érlek. Puszilgatom a buksid folyamatosan.
~Aludj kicsim, megérdemled. Vigyázok rád.

Hozzászólások (3)

A hozzászólások belépés után olvashatók.