"Petike" története 21

- Peti, lassan két hónap telt el azóta, hogy élveztél ugye?
- Úgy valahogy.
- Nos, mivel ez alatt a kb. két hónap alatt jól viselkedtél megérdemled, hogy elmenj.
- Köszönöm.
- Hogy szeretnél elélvezni?
- Ahogy te parancsolod.
- Jó válasz, de ezt most tényleg jutalom, úgyhogy bármit mondhatsz: verjem ki neked, dugjunk, de még akár olyan elrugaszkodott dolgot is kérhetsz, hogy szopjalak le. Csak őszintén.
- Őszintén? Nekem így két hónap után egy sima kiverésnél vagy dugásnál, vagy bármilyen gyors elélvezésnél sokkal izgalmasabb lenne, ha adnál valami szadizós feladatot, és attól függne, hogy hogyan vagy mekkorát élvezhetek, vagy lehet-e egyáltalán orgazmusom.
- Hát jó, te akartad. Ezt a feladatot máskorra terveztem, de akkor csináljuk most, gyere. – És átvittem Petit a másik szobába. Majd kiraktam a földre húsz vállfát.
- Mi lesz a feladat, ruhákat kell rámolnom?
- Annál azért izgibbet találtam ki, nyugi – mondtam, majd Peti kezeit hátul összekötöztem. A mellbimbóira csipesz került, amiket egy madzag kötött össze, de nem feszesen, hanem úgy, hogy lelógott kb. Peti köldökéig.
- Az első feladat az, hogy áthordd a vállfákat egyesével a szoba ellentétes sarkába.
- Hátra van kötve a kezem.
- Legyél már egy kicsit kreatívabb. Odamész, letérdelsz a mellbimbócsipeszeidet összekötő madzagra ráügyeskeded a vállfa kampóját, felállsz, átmész a szoba másik sarkába, letérdelsz és lerakod a vállfát. Van öt perced, ha az alatt nem sikerül, akkor kezded a feladatot újra.
Peti ezt a feladatot simán teljesítette. Utána a szobában körben helyeztem el a vállfákat.
- Most az a feladat, hogy egymás után az összeset felakaszd a csipeszeket összekötő madzagra, és ne feledd, bármilyen közel van is egymáshoz kettő, mielőtt odamész a következőhöz, föl kell állni, nem lehet, hogy térden odacsúszol.
- Oké, de ha mind a húsz föl lesz akasztva az már nagyon fogja húzni a mellbimbóimat, nem sok egy kicsit a húsz ehhez a feladathoz?
- Van még vállfa, hozzak még?
- Nem, nem, pont ideális a húsz darab.
- Az a baj, hogy ezt most már nem úszod meg, a fájdalom miatti nyavalygás további fájdalmat eredményez. De jó fej leszek, csak kettő vállfát teszek be pluszban. És hidd el, később lehet, hogy még meg is fogod köszönni, hogy több van. Viszont most már tényleg az a feladat, hogy összegyűjtsd őket. Erre is öt perced van.
- Ez még csak a tizennegyedik, és már így is rendesen húzódnak a bimbóim, … de szedem a többit, nem pofázok, bocsánat – mondta Peti, miután látta, hogy a mondata első fele után csúnyán nézek rá. És végül ezt a feladatot is időben teljesítette.
- Azt azért megkérdezhetem, hogy ezzel hogy jutottam közelebb az orgazmushoz, vagy mi jár ezeknek a feladatoknak a teljesítéséért?
- Haha, ezért még semmi, ez csak a bemelegítés volt, hogy lássam mennyire vagy gyors, meg hány darab az, ami már tényleg fájdalmasan húzza a mellbimbóid. De akkor mondom is a feladatot: Most megint a szoba egyik sarkában van az összes vállfa. Mindig eggyel többet kell átvinned a szoba másik sarkába, tehát először egyet, aztán kettőt stb. egésze huszonkettőig. Persze, hogy mindig legyen annyi, amennyit át kell vinned, vissza fogom hozni ide a kiinduló kupacba azokat, amiket átvittél. Minden körre 20 másodperced lesz. Ha ennyi idő alatt teljesíted, hogy letérdelsz, az adott számú vállfát a madzagra akasztod, felállsz, átviszed, letérdelsz és lerakod, akkor az egy sikeres kör, a játék végén beválthatod annyi húzásra a farkadon, ahány vállfát átvittél. Persze, ha időn túl teljesíted, vagy útközben elszórsz egy vállfát, vagy bárhogy hibázol, akkor ez nem jár.
- Hm, egytől huszonkettőig a számok összege az, ha jól számolom 253, bár lassan szoktam elélvezni, de annyi húzástól talán már el lehet menni, amilyen kanos vagyok így két hónap után. És a húsz másodperc sem kevés átérni a szoba másik sarkába. Bár amikor már tíz vagy annál több vállfa kampóját kell ráügyeskednem a mellbimbóimon lévő csipeszeket összekötő madzagra, úgy, hogy térdelek és előre kell hajolnom, hogy odakerüljenek és úgy nem is látom őket rendesen, akkor lehet, hogy kevés lesz a húsz másodperc.
- Na erre majd lesz egy könnyítési lehetőség később, de egyelőre kezdjük az elején.
- Rendben – mondta Peti, majd letérdelt, ráakasztott egy vállfát a madzagra, felállt, átvitte a szoba másik sarkába, letérdelt és leügyeskedte a madzagról. Ezt megcsinálta úgy, hogy kettő, majd három, és mindig eggyel több vállfa volt a mellbimbóira akasztva, egészen tízig. Ezt mind sikerült húsz másodperc alatt teljesítenie.
- Azért ez a tíz is rendesen húzza már a bimbóimat. Mikor mágnesekre tapadó súlyokkal játszottunk hasonlót, akkor a herezacskómra is akaszthattam súlyokat, most nem lehetne, hogy azon is vannak vállfák?
- Nem rossz ötlet – mondtam, letérdeltettem Petit, a heréit elkötöztem, úgy, hogy a madzagnak, amivel kötözöm legyen a föld felett egy hurka, majd hoztam még jó pár vállfát, ebből egyet beakasztottam a hurokba, majd ráparancsoltam Petire, hogy álljon fel, majd térdeljen le újra, és ezt ismételtettem vele mindig eggyel több vállfával.
- Áhh – szisszent fel Peti felállás közben, mikor már nyolc vállfa húzta a heréit.
- Aha, szóval ez az a mennyiség, ami már húzza annyira a heréidet, hogy kellőképp fájdalmas legyen, amikor felállsz.
- Igen, de amikor azt mondtam, hogy nem lehetne-e a herémen is vállfa, úgy gondoltam, hogy azokból, amiket át kell vinni a szoba másik sarkába, nem pluszban, nehezítésnek, mert azért így eléggé fáj.
- Tudom, hogy úgy gondoltad, de nekem így izgalmasabb. És csak hogy megtanuld, hogy a fájdalom miatt nem éri meg nyavalyogni, kapsz még kettőt a heréidet húzokhoz.
- Oké, inkább nem mondok semmit, folytatom a következő körrel, a tizenegy vállfával. – Ezt, a tizenkettes és a tizenhármas kört is sikerült Petinek húsz másodperc alatt teljesítenie.
- 21 másodperc Petim, szóval ez a tizennégyes kör nem volt meg.
- Gondoltam. És nem átérni nehéz, hanem ennyit ráügyeskedni a madzagra ennyi idő alatt. És akkor hiába teljesítettem időre az eddigi köröket, mert ennyi húzástól a farkamon, amennyi az eddigiekért jár biztos nem élvezek el. Szóval legszívesebben azt mondanám, hogy akkor itt fel is adom, ha van egyáltalán ilyen opció. De tudod mit? Nem adom fel, végig csinálom, hogy szórakozz a szenvedésemen. Bár… azt mondtad, lesz valami könnyítés.
- Igen. Ugye tudod, mi a kedvenc kínzásom, amit soha nem hagynék ki?
- Neee. Mellbimbóimról a csipesz le, 90 fokkal elfordítva vissza. Egyik legfájdalmasabb dolog, amit csinálni tudsz velem, ráadásul az elfordítás előtt minél több ideig van rajtam a csipesz, az elfordítás annál jobba fáj, most meg már jó ideje rajtam van.
- Bizony. Nos, mostantól kezdve minden kör előtt vállalhatsz egy ilyen elfordítást, és ha vállalod, akkor nem 20, hanem 30 másodperced lesz teljesíteni a feladatot. És lásd, milyen jó fej vagyok, még a tizennégyes kört is megismételheted.
- Oké, vállalom. És bár ez az a kínzás, amit a legkevésbe szeretek, ne kérdezgesd minden körnél, hanem vedd úgy, hogy minden további körre vállalom az elfordítást, nem azért, hogy nagyobb esélyem legyen élvezni, hanem mert tudom, mennyire szereted ezt csinálni velem, meg mennyire szereted látni, ahogy ettől szenvedek.
Peti így eljutott tizenhétig, mikor tizennyolc vállfát kellett átvinnie, az már nem ment neki 30 másodperc alatt sem.
- 32 másodperc, Petim, kicsit sokat vacakoltál, hogy mind a 18 vállfa a madzagodra legyen akasztva.
- Tudom. És akkor a többi már valószínűleg nem lesz meg. Vagy valami további kínzás plusz időért? Mondjuk nem leveszed, hanem lerántod a csipeszeket, mielőtt elfordítod őket, és akkor 40 másodpercem van?
- Oké!
- Ááááá, áháháhá – sziszegettt Peti a fájdalomtól, miközben lerántottam, majd elfordítva visszatettem a csipeszeket a mellbimbóira.
- De mivel nem én ajánlottam fel, hanem te találtad ki; hogy ne pont az legyen, amit te mondtál, hanem továbbra is az énszabályaim szerint játssunk, nem 40, hanem csak 35 másodperced van, és a 18-as kört nem ismételheted, a 19-es jön.
- Rendben.
- Harmincnégy másodperc, épphogy, de ez megvan. A következő körökre is vállalod a lerántást, hogy legyen 35 másodperced.
- Nem, az elfordítást igen, de a lerántást nem.
- Oké, de úgy csak harminc másodperced lesz.
- Tudom, de már így is nagyon fájnak a bimbóim.
- Hát jó, akkor 30 másodperced van, hogy 20 vállfát magadra aggass és átvidd a szoba szemközti sarkába.
Ezt még igen, de a 21 és a 22 vállfás kört már nem sikerült Petinek 30 másodperc alatt teljesítenie
- Nos, szóval 17-ig megvolt az összes, a 18-as nem, a 19-es, 20-as sikeres volt, a 21-es és 22-es már nem, az mindösszesen 192, ennyit fogok most húzni a farkadon.
- Nem lett volna egyszerűbb úgy számolni, hogy a 18-as meg a 21-es és 22-es voltak sikertelenek, az összesen 61, és azt kivonod a 253-ból?
- Igazad van, te kis fejszámolóművész, de most a kötekedésért legszívesebben azzal büntetnélek, hogy nem én játszok a farkaddal, hanem magadnak kell húznod rajta 192-t. Csak azért nem teszek így, mert eredetileg jutalom orgazmust ígértem, és azt akarom, hogy legalább ennyi örömöd legyen, mert van egy olyan érzésem, hogy ennyitől nem fogsz tudni elmenni.
- Hát szerintem is kevés kicsit, hiába volt kb. két hónapja az utolsó orgazmusom és vagyok kanos, lassan szoktam elmenni, és ennél általában valamivel több kell, hogy a csúcsra jussak.
- Na lássuk, gyere ülj ide mellém, öleltem át Petit, és elkezdtem verni a farkát.

- 190, 191, 192, ennyi.
- Nehehem, miért pont itt? Ha még kb. hármat húzol elélvezek – suttogta Peti elkeseredetten, elcsukló hangon.
- Pedig, Petim, most visszarakjuk az erényövet két hétre és utána ugyanez lesz a feladat. Akkor talán ügyesebb leszel. Vagy ha ügyesebb nem is, kanosabb, és akkor talán ennyitől is el fogsz tudni élvezni. De hogy ügyesebb legyél a következő két hétben néhány naponta gyakorolni fogjuk ezt a feladatot.
- Hm, akkor mire újra élesben játszunk, nagyon fognak fájni a mellbimbóim, úgyhogy ez nem biztos, hogy pozitívum.
- Ez van, te akartál játékot jutalom orgazmus helyett, most bánhatod, hogy nem azt választottad.
- Egyáltalán nem bánom, lehet, hogy nem élveztem el, lehet, hogy két hét múlva sem fogok, de nekem ez sokkal izgalmasabb, mintha csak úgy simán kiverted volna nekem – mondta Peti, miközben lecsúszott mellőlem a fotelről, térdre ereszkedett, a szájába vette a farkam és szopni kezdett.
- Jól van, örülök, hogy a történtek után sem felejtetted el, hogy mi a dolgod egy ilyen játék végén – simogattam meg Peti fejét.
folyt.köv.