Kinga csizmája

Egyre többet kezdtem gondolni Kingára. Reggel, délben többször járt az eszemben, hol rövid ideig, hol hosszabb elmélkedéstfordítottam rá. Éjjelente pedig róla fantáziáltam, bele éltem magam a képzelet világába, ahol ismét közel kerülhettem volna hozzá. Reggelente megcsillant előttem a mámorító jövő, ami oly lehetetlenek tűnt. Bárcsak reggelente mellette ébredhetnénk, érezhetném az illatát. Múltkor találkozásom felszakította a múltat, mintha a csizmájával belerúgott volna a lelkembe. Ugyanazt éreztem, mint néhány hónappalezelőtt. Lelki fájdalom,amiből nem enyhülést akartam, hanem többet. Kiszárad tó újból kezdett feltöltődni pajzanságal. Vágyakoztam napról napra, hogy ismét meglátom, pillantást vethetek a két lábon járó erotikára, akiről csak úgy áradt a bujaság. A nő, aki felemelt, megmutatta a csodálattal teli világot, ami egyesek szerint lehet erkölcstelen, de ezt csak a kívülállókvallják. Akik benne élnek azoknak a kiteljesedés és izgalom beteljesedése. Talán soha nem találtam volna meg az élvezetek ezt a formáját. Felszínes szürkeség után megtapasztaltam a valódi mélységet, a rádöbbenések, ihletségbe gazdag univerzum, ahol a rádöbbenés mindennapos. Hetekig, hónapokig éltem a világban ahol szinte mindig valami marasztó gondolat született bennem. Például az is, hogy Kinga soha nem kereset, egyszer sem kopogtatott az ajtómon, tudta jól, hogy hol lakok. Fájt? Érdekelt? Nem. Büszkeségemet Kinga csizmájával egész egyszerűen félre rúgta. Azok a csizmák, milyen fantasztikusan álltak neki. Imádtam mikor csizmát hordott, hamar észrevette, hogy mennyire tetszenek. Felizgatott. Számtalan eseményt éltem meg a lábainál, amiket imádtam. Más egy életen át nem kap annyit, amennyit én kaptam néhány röpke hónap alatt… Reményem mindig táplálkozott az emlékképekből, ami egyre nagyobb lett főleg miután megtudtam biztos, hogy elvált a férjétől. Úgy gondoltam kaptam a sorstól egy újabb esélyt… amiben nem voltam biztos. Mire is, ha tényleg kaptam? A boldogsághoz? A kielégüléshez? Nagyon sokáig azt se tudtam eldönteni, hogy érzek iránta, azt pedig végképp nem tudtam, hogy mit érez irántam. Talán csak kihasznált? Puszta játékszer lehetem egy olyan nőnek, aki otthon nem kapta meg azt, amire vágyik.
Kétségek, a bizonytalanság árnyékavetődött a napjaimra. Mikor látom? Ha találkozok vele, mi fog történi? Ismét megpillantom csizmába bujtatott lábát? Nem jártam két lábon, a földön, egyszer a föld alatt egyszer pedig a három méterrel a felszín felett repdestem. És egy borús napon megtörtént a nagy találkozás. Utcasarkon tartottam hazafelé, nem nagyon volt eszembe Kinga, mikor megláttam. Fekete bőrkabátot és ugyan ilyen színű csizmát viselt. Az idő érzékem lelassult, gyomrom görcsbe rándult. Tekintete azonnal foglyul ejtett, és nem engedett szabadulni. Egy fa alatt állt meg. Én pedig nem tudtam merre menjek, minden lépés olyan nehéz volt, mintha több tonna súlyt nyomna. Mit tegyek? Mi fog történi? Kérdeztem magamban, egyre közelebb kerültem hozzá, miközben ő csak nézett. Lábaira néztem a csizmákon néhány eső csepp folyt. három - négy méter távolság lehetet köztünk mikor oldalról hallottam a hangját.
−Szia!
Aznap este ismét a csizmai közelébe voltam.