Szeánsz 2.

Élvezettel nézem, ahogy négykézláb indulsz el a pórázt megkeresni. Van abban valami finom báj, ahogy a súlyos, fém erényöv himbálózik a szűkre fogott herékkel a farpofák alatt. Beszívom az alsó ajkam és elindul a fantáziám. Hosszú még a ma este és a házikó csak a miénk…
A szádban hozod a bőr, szegecses nyakörvet és a hozzá csatolható, 1,5 méteres bőr szíjat. Ahogy odaérsz, megsimogatom a hajad, az arcod. Mosolygok.
- Ügyes fiú…
Elveszem a pórázt és te felbátorodva a dicséreten ajkaiddal a lábszáramhoz érsz. Puha, bizsergető érzés. Felvonom a bal szemöldököm és érdeklődve kissé oldalra hajtom a fejem. Rám nézel, azzal az ”ugye, szabad?” nézéseddel. Nem tudom, mit értesz félre, de folytatod… Finoman nyúlok a hajadhoz, belemarkolok lazán és felemelem a fejed. Hirtelen csattan a pofon az arcodon.
- Elragadtatod magad, Drága…
És ha már úgyis felemeltem a fejed, gyors, határozott mozdulatokkal csatolom fel a nyakörvet és rögtön rögzítelek is vele a fotelhez olyan szorosan, hogy négykézláb helyzetből nem tudsz feljebb emelkedni. Fogom a pálcát és felállok, hogy mögéd kerülhessek. Már tudod, mi következik. A pálca lassan végigsimít a tarkódtól a hátadon, egészen le a herékig. Megpaskolom az erényövet vele. Annyira szeretem a masszív, fém ketreced! Aztán suhintok. Az első néhányat még finomabban, aztán belejövök. Szeretem a nyögéseidet is közben…
- Itt vársz meg, amíg elmegyek átöltözni!
Négykézláb, piros, sajgó-lüktető popsival maradsz a fotel mellett és figyeled a távolodó lépteim. Nem sietem el a készülődést. Hörgős metálra váltom a zenét és adok rá még hangerőt. Szűk bőrruhát húzok, aminek mély a dekoltázsa, a bugyi felesleges, de a harisnya jó ötlet. Beletúrok a folyton kócos, göndör hajamba és pici parfümöt fújok. El akarom venni az eszed. Látni akarom, ahogy az ösztöneid elborítják a tudatod. Ma az egyetlen célod és gondolatod is én akarok lenni. És tudom, hogyan érjem ezt el.
Eloldozlak a foteltől és rövidre fogom a pórázt, hogy felemeljem a fejed. Lesütöd a szemed, nem mersz rám nézni. Elmosolyodva bólintok. Így kell ezt…
- Most megnézhetsz… Állj fel! Neked csinosítottam ki magam. Hogy tetszem?
Elgémberedett térdekkel kissé nehezen állsz fel, de a látvány sem könnyíti meg a dolgod. Végigfut rajtam a tekinteted és megakad a dekoltázson. Mielőtt bármit is mondhatnál, a szabad kezemmel félresimítom a hajam és mutatom a nyakam ívét. Tudod, mit kell tenned. Megbűvölten szippantod be az illatom, ahogy odahajolsz, hogy megcsókold. Felsóhajtok.
- Folytasd…
És te boldogan engedelmeskedve a fültőtől a kulcscsontig kóstolod végig a puha bőrt. Eltolom a vállamon a ruhát, hogy ott is hozzáférj, majd a pórázzal vezetem a fejed és húzom lassan lefelé. Engedem, hogy elidőzz a dekoltázsban, a hajadba túrok és odaszorítom a fejed a melleim közé. A ketrecbe zárt farkad önkéntelenül is meg-megrándul, a légvételeid elmélyülnek. Segítek még egy kicsit és a térdem a lábad közé emelem finoman, hogy elérje és gyengéden érintse a heréket. Felemelem a fejed és mutatom a nyakam másik oldalát, a kezed a derekamra húzom.
- Ölelj át…
Suttogom én is elfúló hangon és lehunyt szemmel szédülök a karjaidba. Kéjes sóhajaim olajként hatnak tüzedre. Hevesebben csókolsz és a kezed is elkalandozik a derekamról, a csípőmet szorítod meg és húzol magadhoz. Hagyom, hogy belefeledkezz a pillanatba egy kis időre, majd kijózanítóan hirtelen rándul a póráz és csattan a pofon.
- Mit csinálsz?!
Szemedben egyszerre csillog a vágy és a megbánás.
- Elnézést Úrnőm… - Hebeged pihegve.
Megmarkolom a ketrecbe zárt férfiasságod és csavarok rajta egyet.
- Nem tudsz rajta uralkodni, mi?! Majd most megtanítom…!
folyt.köv.