Zubbonyának rejtekében 1.

Valahol a Magyar Népköztársaságban, 1953. november

Sötétedik, éppen a város utcáit járom. Jólesik egy kis séta, miután az ember egész nap az egyetemen görnyed. Persze megérte, hiszen a megszerzett tudással a népet szolgálhatom Marx, Lenin, a nagy Sztálin és persze Rákosi elvtárs példája által cselekedve. Amint az utcákat járom elmerengem, lábaim csak visznek előre, úti célom nincs, csak lófrálok, ábrándozom a jövőmről.
Sétám közepette a parkban az eget bámulom, hirtelen arra eszmélek, hogy beleütközöm valakibe, aki éppen előttem haladt. Egy fiatal rendőr volt az, ki az ütközést követően dühösen kioktat figyelmetlenségem okán, s elkéri okmányaimat. Én sűrűn elnézését kérem, mivelhogy minden papíromat a lakhelyemen felejtettem. Erre ő mit sem törődve esengésemmel egy fának lök, szorosan lefog és megbilincsel. Nem is próbálok ellenállni, izgalomba hoz a dominanciája és önnön magatehetetlenségem, valamint tarkómon forró lélegzetének érzése az őszi hidegben.
Miközben őrizetben tart, tovább kérlelem, felajánlva eme fiatal, jóképű rendőrpéldánynak bármit, csak ne vigyen be a jardra.
Kezdetben semmi foganatja nincs kérlelő szavaimnak, de csak ismételgetem:
- Bármit, bármit… - mire ő felém fordul, szép barna szemeivel rám tekintet és csak ennyit mond:
- Rendben, akkor hát bármit. - ekkor hirtelen belém karol, az ösvényről letérve vezet. Oly helyet keresünk, hol a kíváncsi tekintetektől megóvnak miket fák és bokrok.
Az ideális helyet megtalálva, rendőröm egy fatörzshöz lök és szorosan hozzám simulva, fekete bőrkesztyűbe bujtatott férfias kezével számat befogja, s fülembe súgja parancsát, hogy hallgassak. Bólintok, mire kezét lassan elemeli a számtól. Egy pillanatra mélyen a szemembe néz, elveszünk egymás tekintetében, majd hirtelen, mint villámcsapás, ajkai ajkaimhoz tapadnak. Jólesik testének szorító közelsége, mely a durva fatörzshöz présel, a bilincs mely csuklómba vág, s legjobban a hirtelen ajkaimhoz tapadó forró, puha férfiajkak tetszenek, melyek akaratom ellenére tapadnak ajkaimhoz, s melyek ellen egy pillanatra bár - tán a meglepettség okán - erősen tiltakozom, majd ugyanolyan hirtelenséggel behódolva adom át magam forró nedves ölelésüknek és számban izmos nyelve hetyke játékának, melybe becsatlakozom, hiszen e játék igazán csak párban móka.
Immár egyértelművé vált fiatal vagányomnak, hogy kapható vagyok a játékra, mely kiváltja a törvényes szankciót. Ezért hát mélyebbre merészkedik a kéjben. Arcomat simogatja, s nyakamat csókolhatja, olykor finoman bőrömbe harapva hergel tovább. A harapások okozta apró fájdalmak méginkább lángra lobbantanak. Egyre többször felsóhajtok a kéjtől.
Mint már bebizonyosodott számomra, érzéki ember lévén figyel minden rendülésemre, így tovább fojtatja csintalan játékát, majd hirtelen befejezve azt, elvon a fatörzstől megfordít, s a hátamhoz simul. Dörgölőzik hozzám, érzem hogy pénisze kőkemény, megpróbálom szorosan hátrabilincselt kezemmel megérinteni azt, valamint simogatni golyóit. Érintésük alapján mondhatom, hatalmas férfitartozékokkal rendelkezik odalent. Miután eleget simogattam mindazokat, melyekkel megáldatott, letérdeltetett és fejemet tüzes ágyékához nyomta. Fekete bőrcsizmás lábai előtt térdelek a sárban, ajkaimmal a buggyos rendőrgatyán keresztül csókolgatom hatalmas férfitagjait, mire ő hatalmasakat sóhajt. De én kicsivel lejjebb vágyom. Elkezdem férfias lábain feszülő csizmáit csókolgatni, nyalogatni, miközben érezhetem a bőr szagát, mely a nedves föld illatával keveredik. Minderre ő rácsodálkozik, de hagyja hogy kiélvezzem kéjelgésem minden pillanatát.
Miután önző játékomat unja már, övét kicsatolva letolja nadrágját, a hajamba markol, majd az immár szabadon ágaskodó farkához irányítja számat. Rácsodálkozom méretes péniszére és golyóira, melyek még csodálatosabbak, mint amilyennek képzeltem őket. Ágyéka férfiasan szőrös, pont ahogy szeretem.
A csodálatból felocsúdva, hirtelen arra eszmélem, hogy már két kézzel fejemet fogja és farkát számba téve mélyen dugni kezd. Mondhatni fuldokolva könnyezem méretes szerszámával küzdve, melyet ritmusosan, mélyen a torkomban járat. Ez eltart egy darabig, néha öklendezem picit, ekkor levegőhöz enged, majd folytatja kéjlécének munkáját ajkaim nyálas szorításában. Egyszer csak növelni kezdi a tempót, izmai megfeszülnek s farkával lüktetve tölti meg számat finom, meleg spermájával, melyet amennyire csak tőlem telik, próbálok mind egy cseppig lenyelni. Kezeimmel az államról folyó gyönyörcseppeket is felfognám, hogy onnan nyalogassam le mindet, az utolsó csepping, hogy kárba ne vesszenek, de kezeim megbilincselt voltával sajnos, mindezt nem tudtam megtenni. Ekkor ő előzékenyen bőrkesztyűs kezével felfogja a vágyott nedvet, s lenyalatja velem mindet. Köszönettel adózom neki.
Mindeközben jóképű rendöröm hogy leguggol hozzám, mégegyszer megcsókol, a kezembe nyom egy papírfecnit, majd távozik.
Miután magamhoz térek a kéj sokkjából, melyben ily erőteljesen még soha nem volt részem, a kezembe nyomott fecnire tekintek, melyen egy telefonszám áll, valamint egy név, Kocsis Barnabás.

(folyt. köv.)