Barbara_1_kávézói diskurzus

A kávézóban szemben ültünk egymással.. én reszkettem amióta megszólított, Ő fürkészett nagy nyugalommal. Ekkor láttam meg az arca szépségét… íves olaszos széles száját a finom arcéleket… tekintetét kerültem és lesütöttem a szemem…. ismét kényszeresen a melleire révedtem. Ezt észlelve az egyik újával kicsit széthúzta a blúzát… egy tört másodperc volt, de szilárdan hittem hogy a mellbimbóját láthattam a résen. Visszakapta a kezét és felnevetett…. nocsak, nocsak… mondta.
Kis hatásszünet után lassan, kimérten, minimális artikulálással beszélni kezdett.. kicsit olyan oroszos akcentussal. Figyelj! És ezt olyan módon megnyomta, hogy az arca szinte másik NŐvé változott. Gyönyörű volt továbbra is, de a finom élek élessé váltak az arcizmai ellentmondást nem tűrően megfeszültek… figyeltem volna, ha néma marad is.
Elmesélte, hogy Ő egy sikeres NŐ tökéletes élettel. Van egy nagy háza, sportautója, van egy saját vállalkozása, ahol sokat dolgozik. Mellette szereti az életet, rengeteg a barátnője, akikkel sok időt töltenek együtt. Sokat utazik, imádja a tengerpartot. Sokat edz, szépítkezik, szereti a ruhákat és a cipőket. Egészségesen étkezik és szabály szerető. Eddig tetszik?… szegeztem nekem a kérdést hirtelen a semmiből… picit biccentettem a fejemmel, de ezzel is melleit kereste a szemem
Szuper… folytatta. Amihez nincs időm az a takarítás és a hasonló alantas dolgok. Arra mindig a férfiakat használom. Szerintem az a férfiak dolga…folytatta ezt megerősítve. Megütötte a fülem a „használom” szó és ez kiülhetett az arcomra, mert megszólított…. van valami bajod ezzel?? kérdezte érdeklődve… de a válasz meg sem várva, elmondta, hogy szerint ezt Ő megteheti. Vagy talán te nem szeretnél megcsókolni minden reggel?? Nem tudnád elképzelni, hogy a lakásomban vársz??? Ismét rám nézett fürkészve, de ekkor megfogta az arcom, magához húzta és kikövetelte a szemkontaktust. Megéreztem az illatát.. elbódított a varázslat. Átjárt rajtam a mélyreható nézése…Abban a percben bármire igent mondtam volna! Szóval???… tette fel a kérdést az arcomat birtokolva. De…. de bármit megérdemelsz… én szívesen elvégezném a házimunkát, vagy amire szükséged lenne… de ekkor már lenéztem az asztalon lévő terítőre.
Remek… ezt már szeretem, dőlt hátra elégedetten. DE LÓSZART SEM TUDSZ, vágta oda fájóan alpárian. Meglepett ez a fordulat, de szívott magába ez a NŐ mind ahogy a fekete lyuk nyeli el megsemmisítően azt, ami az útjába kerül. Időm sem volt lamentálni a következő mondata miatt…
A férfiak megkapják tőlem amire vágynak és amire valók. Ezt a mondatát többféle módon megtudtam volna magyarázni magamnak, de érzetem benne valami szokatlan ellentmondást.
Az a szerencsés férfi akit kiválasztok, az csodálhat engem, várhat minden nap. Kitöltöm minden percét és garantálom, hogy nem lesz egy unalmas gondolata sem mellettem. (ekkor ismét végin néztem rajta és mélyen egyetértettem vele… kicsit feloldódva egy apró mosolyra is képes voltam és bólintottam ŐT visszaigazolva)
Bibi csak egy van…. búgta oda súgva a fülembe. Szinte az egész testem egy kérdőjelet vett fel.
Hajolj közelebb… mondta ezt azzal a hűvös határozottságával, ami nagyon felkorbácsolta az érdeklődésem. Azonnal hajoltam… másra sem vágytam, csak hogy újra érezhessem az illatát és a közelsége eleve olyan intim volt, ami borzongást váltott ki minden porcikámból

Folytatás következik