Barbara_0_Derült égből a kezdet

Barbara már éppen kilépni kiszült az ajtón. Ilyenkor még utoljára hosszasan gyönyörködni szokott a tükörben. Láthatóan elégedett a látvánnyal. Apró mosoly, majd a hajába túr, amivel mindig is felizgatott. Kint forróság és napsütés, de ennek ellenére még a nyakára igazgatja azt a pánt szerű finom textilt amiről pontosan tudja, hogy különös erővel vonzza a tekinteteket. Amolyan apró póráznak vélhetnénk elsőre, de az Ő kecses nyakán inkább egy fenséges ékszernek hat. Szakavatatlan szem azt gondolhatná, hogy az alárendeltség jelét viseli, de aki ismeri az tudja, hogy ennek pontosan az ellenkezője az igaz. Barbarára amúgy sem jellemző, hogy engedne bármiféle társadalmi elvárásnak. A tökéletes alakja nagy előnyökhöz juttatja. Olyan fajta NŐ, akit akár egy lópokróccal betekerve is szépnek, akár még csinosnak is mondanánk. Ennek tudatában vissza is él a hatalmával…nyáron leginkább rövid kisnadrágokat hord, amiből kilátszik formás fenekének alsó párnás része, felül pedig a rövid topjaival mindenkit az őrületbe kerget. Másik kedvence a felettébb rövid ruha mély dekoltázzsal kombinálva. Csak arra tudok gondolni, hogy vajon mozdul-e úgy, hogy egy pillanatra láthassam a kivillanó mellbimbóit és vajon visel-e legalább egy apró tangát magán. Melltartót ritkán hord, de vétek is lenne leszorítani azokat a csodás idomokat.

Nincsenek nagy mellei, inkább közepesnek mondanám, de azok olyan kackiásan feszesen rezzenek a vékony selyem alatt, hogy egy férfi sem képes elterelni a figyelmét róluk. Ezt még fokozni is képes a sajátságos mellbimbóival… szinte felfelé néznek alapból és az átlagoshoz képest rendkívül gyakorta kibújnak figyelemért, érintésért ágaskodva. A ritka melltartó használat ellenére még is több tucat van neki a fiókban, ezeket leginkább nekem tartogatja amikor felpróbálja őket előttem sorban. Egy pillanatot engedi látni ŐT fedetlen keblekkel, majd már a következő percben a csodáit takargatva ugyan olyan vágyat képes ébreszteni a fantáziálást előidézve a kibuggyanó „hús” látványával, ahogy szinte leszaggatják a textilt magukról és rezzenek minden mozdulatával harmonizálva. Mozgása annyira kifinomultan nőies, hogy bármilyen távolságból kiválasztanám ŐT a tömegből. Az elnyújtott hosszú lépteinek határozott koppanása hátborzongatóan egyedi, pláne, ha hozzá képzeljük a sajátos viszonyunkat. Csupán a közeledésével merevedés idéz elő nálam. Az alsóneműnél talán csak cipőből van több neki, gyakorlatilag egy különálló tágas tükrös szobát kellett építeni nekik. Mindenféle színű és magasságú sarokkal, rengeteg fényes tűsarkú, illetve megannyi fajta csizma. Szereti a bőr érintését, illatát…. imádja a feszes bőrruhákat, ami a tökéletes alakját csak tovább hangsúlyozza.
Egy cipőboltban ismerkedtünk meg…hosszasan lépdelt a sorok között. A cipőbolt alsó tükrei mintha mind az Ő lábait szerették volna nézni, mutatni. Érintette, simogatta az új cipőket… szinte beszélt hozzájuk. Majd leült a hosszú vékony lábait kecsesen elhelyezve és belebújt sorban a kiválasztott cipőkbe. Dermedtem álltam ŐT bámulva…. levegőt visszatartva csodáltam a szépségét. Bármit megtettem volna, hogy közöm lehessen hozzá… de ez most más volt mint korábban. Valami furát éreztem… ez a NŐ túl szép hozzám, szinte egy porcelán… több nálam, szinte egy fenség… hogyan érhetnék fel hozzá… egyáltalán honnan venném a bátorságot a közelében lenni? Felperzselt, de bámulva ŐT elkezdtem vágyni rá, hogy legalább a lábainak a lépteit csókolhassam. Észrevette a sóvárgásom, ezért úgy vette fel a földről az egyik dobozt, hogy a mellei szinte teljesen kilátszottak a ruhája alól. Ekkor már nem csak a testem feletti kontrollom merevedett meg, lüktetett az ágyékom… teljesen a hatása alá kerültem.
Lassan felegyenesedett, odalépett hozzám és a fülembe súgva megkérdezte, hogy szépnek találom-e a lábait. Remegve próbáltam válaszolni, de aligha volt értelmezhető, inkább volt az valami halk nyöszörgés, mintsem egy válasz. Nevetett, majd azt mondta, hogy ha ilyen szépen tudok érvelni, akkor kövessem a szomszédos kávézóba. A kiválasztott cipőket a földön szerte szét hagyva nyugodt kimért lépésekkel elindult a kijárat felé. Megszólalt bennem a rend szeretete, majdnem elpakoltam utána, de erősebbnek bizonyult a kérésének való megfelelés vágya… pár lépéssel lemaradva követni kezdtem. Érdekes új út vette kezdetét… nem értettem, hogy miért maradok le tőle pár lépésre és egyáltalán hová tartok ezzel az IstenNŐ vel

Folytatás következik