A kötél árnyéka

Szemem lassan kinyílik. Az ébredés egy ilyen madárcsicsergős júniusi reggelen, az Úrnak immáron 1473-ik esztendejében, annak tudatában, hogy mindennapi munkámmal napról napra a társadalmi rendet szolgálhatom, minduntalan izgalommal és felhőtlen örömmel tölt el. A kötelesség és a társadalmi hasznosság mindfelett.
A reggeli rutinom végeztével, taláromat magamra húzva, elöljárói jelvényemet nyakamba véve, a reggelit elköltését kihagyva, izgalommal indultam termeimbe ma is. A monoton papírmunkán túl, három ügyben vagyok köteles ítéletet hozni, melyből csupán egy csigázott fel igazán. A tárgyalásra készülvén, minden előzetes dokumentumot áttekintve, már most tudtam, hogy köteles leszek akasztás általi halálos ítéletet kimondani. Ezt az ügyet a végére hagytam, mint napom fénypontját.
A tárgyalás a végéhez ért, a szörnyű ítélet kimondatott. A fiatal 23 éves lovász nemi erőszak bűne miatt, holnap reggel lógni fog. Az ítélet kimondásakor mindig mélyen a bűnös szemébe nézek, ez most sem történt másként. A fiatal férfi arcán félelmet, ugyanakkor dacosságot láttam, de megbánást és esendőséget semmit. Gyönyörű gesztenyebarna szemeivel bátran állta szigorú tekintetemet. Elvezették, s én hazatértem. Otthonom magányában, elmém kapujában egyfolytában csak őt láttam, azt a bátor, igéző tekintetet, mely nem tágított tőlem. Nem bírtam ki, hogy ne lássam őt holnapig. Elindultam hát, hogy meglátogassam, ki a közelgő halálra készült.
A börtönben cellájához vezettek, beléptem s láttam vágyam tárgyát, oly pozícióban, mely még nagyobb vágyódást gerjesztett bennem.
Az elítéltet a mennyezetről lógatták, oly módon, hogy két kezét egy-egy rozsdás bilincs tartotta, éppen csak csizmájának orra érte a piszkos, szalmával borított kövezetet.
Csak mi ketten voltunk ott, közelebb léptem hát, hogy fáklyám fénye teljesen bevilágítsa a fiatal arc jóképű vonásait.
Most is rám meredt, mitől én újfent még inkább izgalomba jöttem. Nyeltem egyet.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte halkan, megfárad hangon.
Ekkor fogtam magam, kezemmel a magatehetetlen férfi alá nyúltam és elkezdtem simogatni péniszét. Ettől felszisszent, s éreztem hogy egyre keményebbé válik.
- Tudtam, hogy pajkos fiú vagy, hiszen éppen ezért fogsz holnap lógni. - mondtam, közben letéptem róla szakadt ingét.
Elém tárult szép izmos, enyhén szőrös mellkasa, melyre bőszen rávetettem magam, nyalogatni, harapdálni kezdtem hamvas bőrét. Közben ő többször kéjesen sóhajtott, néha egy-egy harapást követően halkan feljajdult.
Lábain térd fölé érő, puha fekete bőrcsizma feszült, melyet nem hagyhattam figyelmen kívül. Így lehajoltam a piszokba és elkezdtem csókolgatni a puha, szagos bőrt. Imádattal hódoltam eme férfias, használt lábbelinek, mely már enyhén magába szívta a karám illatát és viselője izzadt lábszagát. Végignyaltam minden négyzetcentiméterét, majd felfelé haladva lehúztam rabom viseltes nadrágját és mélyen a számba fogadtam méretes, kemény, előváladéktól nedves farkát. Ettől kéjesen felnyögött, majd csípőjével, amennyire csak képes volt rá, pumpálni kezdte a számat. Szinte fulladoztam méretes péniszétől, de nem akartam, hogy elhagyja számat. Kis idő múltán, teste megfeszült, nyelvem lüktetést érzett, számat kitöltötte forró gyönyörnedve, mely részben kifolyt, s államról csizmájára hullott, melyet - hogy kárba ne vesszen - bőszen lenyalogattam.
Felegyenesedtem, majd az elítélt arcához hajoltam és elkezdtem nyalogatni azt, melynek ő ellenkezni próbált, de fényesen barna hajába markolva megálljt parancsoltam a mocorgásának. Imádtam karakteres, kissé borostás állat nyaldosni.
Ezután a nyakát - melyen nemsokára a hurkot viseli - vettem kezelésbe. A háta mögé álltam és finoman fojtogatni kezdtem, míg jóképű pofija lilás színűre nem változott. Eközben arcát, nyakát csókoltam, nyaltam, harapdáltam, nem feledkezve meg ádámcsutkájáról sem.
Végezetül testét átkarolva magamhoz nyúltam és csizmájára vertem ágaskodó farkam spermájának minden egyes cseppjét.
Mindezek után a teljes kielégültség állapotában tértem nyugovóra, izgalommal várva a holnapi nagy eseményt.