Vénusz gyümölcse
2011. 10. 23. 20:29 | Megjelent: 825x
Latorként lógva durva kereszten
Erényem cseppnyi, vétkem végtelen.
Eretnek vágyam kínba veszetten
Aranyló vértben halt meg vértelen.
Neveddel égő hajnalok, imák
Nem érnek mást, csak ódon álmokat;
Arasznyi létem rég lehullt virág.
Lábad elé szórom szívem kincse mind,
Egykoron ember, pőre bábu most.
Esti csillagok közt szép szemed megint
Angyali fénnyel áldva ád s kifoszt.
Nevem lett "szolga", bölcsőm kínpadod,
Napra nap s kínra kínt korbácsod idéz:
Amennyit érek, annyit adhatok.
Epilóg: Úrnőm, lettem hű rabod!
Vénusz gyümölcse kínom s könnyeim;
Izzó bélyeged már bőrömön ragyog.
Hozzászólások (0)