Moziban II.

Néztem ahogy gumikesztyűbe bújtatott kezeid simogatják combod, mozdulataid kimértek voltak, de azért szép lassan, kicsit felém fordulva széttártad lábaid és a bugyid félrehúzva kezdted simogatni önmagad.

Kifejezetten zavarban voltam, hogy nyilvános helyen vetted elő a farkam, az mégis keményen merevedett a látványodtól. Ujjaid körbe jártak, majd egyszercsak egyik ujjadat mélyen a puncidba toltad. Ajkaid összeszorítottad és majdnem én is veled nyögtem, de éppen próbáltam a nyálamat visszanyelni, ami végül mégiscsak kicsurgott a szájpecek mellett. Teltek a percek, a filmből csak a színek, fények változását érzékeltem. Néha körbenéztem, hogy valaki észrevette-e, hogy mi történik a hátsó sorban, de szerencsére mindenki a mozivásznon történtekre koncentrált.

Mozdulataid néha hevesebbek, néha lassabbak voltak, majd egyszercsak összezártad a combjaid beszorítva saját kezed. Lassan, nagyon lassan húztad ki hüvelyedből az ujjad, majd rám nézve, a pinádtól nedves kezeddel lassan simogatni kezdted farkamat. Közel hajoltál a fülemhez:
- Nem-nem! Nem gondoltam meg magam, ahogy Úrnőd sem, úgy te sem fogsz elélvezni itt! De azért kicsit játszom veled. - mondtad hidegen, bár hangodban a kéjes élvezkedés még érződött. Lassan mozgattad ujjaid, kicsit körbe a makkomon, majd megszorítva farkam 2-3-szor le és fel mozdult csuklód.
- Na, elég is lesz! Hajolj előre! - utasítottál, majd eloldoztad a kezeim - Szedd rendbe magad, nehogy más is meglássa Úrnőd álló farkát! Csendesen!

Lassú mozdulatokkal, kicsit nehézkesen tettem el még mindig kőkemény farkam. Mire végeztem már levetted a kesztyűket a kezedről, rádnéztem, te pedig kérdőn fordultál felém.
- Igen?
- Én is levegyem a kesztyűket Úrnőm? - kérdeztem a szájpecekkel a számban, artikulálatlan szavaim mégis megértetted.
- Nem, természetesen nem, de nagyon ügyes fiú vagy, hogy megkérdezted! Ezért majd otthon gyakorolhatod, hogy hogyan kell kézzel is és persze a száddal is óvszert húzni Úrnőd latex farkára!

Kissé türelmetlenül vártam a film végét. Az utolsó jelenet után már indultam is volna, de finoman a combomra tetted a kezed, jelezve, hogy mi még nem indulunk. Mikor az utolsó néző is kilépett a teremből, te felálltál és készülődni kezdtél, majd elindultunk a kocsihoz. Te a film által keltett, benned lévő gondolatokról, érzésekről beszéltél, mintha közben mi sem történt volna.

Az autóhoz érve kinyitottam neked az ajtót, te beültél. Azt gondoltam, ha beülök kivehetem végre a szájpceket és a kesztyűket is levehetem.
- Induljunk, kesztyű és a szájpecek marad! - majd folytattad a mesélést. Elindultunk hazafelé.
folyt.köv.