Emlékek a múltból (2)

Az első részben jelzett második történet főszereplőjét az interneten ismertem meg, ő tanár volt, eléggé poroszos szellemben tanított, de mellette népi táncos is volt, ahol pedig feltétel, követelmény volt a kötött, de mégis szabad mozgás. Kecskeméten tanított s egy kollégiumban volt nevelőtanár is, mert ott kapott szállást. Átlagos termetű, de izmos, fekete hajú srác volt.
Havonta legalább egy hétvégén feljött hozzám Pestre már péntek délután s vasárnap csak a késői busszal ment vissza Kecskemétre. Általában azzal kezdtünk pénteken, a megérkezése után, hogy alaposan elfoglalkoztunk egymással, felfedeztük egymás testét, végigvettük az érzékeny pontjait szinte végkimerülésig. Pótoltuk a legutóbbi találkozástól eltelt időszakban elmaradtakat… Majd fürdés után öltözés és mentünk az éjszakába…
Zömmel férfi zártkörű bulikat kerestem ekkorra s ott azután elengedtük magunkat. Ezt nem arra értem, hogy sokat ittunk, de igen ittunk, de csak üdítőket, mást – alkoholt - nem!
Ő fergetegesen s hosszan, kimerítően tudott s akart táncolni, félretéve minden szabályt, előírást. Nagyon jól, érdekesen s változatos mozdulatokkal táncolt, lehetőleg egyedül, amit építhetett népi táncos előéletére és az ott tanult mozgásokra.
Egy éjszaka legalább három pólót izzadt tele, szinte csavarni lehetett azokból az izzadságát, de egyet mindig hagyott szárazon, hogy abba tudjon hazamenni, s ne fázzon meg az éjszakában.
S otthon hajnalban, alighogy megérkeztünk, már rohant is letussolni s és gyorsan engem is behúzott magához, megmosdatott a tus alatt s már húzott is át az ágyba, ahol újra kezdhettük, vagy folytathattuk, amit elmenetelünk előtt abbahagytunk. Nagyon szeretett magában érezni, hosszan, döfködően és olykor úgy is, hogy kicsit fájjon is neki, azaz érezzen magában erősebben.
Általában hason, fölötte – rajta feküdve kellett döfködni őt, de nem hamar elmenve, hanem hosszan húzva az időt, és közben sokat körözve benne. Azt is szerette, ha ilyenkor a fülcimpáit harapdálom, s persze puszilgatom, ahol csak elértem.… Akkor élvezte legjobban, ha közben olykor – olykor felemelkedve róla, nagyokat csaptam is a szép, feszes, gömbölyű s selymesen szőrös popójára. Ilyenkor bekapta a szájába egy, vagy akár több ujjamat és azokra ráharapott. Nem mondom, hogy néha nem fájt, de ő élvezte. (Én néha kevésbé.)
Már a harmadik alkalommal azonban felvetette, hogy erősebb, fájdalmasabb dolgokra is vágyik. „Érezni akar!” Például fenekeljem el alaposan, kézzel, majd a nadrágszíjával is (ami keskeny volt így erősebben csípett). Persze a pucér fenekére kapja a csapásokat, ütéseket és ne sajnáljam, nagyokat üssek, hogy nyoma maradjon. Persze utána megkövetelte: - Ahova csapsz, oda puszit is adj! Legalább ugyanannyit! 
Nem volt különösebben igényes a kajára, piára, bár alkoholt csak elvétve ivott. Viszont szombaton, de inkább vasárnap délelőtt szeretett elmenni kiállításokra, múzeumokba, vagy más, érdekesebb zárlatokra, amit Kecskeméten nem láthatott.
Egyszer még azt is felvetette, hogy elmehetnénk Keszthelyre, az erotika múzeumot megtekinteni. Külföldre nem vágott, pedig én próbáltam javasolni, hogy Bécs közel van, ugorjunk át oda, de nem, nem akart jönni. Nem érdekelte őt.
Mondtam már, hogy kollégiumban volt nevelőtanár s tanított is a főiskolán, így a szemére mindig nagyin kellett figyelnie, hogy az le ne buktassa, mikor stíröli a srácokat. Nagyon szerette megnézni, főleg utánuk fordulva - hátulról – őket, leginkább a popójuk vonzotta a tekintetét, nem is a „csomagjuk”, bár azt is azért „megvizslatta”, ha tehette.
Pesten, a bárokban sokat nézelődött, még néha meg - meg is simogatott egy-egy neki tetsző popót, míg egyszer fel nem pofozta ezért az a srác. Többet nem tettes talán ezért is, de nem szerette, ha valakit fel akartam „szedni” onnan, pedig lett volna jelentkező, vállalkozó bőven.
Egyetlen egyszer fordult elő, hogy azon a héten hétfőn jelentkezett már, mikor jött, hogy jöhetnének-e ketten, most? – Igen, persze, szívesen látom a társadat, barátodat is. – válaszoltam rögtön. De nem kíváncsiskodtam, pénteken úgy is meglátom. – gondolva.
Igen, így is lett. Kimentem eléjük a busz pályaudvarra s először egy szédítően csinos, sármos, szőke srác szállt le a buszról, majd ő. Nem csak n, de a többi várakozónak is leesett az álla és tátva maradt a szája az előbb leszállt srácot meglátva. Bombasztikus volt, álomszép és vonzó.
Kivárta a hatást, majd odalépett hozzám, megfogta a karomat és a másik kezével a srácot fordította elém, bemutatva, hogy én vagyok a barátja és a mostani hétvégén a házigazdája.
A srác nem jött zavarba, hanem kezet nyújtott és hozzám hajolva egy puszit is adott, mondva: - Richárd, de Ricsi is lehetek. – Én meg Ákos. – feleltem. Együtt mentünk Zuglóba, a hotelba, ahol kivettem egy háromágyas szobát arra a hétvégére. Mivel én nem kérdeztem, hol, hogyan ismerkedtek meg, így a srác mesélt már a buszon arról, hogy ő is tanár. Most végzett és fél évig fog a koleszban lakni egy egyágyas szobában, mert spéci kurzusra jár még a főiskolára. A barátommal ott ismerkedett meg, vette észre már az első napa szemezését és összeismerkedtek, majd söröztek együtt a kolesz melletti sörözőben. Ott és akkor mesélt rólam és a hétvégekről, így ajánlotta be magát is a társaságunkba erre a hétvégére.
(Így nem tudtam meg, hogy „barátok”, vagy csak barátok. De majd úgy is kiderül. –gondoltam.)
Beérve a hotelba, a szobánk eléggé magasan volt, így onnan beláthattuk Pestet, de a Dunát és Budát is. Az ablakban állva magyaráztam, mutogattam a látnivalókat nekik, de éreztem, hogy már keményedem, nem is kicsit. Ők is észrevették, a srác különösen megnézte, majd megkérdezte: - Textil nélkül is lehetne látni? – Igen, persze. – feleltem kicsit zavarban, de a barátom már elém is térdelt, elővette s bekapta, majd odakínálta a másik srácnak, aki közben már kibújt minden zavaró textiljéből s ott állt előttem egy hatalmas lengedező, de még csak félig merev fasszal, amit dús bokor vett körül.
Még nem mondtam, hogy a srác mind a kettőnknél magasabb volt egy fél fejjel, szép, hosszú, göndör szőke haja, mit haja, hajzuhatagja volt, ami lapockája közepéig ért és észvesztően kék szeme. Hófehér bőre, kicsit szeplős, de az jól állt Neki. Bajusza és szakálla nem volt.
A srác nem sokat tétovázott, odatérdelve elém a barátomat kicsit elnyomta, majd a helyére kerülve már kapta is be a farkamat, míg a barátomnak már csak a lelógó tökeim nyalogatása maradt. Mind a ketten igen jól csinálták, de egy idő után féltem, hogy hamar elmegyek, így leállítottam őket, áttértünk az ágyra, egymás mellé fektettem őket hasra és már rajtuk is voltam. Mind a ketten kaptam belőlem, felváltva, alaposan, döfködően s persze a popóikra csapkodás sem maradhatott el.
Felállva – nem mintha addig már nem „álltam” volna mereven – előhúztam a barátom farmerjéből a vékony nadrágszíjat és azzal is megcsapdostam őket, míg ők felváltva szopogatták a farkamat és golyóimat. Próbálkoztam és egyszer-egyszer sikerrel is jártam, hogy a szíj vége a vágatukban csattant. Ekkor felszisszentek, de folytattam. A csapdosást is, no meg a döfködést is. Végre éreztem, hogy elmegyek, így egyikben sem akartam megtenni, kihúztam és rájuk lövelltem, amit jó pár csapással „jutalmaztam”. Egyet-egyet sikerült is pont a vágatukba elhelyezni. Lett is sziszegés, izgés – mozgás részükről, no meg lamentálás, hogy rájuk, de nem bennük mentem el! 
Fürdés után újra az ablakhoz álltak, nézték a panorámát, amit már színesített az is, hogy lassan felkapcsolódtak, kigyulladtak a fények, a főváros fényei. Jól kirajzolták a főbb utak, hidak, Duna-part vonalát és sötétbe maradtak a hegyek, kivéve a kilátókat a János hegy és a Hármashatárhegy tetején.
Mivel ott álltak, egy szál faszban előttem az ablaknál, így lassan megmozdult először a kezem, végigszántva a domborodó popóikon, majd előre tévedt a farkaikhoz és tökeikhez, de feléledt, megmerevedett a farkam is és már újra bennük voltam mozgékonyan.
(folyt. köv. a másik történet a harmadik részben)