Játékból valóság - a megunt ribanc eladása 1.

Miután megegyeztünk mindenben, és aláírta, hogy idegenek is használják, és el is viszik, ahova akarják, egy bérelt lakáshoz mentünk.
Levette a kabátját, hosszú szoknyáját, és alsóneműre, kombinéra váltott.
Még végigsimított a szép dús haján, aztán bekötöttem a szemét. Majd kapott egy nyakpántot, és egy pár méteres lánccal az ágylábhoz kötöttem. Egyiket sem tudta magától oldani.
Kicsit zörgette a láncot, közben mellecskéi gerjesztően meredeztek, pinája domborulata átütött a kombiné vonalán.
Igazán meg kéne most kefélni - gondoltam -, és hagyni a fenébe a többit.

De inkább elköszöntem tőle azzal, hogy 10-15 percen belül jön a meglepetés. (Nem látta még az illetőt. Olyan kinézet és alkat, amitől tart a kicsim, de izgatja is a helyzet.)

Azzal látszólag eltávoztam. Úgy, hogy lássam azért.
Az ember jött is. Végigtapogatta, s így szólt: szóval te vagy az a ringyó. Bátran válaszolt, hogy igen.
Az ember magához húzta a lánccal, majd levette a szemkötőt.
A nő megijedt, majd a parancs elhangzásakor levetkőzött meztelenre.
Utána a férfi elkezdett vele foglalkozni, szájával, pinájával. Teljesen „normálban”. Egyedül a nyakpánt maradt rajta.
Néztem, ahogy basszák a nőt és nyög.
Aztán a megbeszéltek szerint színre léptem.
Eljátszottuk a játékot, hogy „Na te ribanc, idegennel voltál, büntetést kapsz”.
Megfogtam a haját, és kicsit előrehajolva az ágykerethez vittem. Kezeit kikötöttem, térdre ereszkedett, majd a bokái is béklyót kaptak.

Megkapta a vesszőcsapásokat a fenekére meg a hátulról látszó pinára, amitől izgalomba jött.
El is kezdtem használni.
Belenyírtam a hajába is hátul, mondván ez csak a kezdet. Előjött az ember, ő tartotta a fejét. Eloldottam az ágytól, a lábán ott volt a lánc azért.
Dolgozott a hölgy szorgosan. Kapta elölről, hátulról, nedvesedett az izgalomtól. Nyalt nekünk alulról, egyszerre kapott a seggébe és a pinájába, amit tartani kellett neki. Nem mindent akart csinálni, de megkapta, hogy csináld, vagy nagy baj lesz. A feje tetején a hajánál fogva irányítottuk. A végén már össze volt gecizve a feje is.
Végül lepisáltuk mindketten, és ezzel el is engedtük, azt gondolta, vége. A láncokat levettük róla (a béklyókat nem), és mondtuk, hogy felöltözhet.
Nyúlt a ruhájáért, felvette az alsóneműt, és ment volna a fürdőszobába. De mondtam, hogy az úrtól új ruhát kapsz, és nem fürödhetsz, mert az most nem jár. Kapott hosszú szürke szoknyát és kabátot. Felismerte, hogy igazi rabruha.
folyt.köv.