Emlékek a múltból (1)

Most kezdődik az a sorozat a TV-ben, amely a VirtuózokV4+ küzdelmét mutatja be a Visegrádi négyek országaiból s Szlovéniából érkezett versenyzők között, melynek magyar elődöntőjén választották ki az országból delegált négy versenyzőt. Közöttük azt a srácot is, aki tizenkilenc éves és szaxofonon játszik, csodálatosan. Róla jutott eszembe az egyik régebbi történet.
A másik pedig a táncverseny döntőjén második helyezett lett pár férfi tagjáról, aki versenyző volt és itt is megállta a helyét annak ellenére, hogy kezdetben igen mereven mozgott még, de a végére már egészen felengedett.
Az első történet vagy tizenöt - húsz évvel ezelőtt történt meg:
Egy zártkörű férfi klubban ismerkedtem meg a sráccal, aki akkor alig múlt húsz éves, karcsú volt, magas, szálkás, de nagyon prűd. „Vasszűz” volt a beceneve a társaságban és soha, senki nem látta még nem hogy mezítelenül, de még a bőre egy darabkáját sem kilógva a pólója alól. Nagyon jó alakja volt. Még most sem értem, miért pont én lettem a zsánere, vagyis partnere?
Még Pesten többször találkoztunk utána, voltunk együtt kiállításokon, színházi előadáson is, majd egy hétvégén, pontosabban már csütörtökön elindultunk a nyugati határ menti területre, mert ott volt hivatalos dolgom a kocsimmal. Míg n dolgoztam, tárgyaltam, Ő addig elfoglalta magát valamivel. Már csütörtökön este-éjjel is Kőszegen aludtunk a Fő téri szállodában, mint a többi három napon is. Péntek kora délutántól már szabad voltam, így kirándultunk a környéken, bejártuk a hegységet, jól elfáradtunk, mire visszaértünk a szállodába. Bár nem ott vacsoráztunk, hanem egy helyi kis vendéglőben, nem messze a szállótól, de siettünk vissza, mert 20 órától várt minket a masszőr a szálloda alagsorában, akihez előre bejelentkeztünk az nap. Ugyan egyenként kellett volna csak mennünk, de mi egyszerre mentünk. Majd miután külön-külön megkaptuk a lávaköves masszázsunkat, jó egy-egy órásidőtartamban, már utána hármasban folytattuk, mind a hármunk örömére.
A masszőrsrác is szemre-, de még inkább kézre való volt, mokány, alacsony, de igen izmos testtel, és igen nagy nyíltsággal. Még elsőnek arra is sor került, hogy mi játszottunk rajta négykezest, de teljes testfelületén, semmi részét sem kihagyva, elhagyva! Egyet nem engedett csak, a lávakövek használatát, mert azzal igen könnyű megégetni a bőrt. 
Mikor már minden ötletünket megvalósítottuk rajta, helyet cseréltünk és most már neki volt szabad mindent megtennie, amit a masszázs során nem tehetett meg. Élt is a szabadsággal, ő is alaposan végigvette testünk minden porcikáját és olyan fogásokat végzett rajtunk, hogy csak, na. Nem győztünk álmélkodni, de nagyon tetszett, kellemes, sőt sokszor kéjes is volt, amit tett. Hogy mást ne mondjak, ott s akkor éreztem először, hogy valaki teljes testtel csúszkál rajtam. (Sajnos csak rajtam, bennem nem! Az neki már nem fért bele…)
Viszont ez sem volt akadály, tabu részére, mert azt szívesen vette, mikor újra én kerültem a helyére s kipróbáltam rajta a teljes testes csúszka-masszázst és először csak véletlenül akadtam bele, majd másodszor s többedszer már akarattal-szándékosan akadtam el az ánuszánál, de nem csak elakadtam, de bele is csúsztam.  (Ő sem akart sokáig kiengedni magából, mert élvezte, nem kicsit, de nagyon.)
Jó sokáig voltunk lett nála az alagsorban, szerencsére nem sietett haza, mert aznap ott aludt (volna) a szállodában lévő szobájában, de nem azt tette, hanem nálunk-velünk aludt a mi szobánkban.
Igaz nem sok alvás volt aznap éjjel, amiért meg is kaptam a magamét a saját srácomtól, már mint hogy többet foglalkoztam a masszőr sráccal, mint vele, de megnyugtattam, hogy vele még lesz egy egész éjszakám foglalkozni, csak bírja ki!
Így is lett, a szombat éjszaka is nagyon hosszú volt, élvezetes és erotikus, de éjjel kettő tájban, már nem bírta tovább, így aludni tértünk egymás karjaiban.
Azt még meg kell jegyeznem, hogy ez a máskor prűd srác, igen találékony volt, ha kettesben voltunk. Olyan dolgokat kért tőlem, ami még néha nekem is sok(k) volt.
Az első reggel lent reggeliztünk a szálló reggelizőjében, de másnaptól már a szobába kérette fel a reggelinket és mikor a pincér már elment, mindent lehányt magáról. Odaült az ágyra egy szál (már merev) faszban és habot fújt annak végére s úgy kínált meg, hogy szopogassam le arról, vagy ugyanoda mézet kent és azt kellett leszopni róla, de az sem maradt el, hogy a vágatába csurgassam a mézet s utána nyaljam ki onnan.
Az is kedvenc játéka volt, hogy be kellett ülnöm a fotelba, felszopott s mikor már keményen állt a dákóm beleült és mozgott benne, miközben én kézzel izgattam, de úgy, hogy megálljak, mielőtt eldurranna. Ha nem sikerült, mert eldurrant, akkor kezdtük elölről.
Még volt pár ötlete, de ezekről alább írok:
Kirándulás közben arról mesélt nekem vágyakozva, hogy a szállodában, amely belül átriumos volt és csak felülről, az üvegtetőn át kapott természetes világítást napközben, sötétedés után már csak diszkrét fények világították meg minden emeleten, melyek azonban elaludtak, ha nem volt azon az emeleten mozgás s csak mozgásra villantak fel s világítottak egy ideig. Másrészt pedig kb. derékmagasságig tárt volta szobák előtti folyosó, így alulról nem lehetett belátni, felsőbb emeletről is csak bizonyos részét. Szóval arról ábrándozott, hogy egyik este, vagy inkább már éjjel, éjfél után, kioson és igen lassan, hogy ne értékelje a mozgásérzékelő őt, azaz ne kapcsolja fel a folyosói fényeket, körbe megy az emeleti folyosónkon, de egy szál faszban!  Semmit sem visz magával, még egy pizsamagatyát sem!
És ha ez sikerült, akkor még aznap éjjel a másik két szintet is bejárja így.
Én pedig nézzem meg őt, egy felsőbb szintről és gond esetén – mozgásommal – tereljem magamra a figyelmet.
Nagyon izgatta ez, igen vágyott rá és hiába próbáltam lebeszélni erről, sok mindent felhozva ellene, de nem tágított az ötletétől.
A másik szintén képtelen ötlete az volt, hogy hazafelé menjünk innen Sopron felé és onnan célozzuk meg a Sopron melletti Balfot, az ottani fürdőt, mert sok jót hallott arról s annak vízéről. De persze ott sem hagyta volna ki azt, hogy ne meztelenkedjen a fürdőben valahol. Ha csak pár percig is, ne legyen akár csak a vízben, fürdőruha nélkül, tök szabadon.
Ha ez így mégsem oldható meg, vagy nem tartok így vele, akkor ott van kétszemélyes kád, ahol biztosan kettesben lehetünk, ott nem kellhet fürdőruha és kérjünk/rendeljünk egy lehetőleg masszőrsrácot, aki megmasszíroz minket bent a kádfürdő helyiségben s próbáljuk elcsábítani, mint a kőszegi masszőrünket. Ha ez nem menne, akkor is érjük el, hogy a masszőrsrác – velünk együtt – legalább meztelen legyen a masszírozás idejére.
További képtelen ötlete volt még, hogy hazafelé, bár ugyan vesz fel az alsógatyája fölé sportnadrágot is, de ezt az alsógatyájával együtt a kocsiba beülve már térdig lehúzza és csupaszon utazik mellettem végig hazáig. Ellenvetésemre, hogy a városokban vannak térfigyelő kamerák, amelyek „belátnak az autóba is, no meg látják a rendszámot is, annyit változtatott, hogy jó, akkor csak, ha már kiléptünk az adott városból, akkor húzza le a gatyáit, de akkor időnként nyúljak oda a jobb kezemmel és izgassam őt vezetés közben.
Ha újabb várostáblához közelítünk, akkor ígéri, azonnal felhúzza a gatyáit és úgy ül mellettem. Míg átérünk azon a városon.
Vagy az is kívánsága volt, hogy húzzuk az ablak elé az asztalt a hotelszobánkba, így kiláthatott az első emeleti ablakból a Fő térre és akkor, ott hasalva csapdossam a pucér fenekét. Még azt is elrendezte előtte, hogy az akkor még nem merevfarka az asztal széle alatt legyen, mert tudta, hogy a csapások alatt megmerevedik majd és ez is pótlólagos kínokat okozzon neki, ahogyan lefeszíti, nem engedi megemelkedni azt.
(folyt. köv. a harmadik részben)