Tréning nyakörv IV./II.

A konyhába érve Blue megfordul, látja, ahogyan Amy szófogadóan követte. Először megkérdezi, hogy mi az, amit nem eszik meg, majd a lehetőségeket figyelembe véve választ, hogy mit főzzenek. Mivel Amy nem szeret a nyers húshoz nyúlni, ezért Blue más feladatot ad neki, amiben tud segíteni.

- Fordulj meg.

Blue elővesz a szekrényből egy kötényt, Amyre adja és összeköti a háta mögött.

- Visszafordulhatsz. - Blue elmosolyodik.
- Min mosolyog, Uram? - kérdezi kíváncsian.
- Nem haragudnák érte, ha minden nap így várnál. - Amy elpirul, és kicsit lefele szegezi a tekintetét.
- Köszönöm, Gazdám. - halkan válaszol.
- Na amig a húst elkészítem, segíthetsz a zöldségek megpucolásával, majd az asztal megtérítésével.
- A hámozót a felső fiókban találod, a tányérok kivételében, majd segítek.

Miután végeztek az előkészületekkel, és már csak a várakozás marad. Blue átkarolja, és szemtől szembe magához szorítja. Érzi, ahogyan egyre gyorsabban dobog a szíve, hallja az enyhe pihegését, és látja, ahogy fokozatosan elpirul. Amy nincs hozzászokva, hogy ilyen közel legyen az arcához, de egyben izgató, és kicsit félelmetes is a helyzet a hirtelen hangulat változástól. Blue lassan elkezdi simogatni az arcát, lassacskán halad lefele, és kicsit elidőzik a nyakával, majd hirtelen megfogja az állánál, félredönti a fejét, és szenvedélyesen megcsókolja.

Mindeközben Amy arra összpontosít, hogy kitalálja pontosan mit is akar Blue. Nem igazán reagál, nem tudja, hogy mit csináljon, de lassan átveszik a testét az izgalmak, és elengedi a gondolatot.

Egy elnyújtott csókolózást követően, leülteti Amy-t az asztalhoz, és befejezi a főzést. Azután, hogy mind a ketten befejezték az ebédet, Blue feláll, összeszedi a tányérokat, majd a mosótálcába helyezi őket.

- Állj fel, és fordulj háttal felém.

Amy feláll, és megfordul, majd Blue leveszi róla a köténykét, és elrakja a szekrénybe.

- Torony. - Amy letérdel az enyhén hideg csempére, közben kicsit összezavart arcot vág, hogy most mi fog következni.

Blue elindul a szoba felé, Amy elkezd felállni.

- Marad. - lefelé mutat a mutató ujjával közben.

Egy-két perc után Blue visszatér néhány csipesszel, és egy lovagló pálcával.

- Van egy kihívásom a számodra.
- Emelkedj fel térdelésbe, majd hajolj hátra, de ne támaszkodj a kezeddel.

Amy kicsit hátra dől, de Blue a háta mögé teszi a kezét, megtámassza, és még hátrébb nyomja, úgy, hogy egy kis ívet formáljon, majd keresztben ráhelyezi a melleire a pálcát.

- Ha leesik a pálca, akkor ma nem hagyom, hogy még egyszer elélvezz.
- Mit gondolsz hány percig bírod tartani a pozíciót?
- Egy perc. - válaszolja kicsit félve.
- Szerintem annál több is megy.
- Nem tudom. - válaszolja kicsit tanácstalan arccal.

Blue ráhelyez egy csipeszt a mellére, Amy kicsit meglepődött arcot vág, majd mikor végigfutott a gondolat, hogy mit is mondott, látható, ahogyan kitágul a pupillája.

- Úgy látom rájöttél, hogy miért kaptad a csipeszt.
- Igen, Mesterem. - egy kis megbánást tükröz a hangja.
- Na, szóval mennyi ideig is bírja ez a haszontalan ribanc?
- Kettő perc talán menni fog, Gazdám.
- Meglátjuk, az óra már megy. - kis szünetet tart.
- Visszatérve, miért is kaptad a csipeszt?
- Azért, mert nem szólítottam Uramat, Gazdámnak.
- Igen, de mi a lényege annak, hogy a Gazdádnak szólítasz?
- Az, hogy megadom a kiérdemelt tiszteletet, és megbecsülést az Uramnak.
- És még, mi? - szigorúbb tekintettel néz.
- Mivel egyben ez az alárendeltségem megerősítése is, hogy Gazdám tulajdona vagyok.
- Ügyes kis szuka.

Blue ránéz az órájára, és elmosolyodik. Erre Amy kicsit pánikolni kezd, nincs ötlete, hogy Blue miért mosolyog.

- Úgy gondolod, hogy képes vagy rá?
- Igen, Gazdám.
- Mitől gondolod, hogy menni fog két percig? - ismét ránéz a karórájára.

Nem válaszol, néhány másodperc után Blue kicsit összeráncolt szemöldökkel néz a szemébe.

- Mert ez a perverz kis ribanc kiszenvedi a jutalmát, Gazdám. - hirtelen kimondja az első gondolatot, ami eszébe jut.
- Mit gondolsz mennyi idő telt el?
- Több, mint egy perc? - egy újabb csipeszt kap, ezúttal a másik mellére.
- Mi van, ha egy perc sem telt el? - kis pánik látszik Amy arcán.
- Akkor is kibírja ez a kis ribanc, Uram. - látszik az arcán, ahogy erőlködik.
- Akkor jó, mert 3…2…1, letelt. - elveszi a pálcát, és Amy összerogy, kicsit kapkodja a levegőt.
- Ügyes kislány! - le guggol hozzá és megsimogatja.

Amy piros arccal enyhén liheg, de az arckifejezése folyamatosan elkezd átalakulni az élvezet jelei felé, miközben türelmetlenül várja a jutalmát.

- Torony!

Ad még egy kis időt, hogy megpihenjen, ameddig elmegy a wand vibrátorért.

- Vedd fel ugyan azt a testhelyzetet, mint előbb, de támaszkodj a kezeddel.
- Igen, is Gazdám. - látszik az izgatottság az arcán.
- Kérdeztelek? - kicsit összeráncolt szemöldökkel bámul Amyre.
- Nem, Uram.
- Szájat kinyit. - Amy nagyra tárja a száját, majd Blue elé tartja a lovaglópálcát.
- Ráharap. - Amy enyhén ráharap.
- Vedd fel a pozíciót.

Blue a csiklójához illeszti a vibrátort, erős fokozaton. Szemmel látható, ahogyan enyhén rezeg a csípője.

- Ameddig tartanod a pozíciót bekapcsolva marad. - bólogat, hogy megértette.
- Megnyugodhatsz, nem kell engedély kérned, hogy elélvezhess.

Blue végig nézi, ahogyan az idő előrehaladtával egyre felfokozottabb állapotba kerül. Amikor már eléggé elkezd közel járni, Amy becsukja a szemeit. Blue vár egy kicsit, majd leveszi a korábban feltett csipeszt a melléről, látványos, ahogyan a hirtelen fájdalom hatására kizökken. Azonnal kinyitja a szemét, megváltozik az arckifejezése, ahogyan erősebben ráharap a pálcára, próbálja elnyomni a fájdalom érzését.

Közel két-három perc telik el, mire közel azonos állapotba kerül, majd nemsokára kissé elfojtott nyögések közepette, és kezei látványos remegése mellett sikerül elélveznie. Rövid várakozás után, Blue tovább fokozza az élvezeteket, a jobb kezével elkezdi ujjazni, miközben a tenyerében tartja a vibrátor fejét.

Amint belejön, a ritmusba leveszi Amy melléről, a másik csipeszt is, ez már nem zökkentette ki annyira. Vár pár percet, majd Amy felé emelkedve a teljes karját bevetve, célba veszi a g-pontját, miközben a bal kezével felváltva egy kicsit a mellbimbóit morzsolgatja.

Az idő múlásával egyre közelebb jár, de emellett lassan elkezd erőlködni, egyértelmű, hogy nem akarja félben hagyni, de látható a karjai remegés.

- Még egy kicsit bírd ki.

Amy erőt vesz magán, és megpróbálja remegés nélkül tartani a pozíciót. Kis idő után, amikor Amy a koncentrálás közepette elcsöndesedett, Blue ezt észlelve, egy utolsó lökést próbál neki adni.

- Hadd lássam, azt a gyönyörű orgazmust.

Nemsokára, kissé elnyomott, de hangos nyögés kíséretében sikerül elélvezni, ami után, egyből összerogyna, de Blue nem hagyja, hogy magától a földre essen, a bal kezével megtámassza a hátánál.

- Ügyes voltál.

Kiveszi a szájából a lovaglópálcát, és félreteszi. Majd megsimogatja a feje búbját, átöleli, és időt ad Amynek, hogy megpihenjen, és leszálljon a földre.

- Köszönöm, Gazdám.
- Nincs mit megköszönnöd, a te érdemed volt.

Blue maga felé fordítja Amy-t, és egyből megcsókolja, nem adva esélyt a válaszolásra.

- Ezt, most miért kaptam, Uram? - kicsit meglepődve kérdezi.
- Azét, mert kiérdemelted.
- Lassan újra lábra tudok állni, Gazdám.
- Rendben, akkor torony pozíció. Várj itt.
- Igen is, Mesterem.

Blue elviszi magával az eszközöket, és néhány percet elidőzik az előkészületekkel, eközben Amyt elkezdte enni a kíváncsiság, hogy még mit tartogat a session.

Blue visszatér egy pórázzal a kezében, letérdel, és Amy nyakörvére csatolja.

- Kövess. - Amy elkezd felállni.
- Ne állj fel. - lefelé mutat a kezével.
- Négykézláb.

Pár lépést tesz előre, mikor Amy elkezdi követni, pár pillanatnyi lefagyást követően.

- Mellettem gyere.

Blue lassú léptekben halad a hálószoba felé, hogy Amy tudja követni, miután a szobába értek az íróasztal felé vezeti, majd megáll lehajol, és lecsatolja a pórázt.

- Állj fel. - Amy feláll, és Blue-ra néz.
- A következő dolog, amit megkell tanulnod az eszközök előkészítésé a session előtt.
- Igen, Gazdám.
- Mit látsz az asztalon? - lassan végig pásztázza az asztalt.
- Az eszközök függőlegesen kicsit szellősen, az asztal bal szélétől vannak elhelyezve. A vibrátorok jobb alsó sarokban vannak egy törölközőn, felettük a bilincsek, és a kötelek vannak. A bal felső sarkokban meg minden más, függőlegesen rendezve.
- Mit látsz még az asztalon?
- A kötelek vízszintesen egy oszlopban vannak, egymásra pakolva, rajtuk kívül minden függőlegesen van elhelyezve.
- Semmi mást?
- Nem, Gazdám. - válaszolja magabiztosan.
- Sok mindent észrevettél, de van még pár apró részlet, ami elrejtőzött. A bal felső sarokban a kisebb dolgok vannak előrébb, és a fegyelmező eszközök egy kicsit lelógnak az asztalról, így könnyebb kézbe vennem őket. Látsz, még egy dolgot a bilincsek, és nyakörvek kapcsán?

Amy mereven bámul közel egy percig, mire megszólal.

- Mindegyiknek az asztal széle fele van a csatja.
- Pontosan, számomra kényelmesebb, felkapnom, és hamarabb rád tudom adni. Az elrendezési alapelvek a következők, bal oldalról hosszúság szerint növekvő sorrendben vannak a fegyelmező eszközök, jobb alsó sarokban van, minden, ami valamilyen nyílásba megy, azért van egy törölközőn, hogy a session előtt ne szedje össze esetlegesen a port az asztalról, és a használatuk után ne legyen az asztal, és a többi dolog összekenve testnedvekkel.
- A jobb felső sarokban vannak a kötelek, nyakörvek és bilincsek, a kötelek úgy vannak összekötve, hogy könnyen kibonthatóak legyenek, akár egy kézzel is. A bal felső sarokban, minden más, ami még a sessionhöz kell. Többnyire változó, hogy mi kerül oda, az alap elrendezés, hogy a kisebb dolgok jönnek előre, a könnyebb elérés céljából.
- Sikerült megjegyezned?
- Többnyire, Gazdám.
- Akkor gyakoroljunk egy kicsit. Fordulj háttal az asztalnak.

Megvárja, amig elfordul, majd Blue elkezdi átrendezni az eszközöket. Van, amiket felcserél, kicsit átigazgat, de párat össze-vissza elhelyez az asztalon.

- Fordulj vissza. Na lássuk, mennyire jegyezted meg.

Amy rögtön odalép az asztalhoz, és elkezdi pakolgatni. Felvesz pár dolgot, gondolkodik egy kicsit, majd elhelyezi őket. Egy-két perc után megáll és elkezdi bámulni az asztalt.

- Készen vagy?
- Még nem, Gazdám. - Pár dolgot, még áthelyez.
- Készen vagyok, Uram.
- Nézzük át. - Blue végig pásztázza az asztal a szemével.
- Nem rossz elsőre, de nem is tökéletes. - Amy még egyszer végig néz az asztalon.
- Kijavíthatom a hibámat, Gazdám?
- Nem. Mit vettél észre?
- Egy csipesz ott maradt a vibrátorok között, Uram. - Blue megfogja, és a helyére teszi.
- Sajnos, nem ez az egyetlen hiba, amit látok. A pálcák sincsenek megfelelő sorrendbe rendezve, egy bilincs csatja, sem a jó irányba áll, továbbá, mi volt a rendezési el a bal felső sarokban? - közben a helyére pakolja a dolgokat.
- Az, hogy a kisebb dolgok jönnek előre, Gazdám.
- Helyes, akkor fussunk neki újra. Fordulj meg.

Blue először elkezdi leszedni az eszközök közel egy harmadát a forgószékre, majd a maradékot kicsit összekeveri.

- Kezdj hozzá.

Amy megfordul, és kicsit megdöbben, először az asztalhoz megy, és megpróbál mindent a helyére pakolni, majd elkezdi egyesével a székről az asztalra pakolni az eszközöket, közben néha-néha kicsit megáll, látszik az arckifejezésén, ahogyan gondolkodik, és próbálja felidézni, hogy hogyan is voltak elhelyezve a dolgok az asztalon.

Miután mindent elhelyezett az asztalon, megáll, többször végig fut rajta a tekintetével, hogy semmit nem helyezett rossz helyre.

- Készen vagy?
- Egy pillanat, Gazdám. - gyorsan még egyszer átfutja.
- Igen, most már meg vagyok, Uram.

Blue némán elkezdi végig nézni az asztal, hogy minden jól van-e elhelyezve, lassan végig fut az egyes szekciókon.

- Úgy látom, minden a helyén van. Megérdemelsz egy kis jutalmat.


Folytatás következik.