Hallowen idején kezdődött… (2)

Nem sokára azonban felszólítottam a térdeplő és engem lelkesen szopó srácot a vetkőzésre mondván: - Nem szoktam hozzá, hogy máson legyen gönc, ha rajtam sincs már!
A srác felpattant, gyorsan kezdte lekapkodni magáról a rajta lévőket, de leállítottam, hogy ne olyan hevesen, csak szépen lassan erotikusan tegye. Így a srác már így folytatta, és meg kell mondjam, ügyesen tette. Mikor már rajta sem volt semmi, mert megszabadult már az utolsó ruhadarabjától a fehér férfi tangájától is, visszatért az eredeti helyzetébe és szopizott tovább, rajtam. Élveztem s láttam ő is.
De azt is láttam, hogy közbe- közbe oda- odanéz a meztelenül kikötött s általam még mindig korbácsolt domjára, kárörvendően.
Ezt látva azonnal a hajába markoltam, felrántottam magam elől és már csattant is két nagy tasli az arcán. Nem kicsit, de direchte nagyot ütöttem. Megingott s alig tudott talpon maradni, de végül is nem esett el, viszont láttam a csodálkozást az arcán, hogy miért kapta. Nagyon nem értette.
Utasítottam, hogy a földön heverő, korábban rajtam volt, vörös köpenyt terítse a domjára és álljon mellé felnyújtott karokkal, fogja meg a lógó kötelet az ő kezei felett, de el ne merje engedni! S már kapta is a rövidebb szíjú bőr korbáccsal az ütéseket a testére, de nem csak a hátára, mellére, oldalaira, de jutott bőven a combjaira és különösen a feszesen domborodó popóira is. De nem úszták meg a tökei sem, no meg a közben már igencsak megvastagodott, megmerevedett farkára is jutott a csapásokból, mert utasítottam, hogy vegyen fel másik testhelyzetet is, azaz forduljon meg, hogy azokhoz is hozzáférjek. Mivel erőseket ütöttem, így sziszegett, majd már ordított kínjában. Igen kapott, nem keveset.
Néha még a domja is, ha a korbács vége túllendült a srác testén és a domjáét érte el. Nem mondom, hogy nem volt ez esetenként szándékos is! Kettőt egy csapással! 
Mikor már szépen látszódtak rajta az ütések csíkjai, abbahagytam és ezt mondtam:
- Nem szeretem a kárörömöt látni senki arcán, mert az annak helyére kerül, akit nézett! Értetted?
- Igenis, Uram! Már igen.
- Most pedig Te oda állsz, az ajtóba, de kifele nézve - a szobának és nekünk háttal - és nem mozdulsz el! – utasítottam, majd eloldoztam a domját és valamit a fülébe súgtam.
Az hitetlenül, csodálkozva nézett rám először a parancsomat hallva. Végre a dom mégis csak megmozdult, felvette és lecsapott rám a bőr korbáccsal, tízszer. Jól ütött, mindig máshova, egyszer sem ugyanoda. Nem sajnált, jó nagyokat ütött. Nagyon szorítani kellett a számat, hogy még sziszegés se jöjjön ki azon a subjaim előtt. 
Megérdemeltem, mert hibáztam magam is, nem kicsit, de nagyot. Soha nem szabad a subja előtt alázni a domját, mint én tettem, mert a fiatal srác előtt korbácsoltam tovább az idősebbet!
Pár percig semmi sem történt, én el voltam foglalva a kínjaimmal, a kapott korbácsütésekkel, a subjaim pedig hallgattak.
Azonban hamar rájöttem, hogy nekem kell most lépnem.
Rákiáltottam a fiatal srácra, hogy forduljon vissza az ajtóban a szoba felé, majd közelebb intettem magamhoz és mikor elém ért, belemarkoltam a hosszú hajába s annál fogva körbe- körbe forgattam maga körül. Ő meg kezdetben halkan, majd egyre hangosabban kérlelt, hogy engedjem el a haját, mert az így nagyon fáj.
Mikor kicsit elszédült a forgatásomtól elengedtem és azonnal el is esett, pont a domja elé.
Annak meg intettem és így most ő vette át a sráca dominálását. Kíváncsi voltam mit tesz vele, előttem.
Ő is azzal kezdte, hogy az egyik csuklójára csavarta fel s úgy fogta meg a haját, míg már nemcsak sziszegett, de ordított is a srác kínjában és közben a másik kezében lévő korbáccsal, amivel engem is előbb, megostorozta. Hosszan, erősen, de többször ugyanoda ütve is, ami nagyon fájdalmas lehetett a srácnak! Az csak ordított. –Kussolj! – szólt rá, de hiába. Ekkor már csatasorba állította a lábát is, mert többször megrúgta ott, ahol fészkel az agy! 
Az egyik telibe talált rúgás után – kínjában - a srác összecsuklott a domja előtt. A domja nézte egy ideig, majd rugdalni kezdte, hogy pattanjon csak fel onnan, a földről, de mivel az egyik rúgása újra célba talált, így a srác összegörnyedt magzati pózba s úgy védte magát az újabb rúgásoktól és persze folyamatosan ordítottfájdalmasan.
Közbeléptem és elhúztam a domját a közeléből. Nem ment könnyen s mivel ellenkezett és rugdosott volna tovább – bár már nem érte el a földön heverő subját – magam felé fordítottam és most ő kapott két, hatalmas pofont tőlem. Kijózanító pofonnakntam, mert még sem tűrhettem, hogy a jelenlétemben kegyetlenkedjen a sráccal dominálás címszava alatt.
Erre megállt, megdermedt, rám nézett vérben forgó szemekkel és megfeszült izmokkal, mint aki mindjárt nekem ugrik. De az újabb két pofon megállította és talán le is higgadt erre.
Mindenesetre nagyot fújt, kezdett visszatérni a korábbi, normális arcszíne és már nem nézett sem mérgesen. Lehiggadt.
De szemtelen lett, mert megkérdezte:
- Most hányat csaphatok majd rád Uram, ezért? 
- Miért? – értetlenkedtem, mert hirtelen nem kapcsoltam.
- Hát, azért, mert megint a szolgám előtt, vagy pontosabban fölött, pofoztál meg engem, a domját. – hallottam tőle.
- Szerencséd, hogy a második két pofontól leálltál, mert sok minden mást is kaptál volna még előtte/fölötte a cél érdekben. – kezdtem és folytattam: - De ezért a pofátlanságért most, itt és azonnal kapsz még, előtte! – ígértem meg a domjának.
És nem csak mondtam, de tettem is. Odaparancsoltam újra a felülről lógó kötélhez, vettem közben egy hajlított kampót, aminek végén kis műanyag gömb volt, azt jól besíkosítóztam, majd egy mozdulattal – kicsit talán durván is – belenyomtam az ánuszába állva, majd miközben elkezdett toporzékolni és rángatni a testét, a kampó végi karikába befűztem a kötelet és megrántottam.
Most volt csak ordítás. A kampó belevágott az ánuszába, és kissé meg is emelte azzal a testét és úgy figyeltem/tettem, hogy lábujjhegyen kelljen állnia már, megfeszített testtel, eléggé lehetetlen testtartással. Most vettem egy hosszabb bőr pertlit, azzal el- majd szétkötöztem a tökeit egymástól és átkötöztem a farka végét is. Még kapott rá egy kg-os súlyt, hogy érezze is.
Hát érezte, nem kicsit, de nagyon. Folyamatosan sziszegett miközben vonaglott a teste is a kíntól. De közben arról sem feledkezett meg, hogy ráordítson a subjára:
- Azonnal mars ki a szobából! És készítsd a seggedet, mert ezért alaposan elporolom majd, ha már tehetem. – hallottam, mire én is megszólaltam:
- Nem mész sehova, sőt leülsz oda a fal mellé és alaposan, minden részletre figyelsz, megnézed! Megértetted? – néztem rá és kérdeztem meg tőle.
- Igenis, Uram! – jött a válasza és tette is, amire én utasítottam.
A domja dühöngött volna, ha tehette volna a parancsa megtagadásán, de nem volt erre módja, mert kicsit feljebb húztam a kötelet és így már nem ért le a lábujja sem, s azzal kellett törődnie, hogy megpróbálja stabilizálni magát ebben a helyzetben, hogy ne essen orra sem, no meg nagyon fájdalmasan bevágott az ánuszába a kampó is.
A sub pedig odaült, ahova mutattam, és érdeklődően, de már nem gúnyosan, sőt nem is kárörvendően nézte az elé kerülőket. Lassan derengett neki, hogy bemutatót lát, amit ő is megtapasztalhat majd.
(folyt. köv.)