Szerencsés találkozás 1.

Már ősziesre fordult az idő és picit már hűvösebb is volt, amikor ez a történet játszódott.
Történt ugyanis, hogy mentem az autómmal estefelé Budapest egyik peremkerületi részén és arra lettem figyelmes, hogy egy közép-de inkább idősebb házaspár lerobbant az autójával.
Pontosabban nem lerobbant, hanem, mint később kiderült, defektet kaptak és bár felnikulcsuk volt, de emelő az nem. Ráadásul a férfi sem volt túlságosan barátságban a "technikával".
Nos megálltam, köszöntem és megkérdeztem, hogy tudok-e segíteni. Valószínűleg már egy ideje ott állhattak, mert eleinte picit feszültek voltak, de szívesen vették a segítségémet. Elmondták, hogy-hogy jártak, én pedig mondtam, hogy nincs gond megoldjuk, egyébként sem siettem sehová.
Egyébként a házaspár elég jómódú, de nem volt hivalkodó. Bizonyíték volt erre az autó márkája, az öltözékük stb. Korban pedig 55-65 közé tippeltem őket.
A pasin egy sötétszürke szövetnadrág volt,világoskék ing és szürke szövetkabát valamint egy fekete elegánsabb cipő. A feleségén pedig egy krémszínű derék alatt érő szövetkabát, szürke térd felett érő szoknya, fehér zsabós blúz, fekete harisnyanadrág és egy elegáns velúr bokacsizma volt. Rajtam pedig világoskék ing, egy sötétkék kicsit szűkebb farmer és elegánsabb sötét bőrcipő volt-valamint szürke harisnyanadrág és egy csipkés bordó tanga.
Felül pedig egy picit elegánsabb kabátka, amit persze levettem amikor elkezdtem nekik cserélni a kereket. Közben észre sem vettem (valószínűleg ők igen) , hogy amikor hajlongtam-lehajoltam a harisnyám és a bugyim is kilátszódott a fari alól. Közben elkezdett cseperegni, majd egyre jobban esni az eső, de nem akartam már félbehagyni a kerékcserét, így eléggé megáztam. Esernyő pedig nem volt nálam és náluk sem, hogy felémtartsák legalább egy kicsit. Nagyon aranyosak voltak, mert felajánlottam Nekik, hogy addig üljenek be az én kocsimba, (az övéké ugye fel volt emelve)hogy ne ázzanak meg, de nagyon szolidárisak voltak és velem együtt ők is megáztak egy kicsit. Gyorsan végeztem, de a kezem is elég koszos volt és el is voltam ázva. Nagyon aranyosak voltak és mondták, hogy kb. 10-km re laknak innen mindenképpen menjek el hozzájuk, kövessem őket és szárítkozzak meg. Persze megkérdezték, hogy mivel tartoznak, de nyilván alapjában véve sem vagyok olyan, másrészt pedig másnak segíteni , bármilyen szituációban humánus dolog.
Megmondom őszintén, nem nagyon ellenkeztem, mert tulajdonképpen mindenhol vizes voltam így beültem az autómba és követtem őket. Igen ám, de menet közben jutott eszembe, hogy rajtam harisnyanadrág van és a cipőt minden bizonnyal le kell vennem stb. Cikkáztak a gondolatok a fejemben, de olyan nagyon sok időm nem volt átgondolni, mert a 10 km-csakhamar elfogyott. Gondoltam lesz ami lesz, max. elzavarnak....
Odaértünk...szép nagy igényes ház, elektromos kapu, intenek, hogy álljak én is be a kocsimmal.
Az eső még mindig csepergett, de már látszott rajtuk, hogy megnyugodtak és sokkal barátságosabbak voltak egymással szemben-velem addig is azok voltak, csak érezni lehetett a feszülséget a "helyzet miatt".
Tettem egy gyenge próbálkozást, hogy nem akarok zavarni meg stb. bár bevallom őszintén nagyon szimpatikus házaspár volt. Különösen úgy, hogy már mosolyogtak is.
De amikor bepróbálkoztam, hogy nem mennék be, a hölgy határozottan de kedvesen belémkarolt és nem is igazán volt más választásom.
Bementünk...
Szép elegáns gyönyörű és tiszta ház elég nagy előszobával, ahol levettem a kabátomat, felakasztottam, majd jött a cipő...
A hölgy-akivel összetegeződtünk és a nevét is megtudhattam Adél volt, a férje pedig Ottó.
Szóval ahogya vettem le a cipőmet Adél ott állt mellettem és látta a harisnyás lábfejemet és aranyosan mosolygott, közben látta rajtam a zavarodottságomat.
-Ne aggódj, már az autó mellett is láttuk és nekünk nagyon is tetszik, ha valaki ilyen-mondta.
Jó volt ezt hallani, de akkor abban a pillanatban szerintem olyan színű voltam mint a paprika.
-Nyugi, gyere velem a fürdőbe, ott át tudsz öltözni-dobott rá még egy lapáttal :)
és megfogta a kezemet mint anya a gyermekének.
Gyögyörű tágas fürdőszoba, plafonig csempézve magasfényű fehér burkolóval, sarokkáddal, zuhanyzóval stb. Több nagyon finom és vastag szőnyeggel, bár egyébként sem volt hideg, hiszen a padlófűtés már eleve kellemes komfortérzetet biztosított, így én is kezdtem "kiegedni" minden tekintetben. Gondoltam, úgyis mindegy már, lesz ami lesz...
Levettem az ingemet amit a Adél a szennyesbe dobott, majd pedig a nadrágomat is.
Ott álltam picit bénán, picit még fázósan és félénken a hatalmas fürdőszoba közepén harisnyanadrágban és tangában. A kezeimmel próbáltam magam takargatni, ráadásul a mellbimbóim amik elég nagyok, úgy álltak mint a cövek. Nos nem csak a mellbimbóim álltak úgy, hanem mi is pár percig szótlanul-de mintha ezer és ezer információval gazdagítottuk volna a másikat.
A csendet Ottó törte meg, aki kopogott, de egyúttal be is nyitott:
-Minden rendben drágáim?-kérdezte
Nagyon meglepődtem, de már egyre inkább élvezni kezdtem a helyzetet és próbáltam levetkőzni a félénkségemet.
-Igen édesem, minden a legnagyobb rendben-Adél
Én csak pici mosollyal az szám szélén bólogattam. Ottó elmosolyodott kiment és bezárta az ajtót.
Ekkor Adél elkezdte megengedni a fürdővizet, amibe jó sok habfürdő került...
Szembe állt velem és azt mondta-Tudod mióta várunk egy olyan lányra mint Te?
Ugye akarsz a lányunk lenni? Mond kérlek , hogy igen!
IGEN-akarok!-Mondtam

Folyt. köv! :)