Vadászat 4

Mialatt a férfi simogató kezének érintését élvezte, furcsa kettősség érzése kerítette hatalmába. A szégyen és az ellenszenv mellett, valami megmagyarázhatatlan tiszteletet, szeretetet és empátiát is érzett a férfi iránt.
Aztán mást is. Éhség. Egész nap nem evett egy falatot sem.
-Ideje nyugovóra térni!
A férfi felállt, a fogasról leakasztotta a lakattal ellátott nyakörvet.
-Gyere ide!
A nő a lába elé mászott.
A nyakörv a nyakára került, majd a póráz is.
-Indulhatunk, szólt a férfi és az ajtó felé lépett.
A nő nem értette hova indulnak. Az ajtón kilépve, már kellemetlen hideg levegő ölelte körbe meztelen, sajgó testét.
Lementek a lépcsőn, hátra a ház mögé. Egy rácsos kennel volt ott, nagyméretű kutyaház állt a sarokban. A ház sarkához rövid, súlyos lánc csatlakozott.
-Befelé!
A nő nem hitt a szemének. Itt kell éjszakáznia? Nagyon hideg és sötét hely. Csak a ház ablakából kiszűrődő fény adott némi világosságot.
A férfi a pórázt a láncra cserélte.
Szó nélkül kilépett a kennelből, rázárta az ajtót és visszament a házba.
A nő egyedül maradt a kennelben, nyakán a lánccal és fejében a gondolataival.
Miért teszi ezt velem? Nem volt elég büntetés a verés? Ennyire rossz dolgot csináltam? Ennyire rossz vagyok?
Ez az egyedüllét rosszabb, mint amikor az uram megbüntet, ott legalább vele vagyok... Úristen... miket gondolok már... pedig így van... és máris hiányzik...
Kialudt a fény az ablakban. A kennelben vaksötét lett. A nő nagyon fázott, tapogatózva megkereste a kutyaházat és bemászott. Ott valamivel jobb volt, a szalmába bebújva némi melegséget érzett.
Odakintről, messziről elnyújtott vonyítás hallatszott.
Félt.
Hirtelen fény gyúlt az ablakban.
De sokáig nem történt semmi.
Aztán meghallotta a férfi lépteit, kulcs csikordult a zárban. Koppant valami a földön.
Azután a kennelajtó becsukódott ismét.
Csönd.
Kimászott a kutyaházból. A földön két bádogtál, az egyikben víz, a másikban ételmaradék, csontok.
A férfi a kennel előtt állt.
-Egyél, igyál, aztán alvás!
Ránézett a férfira. Hosszan összekapcsolódott a tekintetük, talán percekig is.
Aztán a férfi leguggolt a rács mellett, bedugta nyitott tenyerét. A nő odakúszott hozzá,- szerencsére a lánc pont elért odáig - és hozzásimította arcát a férfi tenyeréhez. A férfi szótlanul simogatta a nő arcát, hajába túrt, játszott fürtjeivel, majd ismét megsimogatta az arcát.
-Ne félj, itt nem esik bántódásod, a vad messzire elkerüli a házat.
Ezzel felegyenesedett és elindult vissza a ház felé. A nő szomorúan nézett utána, nagyon élvezte, hogy simogatta őt a férfi.
A férfi megállt, visszafordult. Levette kockás, meleg gyapjú vadászingét és benyújtotta a rácson.
- Vedd fel, meg ne hűlj!
Azzal visszament a házba, nemsokára megint kialudt a fény.
A nő evett, ivott, majd magához vette az inget és visszamászott a kutyaházba. Befúrta magát a szalmába, az inget fel akarta venni, de akkor megérezte rajta a férfi illatát. Csak magára terítette, úgy, hogy arcát belefúrta az ing ujjába.
Orrában az illattal, összegömbölyödve, mint egy kiskutya aludt el.
folyt.köv.