Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Ártatlanka

Törölt felhasználó
2011. 10. 23. 20:29 | Megjelent: 786x
Csöndesen ül a helyén és lesüti a szemét. Látom a monitoron a cellájába elhelyezett kamerán keresztül.
Az utóbbi időkben megtanulta, hogy mit szabad a háznál és mit nem. Amikor idejött, még egy picit makacs lány volt, de pár nap alatt jobb belátásra térítette a büntetőmunka az ételadagjának megvonása és néhány józanító pofon. Keserves leckék voltak, de végül meghozta a gyümölcsét!
Ahogy belépek a cellájába, lopva felpillant, de csak a térdemig, mert följebb már nem mer. Odalépek hozzá, megcirógatom a nyakát, mire egy kissé félősen összehúzza magát. Az egész teste libabőrös a finom érintéstől. Boldogító a gondolat, hogy a kezemben tartom őt, és úgy játszadozok vele, ahogy kedvem tartja.
A leggyönyörűbb nő, akit életemben láttam. Olyan párducteste van, mintha Aphrodité szállt volna le a cellába. Picsanadrágban van s keblei ígéretesen domborodnak a póló alatt. Finom vonásokkal megáldott arcát félig eltakarja előrehulló fekete haja, s riadt kis szeme ártatlanságot tükröz. Milyen megtévesztő! Régen még magam is bedőltem az ilyen tekintetnek, s nem tudtam, hogy e visszafogott, jól megjátszott ártatlanság mögött a legnagyobb perverzió lakozik.
Egy ribanc, akinek szüksége van egy erőskezű vezetőre. Egy úrra, aki kezébe veszi élete irányítását, korlátokat szab, és hasznossá teszi. És egy ilyen csaj a legmesszemenőbbekig teljesíti ura akaratát, s minden maradék makacsságát a korbácsnak ajándékozza.
Tovább cirógatom a nyakát, majd rátérek a vállaira, arcára. Ujjaimat gyengéden betolom hajszálai közé. Valósággal megborzong az élvezettől, majd felsikkant, amikor hajánál fogva hátrarántom a fejét és egyenesen a szemébe nézek, s már nem fordítja el a tekintetét, megbűvölve mered rám. Szinte érzem, hogy akaratom átszivárog a testébe. Passzívan meghajlik az erőhatásra, s most rongyként lóg a kezemben. Selymes haja a karomat cirógatja. Megnyalom az arcát, de meg se mukkan, fel se szisszen, látszik rajta, hogy még élvezi is a helyzetet. Gyengén pofon csapon, ő pedig halványan elmosolyodik. Megcsókolom őt hosszasan, miközben markom ráfonódik puha nyakára. Felhúzom az ágyról magam elé.
Megfogom kemény bimbóktól hegyesedő melleit, ő pedig szinte feltűnés nélkül a tüdejébe szívja a levegőt, hogy jobban kidomborodjanak. Átkarolom, hogy hozzám simuljon egész testével, hogy érezzem mellét, hasát s kezemmel megragadva seggét, odahúzom ágyékát lüktető férfiasságomhoz. Tovább csókolom, s közben finom kezeivel átkarolja a nyakamat. Élvezi a játékot.
Lesegítem róla a pólót, élvezem elővillanó bőrének látványát, majd szétkapcsolom a hátán a melltartót. A kemény mellbimbók elővillannak a lecsúszó ruhanemű mögül. A leányzó annyira belejön a tempóba, hogy már nyúl is a picsanadrághoz, hogy lehúzza. Arcon ütöm, hogy érezze, ez nem volt neki megengedve.
- Ribanc! – kiáltok rá, mire bűntudatos arccal leereszti a kezét. Jól tudja, hogy az engedélyem nélküli magánakciókért büntetés jár. Látom, hogy ki akar engesztelni, de nem mer több dolgot tenni. Csak áll előttem lesütött szemmel, és hallgat. Nem szólalok meg, ő pedig egyre jobban elszontyolodik. Húzom az idegeit, s látom egész viselkedésén, hogy már alig bír magával és már nagyon bűnhődni akar.
Mikor előzetesen megütöm, hálásan cseng a hangja
- Köszönöm, uram!
De én nem szólok hozzá, türelmesen nézem őt, hadd érezze bűne súlyát. Hová fajulna a világ, ha minden szolgalány megengedné magának ezt a tiszteletlenséget urával és parancsolójával szemben!
- Hogyan gondoltad ezt? – kérdezem tőle higgadtan és csöndesen. Látom rajta, hogy legszívesebben elsüllyedne szégyenében.
- Kérlek, bocsáss meg, uram! – könyörög a lány. – elfelejtkeztem magamról! Rossz lány voltam, büntetést érdemlek… könyörgök, büntess meg, uram!
Továbbra is csöndes vagyok. Látom, hogy remeg.
- Na térdelj csak le elém! – utasítom. A csöndben hallani térdei koppanását, ahogy alázatosan elém borul mérhetetlen szégyenében.
Megoldom a nadrágövemet és kihúzom a helyéről. A leány várakozva bámulja a földet. Sebesen csattan az első ütés, s a fekete szíj rózsaszínes vonalat hagy fehér hátán. Lassan mászkálok körülötte, megszemlélve izgató látványt nyújtó felsőtestét. A szíj újra beleharap a lányba. Hallom szapora légzését s úgy sejtem, szíve hevesen kalapál most. Újabb és újabb suhintásokat indítványozok hátára, vállára, s egy-kettőt a mellére is. Látom, hősiesen tűri.
- Állj fel, ribanc! – parancsolok rá, s hajánál fogva talpra kényszerítem. Kicsit ingadozik, de végül megáll a lábán. – most vesd le azt a rucit is.
Félve nyúl oda, mintha aggódna, hogy ismét tilosban fog járni, ám ahogy rám néz, letolja karcsú lábain a ruhaneműt, s kibújva belőle, puha és nőies lábfejével odébb tolja azt.
Várakozok, hogy tenni fog e valamit még, de nem tesz. Szerencsétlenségére.
- Megint elcseszted, te szuka! – dörrenek rá. – csak akkor teszel meg valamit, amikor nem szabad? Ki fogja utánad fölszedni azt a kibaszott gatyát?
Sietve hajol le, de mozdulat közben meglököm, hogy újra a térdére essen. Száját betömöm a picsanadrággal, fejét a földre nyomom és ráverek egy nagyot a seggére. Vékony hangon felnyüszít.
Ebben a pózban hagyom őt, és kimegyek a folyosóra a cellából. A kulcs nyikordulva fordul a zárban. Addig is főzök magamnak egy kávét, a kiscsaj meg tanulja meg a leckét!

Eltelik fél óra is, mire úgy döntök, hogy visszamegyek hozzá. Még mindig pont ugyanúgy térdel, mint ahogy hagytam, a gatyával a szájában. Beteszem magam mögött az ajtót, és csöndesen odamegyek hozzá. Tudom, hogy már nagyon várta ezt a pillanatot, hogy visszajöjjek.
- Tanultál a legutóbbi esetből? – kérdem tőle.
- Igen, uram, tanultam. – feleli teli szájjal, elhaló hangon.
- Vajon ezek után már megérdemled a kegyelmemet?
A leányzó hallgat, talán nem tudja, mit mondjon. Rácsapok a seggére, és megismétlem a kérdést.
- Megérdemled a kegyelmemet?
- Nem, uram, soha nem fogom megérdemelni, mert én tényleg rossz lány vagyok – suttogja könnyes szemmel a lány. – könyörgök, büntess tovább engem!
Ezzel meglennénk. Leakasztok hát a falról egy pórázt, és a nyakára csatolom. A földre kushadva kúszik négykézláb, ahogy húzom. Kiviszem a cellából, és elindulok fölfelé a lépcsőn, aztán befordulok jobbra és beviszem a gyertyafényes hálószobámba. A szoba közepén hatalmas franciaágy a szolgák által előkészítve és leterítve.
- Első ízben van lehetőséged rá, hogy egy kicsit kiengeszteld az uradat – mondom a lánynak, aki most csodálkozva emeli az ágyra tekintetét. Már sejti, hogy mi következik.
Levetem az ingemet, a nadrágomat, és minden egyebet, majd a kezébe adogatom. Ő az engedélyemmel összehajtogatja és lerakja azokat a székre.
- Legfőbb feladatod, hogy örömöt szerezz! Ezzel teheted a legnagyobb szolgálatot.
- Igenis, uram! Megtiszteltetés téged szolgálni.
Minek tagadnám, már remegek a vágytól, hogy megízlelje a farkam vonagló kis szolgatestét. Úgy érzem, elérkezett az ideje, hogy felavassam a csajt.
A hatalmas ágy befogad, ahogy hanyatt fekszem rajta. A pórázzal magamra húzom a szolgámat és beillesztem neki a férfiasságomat. Finoman és ügyesen mozog rajtam, mintha csakis erre született volna. Halkan dugunk, csupán halk szusszanásokat és nyögéseket lehet hallani. Aztán megfordulunk, ő kerül alulra, én pedig felülre. Változatosan mozgok benne, hol lassabban, hol gyorsabban, hol egy nagyobbat lökve, föl-le mozogva vagy éppen megemelve csípőjét. Liheg a gyönyörű nőstényállat.
Aztán ismét hátradőlök, fejecskéjét a farkamhoz tolom.
- Nyisd ki a szád! – suttogom kéjjel és mámorral teli hangon. – úgy, kapd be szépen!
Ez a gyönyörű lány úgy szop, mint egy tünemény! Most már biztos vagyok benne, hogy Aphrodité szállt le a földre szolganő képében. Finom és puha tenyerével simogatja mellkasomat és hasamat. Elején finoman, lágyan és gyengéden adja az orális élvezeteket, majd mikor vadul megragadom a fejét, megadja magát, kézi irányításúvá lesz, csak a cuppogást hallani, ahogy folyamatosan megerőszakolom a száját. Érzem, hogy tetszik neki a móka. Megadóan és engedelmesen szopja a merev hímtagot. Egyre mocskosabban beszélek hozzá.
- Ez az, szopjad, te büdös kurva! – A lány fuldokolva nevet, állán lecsorog a nyála. Megpaskolom az arcát.
Az élvezet egyre fokozódik, érzem, hogy nincs már túl sok hátra. Tudatosul bennem, hogy piszokmód kényszerítem őt, erőszakolom, betöröm és kihasználom! De neki is ez tetszik. Ordítva élvezek a szájába, ő pedig nyel, nyel tüneményesen.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.