Az új Gazda 4.

4. 
Hirtelen léptek zaja hallatszik, majd  megnyikordul az ajtó zárja, egy fiatal lány érkezik majd karon fog szótlanul és  a szomszéd helyiségben lévő dézsához vezet. Ügyes kezekkel mossa végig megviselt  testemet, közben minduntalan rámered a  bimbóimban lévő hatalmas  fém karikákra..... olyan közel van, hogy hallom a lélegzetét, de nem szól hozzám. Megtöröl, és egy fiola illatos olajjal keni be a bőrömet. Egy nagy selyem köntösbe burkol, aminek a  prémje jólesően cirógatja a nyakamat, majd visszavezet a terembe és  rám zárja az ajtót.
Egyedül vagyok ismét, az ablakhoz lépek és óvatosan húzom félre a  függönyt. Érdekes kép tárul elém, egy belső udvar, sehol több ablak, így ez az udvar nekem szól, kizárólag ehhez a szobához tartozik. Az udvar kővel van kirakva, pár dézsában soha nem látott  növények és egy kerti pad. Nagy üveges ajtó húzódik meg a másik függöny alatt, ösztönösen arra indulok és már  a levegőn találom magam. Csukott szemmel  szívom be és  a múltam  darabjaiból próbálok táplálkozni. Mintha másik korba kerültem volna, vagy  csak direkt  lebegtetnek  a bizonytalanságban. Kiéheztem  az emberi kapcsolatokra, borzasztóan hiányzik az édes függés, ami szinte mérhetetlen szabadságot adott eddig is nekem lélekben. Függés egy imádott Gazda irányában, a teljes alávetettség, szűnni nem akaró odaadás, érezni, hogy a hasznomat veszik, feladatom van..... Üres vagyok...........  .......

Lányok érkeznek, fehér tunikát adnak rám,és abban vezetnek leendő Uramhoz. Egy nagy terembe érve, a kezemnél fogva húznak szinte az ott magasló  trónus elé. Hirtelen lelöknek a földre, nem merek felnézni. Amikor meghallom a felém irányuló hangot , azonnal tudom,hogy Ő az, az idegen.
-Állj fel!   -mondja hűvösen, amire szinte azonnal felpattanok, bár remegnek még a térdeim.
-Vetkőzz le, most teljesen védtelen és kiszolgáltatott leszel!- mondja nyugodt hangon, mire én riadt mozdulatokkal fejtem le magamról a ruhámat, amit az előbb  adtak rám.
-Fordulj meg!   - Végig akarom nézni a korbácsolások eredményét a testeden!.....Érzem amint mindenre kiterjedően pásztáz végig a szemeivel, ügyelve arra, hogy az arcát sose lássam. Élvezem ,ahogyan néha hozzám ér és  arrébb fordítja finom ujjaival az arcélemet..

-Szép munkát végeztél Marcus! - szól oda higgadtan az óriásnak...
-Akkor most.........emeli fel   a hangját, majd megáll és  hosszasan hallgat. 
-Kezdhetitek!.....- folytatja különös hangon..-Szúrjátok át!   - Mire a két őr lefog, egy sosem látott nő lép elém ,ügyesen fertőtleníti le a szeméremajkaimat és egy karikát vesz elő...Én riadt  őzikeként  próbálom magam összehúzni és kisiklani az emberes karok közül, de nem engednek. Ekkor iszonyatos fájdalom hasít belém, még érzem amint megfeszülnek  és  elernyednek az izmaim és csak a plafont nézem fennakadt tekintettel....Nem tudom meddig feküdhettem ott, de amint újra felpillantok,  árnyékként hajol felém az idegen, akinek közvetlen közelből érzem az illatát. Egy kis lapocskát vesz elő és kapcsolja  a szeméremajkamba került karikámra.
-Ezt ezentúl mindig viselned kell, így akarom.....megjelöltelek, hogy mindenki tudja kihez is tartozol!-  Alig  fogom fel szavai értelmét, visszasüllyedek   az eszméletlenség  állapotába.

........amikor magamhoz térek,az első dolgom, hogy felülve felhúzom széttett lábaim, és óvatosan megkeresem a lapocskát.
Ahogy előre húzom, hatalmas fájdalmat érzek és forogni kezd velem a világ, de még el tudom olvasni a táblácskán lévő nevet, az új nevem, ahogy  a gazdám újrateremtett. Magamban ismételgetem folyamatosan, és jóleső bizsergés tölt el közben............nevem van, gazdám van.........sok nap óta először a fülig húzódik a szám......a pinácskám égő dombként tüzel a  combjaim között, miközben a szükségletek elvégzése is gondot okoz,   csíp rendesen. Mégis reménykedően boldog vagyok.......egy új út kezdete.
  Abban a teremben vagyok már, ahová először vittek.......A szomszéd helyiség nyitva,a  dézsában gőzölgő víz, így lemosom magamról a vért, borzasztóan lüktet az ölem, szinte láthatatlan ujjak húznak be  a vízbe. Nyakig belemerülök..jólesik.......illatos  víz, végre kezd  regenerálódni a testem, a halmocskáim kerek labdaként úsznak a  víz tetején, önkéntelenül is, hol-hol bekapom a  bimbóimat, hisz épp beérnek az ajkaim közé.
Újabb karikám van........táblával....................önkéntelenül is odatéved  a kezem folyton, de ez örömmel tölt el. 
Még mindig gyenge vagyok, de már több időt  tudok érdemben ébren lenni. Pár napig szinte  csak folyamtosan aludtam, ettem és ittam. Néha illatos  ujjacskák masszíroznak olajat a testembe, és egy nő minden nap  leborotválja a genitáliáimat, és a  hónaaljamat. 
Nem szeretem az egyedüllétet, magányosak a napjaim. Nagy várakozás van bennem........szeretném jobban megismerni Uramat, akihez most már elválaszthatatlanul odatartozom. Az illatát, az érintését már ismerem, ezer közül felismerném, de  a nevét még nem tudom........az arcát  idézgetem fel........a tekintetét, amiben az első pillanatban elvesztem.

Fekszem az ágyon, és riadtan veszem észre, hogy  a ruhámon tenyérnyi vérfolt éktelenkedik, átvérzett az anyag a pinámnál. A meleg víz újra megindította  a vérzést. Lassan már eláll ugyan...a karikák ahol behatolnak a húsba, már csak szivárgást mutat. A táblácskát így alaposan letisztítom, bár minden mozdulatra éles fájdalom hasít belém....de akkor is  örömmel törlöm fényesre, ennek ragyognia kell....
Az ajtóhoz megyek, persze  zárva van.......a nagy  súlyos  kilincs csak úgy nyikorog ahogy az ember  ráhelyezi a kezét. A kulcslyuk előtt kis címke, esélyem sincs kilátni. Visszamegyek  a dézsához, és próbálom kimosni a  ruhámat.........nem megy. A folt   kicsit  színét vesztve  de  beleült az anyagba,így az ágy végébe terítem száradni és kétségbeesetten fekszem az ágyra. Egyetlen dolgot kaptam, már is nem figyeltem rá.......meztelenül, kuporogva, könnyekkel az arcomon alszom el. 

 .......másnap az a nő lép a szobámba aki átdöfött. A hangja mélyen cseng,és ellentmondást nem tűrően kemény. Fekete tunikát visel és a hátamra fordít. Megvizsgálja a karikát, megmozgatja, mire ijedten szisszenek fel a fájdalomtól , majd megnézi a lapocskát, 
-Szóval nevet kaptál! Becsüld meg! Jelképeset!- hümmög az orra alatt.
Hosszú fekete haja van, amely sűrű  függönyként hullik alá  a testére. A bőre hófehér, az arca kissé kiéltnek tűnik és élettelennek. Széthúzza a combjaim, és miután megnyalta két ujját, belém döfi őket. Fáj, de élvezem és tudom, hogy ő is érzékeli a   vágyaimat. De csak belémhatol és nem mozdul, így ott lüktetek a karcsú vörösrefestett körmű  ujjain.
 -Figyelj nagyon, most elmondom a legfontosabb szabályokat! Mindent csak egyszer mondok el!
-Amikor a házban valakivel találkozol nem nézhetsz rá, le kell sütnöd a szemed és leszegned a fejed. Lakni ,mától az én szobámban fogsz, én irányítom a nevelésed. Aludni az ágyam előtt fogsz egy vackon, mint egy utolsó kis szuka, hisz az  is vagy valójában, egy élvezetért remegő ribanc!-.
-Most is alig várod,hogy elélveztesselek, igaz?-  kérdezte valami könnyed felsőbbrendűséggel kevert cinikussággal a hangjában...-némán bólintok.
-Enni egy tálkából fogsz, inni egy másikból. A nyakörv egész nap rajtad lesz, és csak akkor beszélsz ha kérdeznek.
-Megértetted? -és hogy hangsúlyt adjon a mondanivalójának, egészen közel hajol hozzám szinte megsemmisítve a tekintetével.
-Igen ,-rebegem haloványan, mire  egy hatalmas pofont kapok a szabad kezével.
-ÚRNŐM!- Ismételd amíg meg nem tanulod, te tiszteletlen! -mondja, miközben szinte süt  a szeméből a megvetés, így bánatosan  horgasztom le  a  fejem és a pilláim alól rebegve szólok felé...
-Igenis Úrnőm...
Ekkor kihúzza a kezét belőlem, de már tocsogok.., rám kapcsolja a pórázt, és azzal vezet a lakosztálya felé. Meztelenül. Négykézláb. Ahogy mindenki lát,és ahogy bárkinek, bármikor felkínálhatna...sajog a térdem, de boldogan szaporázom a mászást az új nevelőm lába nyomán..... 
Egy díszes ajtóhoz érünk, a nő könnyedén nyitja ki a hatalmas ajtótáblákat s bevezet. A helyiségben nehéz kelmék, súlyos fadíszítések vannak mindenütt, egy hatalmas  baldachinos ágy, egy szekreter, egy plafonig nyúló szekrény, és több hatalmas tükör. Az ágy előtt, egy állat prémje, számomra ismeretlen fajtájáé.....
-Ez lesz a HELYEM innéttől kezdve.... Közben hosszasan szemlélem a nőt, mert van valami különös benne, tekintélyt parancsoló az egész lénye, nyúlékony, magas....még nálam is pár centivel magasabb, pedig  mindig kiemelkedtem termetemmel a  többi nő közül. Az arcát mégis valamiféle megkeseredettség uralja...

Merev és távolságtartó, leginkább kegyetlennek tűnőnek mondanám. Kinyitja a szekrényt és egy darab bőrt vesz elő belőle. Egy erényöv ez, a nyakörvemnél fogva az ágyra húz, és felcsatolja. Nem húzza meg teljesen, a puncimba helyezett karika helyének gyógyulnia kell még. Jóideig nézeget, minden kis porcikámat átvizsgálja. 
-Lesz veled dolgom, nem kevés , mire bemutathatlak a társaságnak, és mire Uradnak jó rabszolganője lehetsz.........
 -Egyelőre  azonban semmire nem lesz szükséged. Ahhoz hogy megformáljalak, látnom kell téged evés, alvás, mozgás közben. Sokat leszünk együtt............fejezte be, s közben az ujjaival úgy zongorázik az arcomon, mintha  valami finom hangszer lennék.  Önkéntelenül is nagyot sóhajtok és elfordítom a  fejem, mire hangosan felkacag és újabb hatalmaas  pofont kever le.   
-Ejj,édesem...hosszú és fáradtságos lesz ez így.....magadtól semmit nem tehetsz! Egyetlen feladatod van jelenleg, várni azt, hogy én mit parancsolok és ezt teljesíteni!-Engedd el az elmédet és a tudatodat, helyezd csak át az én kezembe, hisz innéttől kezdve  én birtoklom! A tenyere nyomát sokáig érzem még az arcomon....... .....

Ébredés után a vackomon fekszem, nyakamon az örv, a póráz odakötve az ágy lábához, előttem fém tálak az enni-,és innivalónak. Úrnőm pedig az ágyon alszik, ahol megébred és elold, majd az ágyra parancsol. A fejemet betolja a combjai közé és én tudom hogy mi a dolgom. Most is és mindig ,ha ezt kívánja. Kinyalni a finom pináját, végig nyalogatni ,harapdálni a szeméremajkakat, aztán bedugni a nyelvem a hüvelyébe annyira, hogy az orrom belefúródjon a csiklójába. Érzem a nőstény illatát és átnedvesedem tőle ismét..Aztán sokáig-sokáig szivogatom a megduzzadt  csiklóját.-Ujjazz! -parancsolja kimérten és én  belédöföm három ujjam finoman, majd  egyre nagyobb energiával  cirógatom végig , hol masszírozva  a hüvelyfalát, hol dübörgésként hatva érzékeny pontocskájára. Minden idegszálammal azon vagyok, hogy élvezethez juttassam, lassan az egész kézfejem becsúszik a síkos pinájába. Kívánom, hogy közben valaki keményen mögém kerüljön hátulról és a gondolatba az altestem is belesajdul.
.-Öklözz meg!- hallom az utasítást, és engedelmesen csuklóig merülök a tocsogó hüvelyébe. Az egész testem dolgozik az orgazmusáért. A hangja hörgésbe megy át és kezével az ágytámla vasát markolja erősen...
Hatalmasat spriccel nekem, igen a nedve folyik a kezemen és megfeszül a teste, üvölt, és elernyed.....majd hirtelen rám ordít.
-Helyedre!- és szó nélkül húzódom vissza a vackomra ismét az utasítására...

  Hosszasan fekszem ott, és gyönyörködöm Úrnőm látványában, különös illata volt, a pinája édeskés, a bőre kicsit  durvább, mint az enyém. Cirógatnivaló, a sóhaja mély...kívánom, még mindig , így erőtlen próbálkozást teszek az irányába, de hirtelen vissza is rántom az ujjaimat, mert nem tehetem...............Ő jólesően mosolyog ezt látva, majd lazán lelógatja felém az egyik kezét és a hajamban vájkál a hosszú ujjaival. Néha erősen belemarkol és szinte felemel, hogy lássa  a tekintetemet, majd  visszaejt. Szeretem érezni a kezét magamon...van benne erő, ez kíváncsiságra ösztönöz.  Sokáig ejtőzünk, majd feladatokat oszt nekem:
 -Készíts fürdővizet számomra, de figyelj, se túl meleg, se túl hideg ne legyen! Válassz bele megfelelő fürdőolajat és utána minden porcikámat kényeztesd vele!
-Hozd be  a ruhámat és segítesz feladni,,, ma különleges nap van, vendégeink érkeznek, de te még nem vagy kész a bemutattatásra! így  a nagyterem kalitkájában foglalsz helyet, letakarva.........ha a vendégeinknek kedve támad, megnézhetnek, ha nem, úgy maradsz  mellettem,a sötétben! 

Úrnőm minden nemes porcikáját   megfelelő alapossággal  fürdettem le, nehezen álltam meg, hogy néha ne kedveskedjek neki pluszban. Ma különlegesen szép......egy gazdagon díszített ruha került rá, a haját magas kontyba  tűzette....
Felém fordult,: -Négykézláb édes, velem jössz a nagyterembe és megmutatom mai fekhelyedet!- 
Így több termen át haladtunk keresztül, mire a díszteremben egy kalitkához értünk. A kalitka hengeres szépen díszített kecses darab volt, igaz elég apró. Ahogy belefeküdtem szinte minden ponton belemélyedtek a  rácsai a  fehér bőrömbe.
 -Maradéktalanul csendben kell lenned,  némán tűrve a kellemetlenségeket!. -mondta ekkor Úrnőm. Hatalmas  fekete leplet terített rám ekkor és rám borult a csend. Sikítani tudtam volna a zsibbadtságtól, de  összeszorítottam a számat és nem préseltem ki hangot belőle. 


Nagy sürgés-forgás zaja kezdődött, hallhatóan sok szolga lepte el a termet és megkezdték a díszítést, miközben a lakoma előkészületei is vadul folytak.Zavart, hogy nem látom valójában mi történik,  de próbáltam kikövetkeztetni a hozzám beszűrődő neszekből ezt mégis. Hosszú idő után zeneszó hallatszik, erre önkéntelenül is elmosolyodtam,,,,régi emlékeket  ébresztett fel bennem. Rég volt , hogy táncoltam, rég volt rajtam normális emberi ruha, hiszen most is  csupasz meztelenül kuporgok a kalitka  vasai között.

 Hallhatóan több ember érkezett, hosszasan mutatták be őket, mind számomra idegen nevek..........és számomra ismeretlen nyelven beszéltek. Úrnőm keze épp beért hozzám , néha kéjesen bedugta két rács között, és ahol  elért belém markolt.............iszonyú fájdalmat okozott , mégis  hálás voltam egyetlen kapcsolatomért a külvilággal .
 Éppen csendben fészkelődtem odabent, mire Úrnőm egy hirtelen mozdulatára hatalmas sikoly tört ki belőlem.....Néma csend  következett,  a teremben mindenki  a letakart különös formájú tárgy felé fordult. Úrnőm finoman meglibbentette a  fátylat, de csak annyira, hogy  a testem egy-egy kis részlete elővillanjék. Hangos  morajlások követték minden egyes mozdulatát, láthatólag tetszett a műsorszám az ott megjelenteknek. Ekkor ismerős illat szállt felém, ismerős léptekkel, Új Uram mozgását  ezer közül felismerném. 
.Hatalmas várakozás keletkezett bennem, vajon érezhetem, hallhatom-e, vágytam minden vele kapcsolatos információra, hisz alig ismerem. A kalitka mögé állt és felemelve   a leplet, átható tekintettel nézett a szemembe. Forróság öntött el, mint még soha, majd  szinte zsibbadt kábulatba ejtve éreztem, hogy benyúl a  rácsok között és egyenesen a pinámba helyezi az öklét, mindenféle előkészítés nélkül. Hangos  sikoltásomra Úrnőm felállt, és betapasztotta az ajkamat. Riadt kismadárként vergődtem ott, de  úsztam egyben  a boldogságtól,  Gazdám tenyerét megtöltöttem kéjlével, amit kacagva rám csorgatott, majd mintha mi sem történt volna ismét letakart.folyt.köv.