fekete és fehér

Fekete vagy fehér

Lelkemben dúl a harc, fekete vagy fehér?
Kívánom, hogy angyal, máskor ördög legyél.
Hogy simogass finoman, csókolj lágyan engem,
Majd basszál meg durván, hogy a föld is rengjen!

Szereted ezt bennem, tudom, hogy élvezed,
Hogy ezt a játékot játszom én most Veled.
Tenyeremen hordlak, vigyázok Rád nagyon,
De titkon, kikötözött testedre szomjazom.

Soha nem tudhatod, mit hoz majd a holnap,
Éppen kényeztetni, vagy büntetni foglak.
Hisz angyali énem lágyan szeret Téged,
Az ördög ki bennem van, Ő meg rajong Érted.

Tudom, érzem, látom, nem is mehet máshogy,
Belőlem mindkettőt, rettentően vágyod.
Egyszer simogatlak, és lágyan ölellek,
Máskor csak játékom, kiszolgáltatott tested.

Örökre összeköt minket a szenvedély,
Vágysz rá, hogy az ördög rabszolgája legyél.
Pedig lelked tiszta, egy angyali lélek,
Amiből én minden pillanatban kérek.

És én is Terád vágyom, Te fekete angyal,
Vagy hófehér ördög? Veszekszem magammal.
Egy titokzatos Nő vagy, és én így szeretlek,
Egyszer apáca vagy, máskor meg eretnek!

A többiek változnak, beállnak a sorba,
Úgy érzik dönteni kell, balra vagy jobbra.
Mi maradunk olyanok, amilyenek vagyunk,
Tápláljuk az angyalt, de az ördögnek is adunk!

M.L