Easyshiner (50)
Domináns
Férfi, Hetero
  • Van nyilvános albuma 
  • Van nyilvános őt ábrázoló képe 
Cikkek idő szerint
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Vadászat 1.

2022. 11. 15. 12:22 | Megjelent: 840x
A történet egy kedves, fiatal szub hölgy "megrendelésére" íródott. Az Ő beleegyezésével teszem közzé.
A szereplők és a sztori is kitalált, egyes elemei viszont... :)


A férfi a garázsban pakolt, fekete terepjárója kint állt az udvaron. A kapu nyitva, Pengő, a vizsla kötelességtudóan, türelmesen ült a feljáró előtt, gazdáját figyelte.
A piros kis kabrió lendületesen kanyarodott a kapubejáró elé.
A férfi egy puffanást, rögtön utána éles vonyítást hallott. Eldobta a kezében lévő szerszámot és a kapu felé rohant.
A nő épp akkor szállt ki a kabrióból, amikor a férfi a kapuhoz ért. Egyszerre látták meg a sántikáló, vérző kutyát.
- Jajj, ne haragudjon, nem láttam a kutyát, nem akartam elütni!
A férfi rá sem nézett, letérdelt a kutyához, gyengéden megemelte a lábát, megvizsgálta. Látta, hogy nincs súlyos sérülése, de az első lába eltört. Óvatosan ölébe vette, felemelte, csak ekkor fordult a nő felé.
- A szomszédom az állatorvos, átviszem hozzá a kutyát, utána beszélek magával. El ne merjen mozdulni, míg vissza nem jövök!
Azzal kifordult a kapun és bevitte a kutyát a szomszéd udvarra.
A nő idegesen túrt bele hullámos barna hajába, tétován a kabrió felé lépett, majd vissza. Piros magassarkú és testhezálló könnyű, barackszínű, piros virágmintás nyári ruha volt rajta. Mire feleszmélt, hogy mi történt, a férfi már visszafelé sétált, összetalálkozott a tekintetük. A barna női szempárban riadt tanácstalanság, a férfi zöld szemeiben jéghideg keménység és némi haragos düh szikrázott. Megállt a nő előtt és csak nézte némán, összeszorított ajakkal. A nő teljesen kétségbeesve, zavarodottan kezdett szabadkozni:
-Nem akartam, véletlen volt, bocsánatot kérek!
- Bocsánatot kér? Azt gondolja ezzel el van intézve?
- Jajj dehogy, nem csak ennyi, kifizetem amibe kerül....
- Kedves kisasszony! Maga nem tudja mit beszél! Azt gondolja, hogy ennyivel el van intézve? Hogy ezt pénzzel meg lehet váltani? Mit szólna, ha hívnám a rendőrséget és elmesélném nekik, hogy mi történt...
Lehet, hogy feljelentik gondatlan veszélyeztetésért és állatkínzásért. Még a jogosítványa is bánhatja. Ezt akarja? Vagy más módon is lerendezhetjük...
- Nem, természetesen nem szeretném, inkább beszéljünk meg, hogy oldhatnánk meg ezt másképp...
-Rendben. Szerencsére nincs nagy baja a kutyámnak, de eltört a lába, a doki szerint rendbejön, kell pár hét, mire meggyógyul. Most bemegyünk a házba és elmondom mi lesz.
Ezzel elindult, hátra sem nézett, hogy a nő követi-e őt. Biztos volt benne.
A nő utánaindult, már a teraszon jártak, amikor bevillant neki, hogy egy idegen férfi idegen házába tart. Mégsem állt meg. A férfi ellentmondást nem tűrő, határozott viselkedése nem csak megrémítette, hanem le is nyűgözte. Volt valami benne, ami furcsa mód vonzotta. Nézte az őszes szálakkal kevert szőkésbarna haját, széles hátát, vállát, zöld vadászruháját, határozott lépteit. Arra gondolt, hogy úgy megy a férfi után, mintha pórázon vezetné. Furcsa érzés fogta el, de nem volt kellemetlen, inkább valami izgalom járta át.
Beléptek a konyhába, a férfi feléje fordult, a szemébe nézett. Már düh nem volt a tekintetében, viszont volt valami huncut, kaján csillanás benne, de szigorúság is.
- Vadászni indultunk volna. Tudja, eb a vadász kutya nélkül. Az, hogy elütötte a kutyámat egy dolog, de engem is megfosztott a jó vadászat lehetőségétől. Ez viszont sokkal többe kerül.
-Rendben, de akkor mire gondolt? Kérem, ne szóljon a rendőrségnek, szükségem van a jogsimra a munkámhoz, meg egyébként is. Most költöztem ide a környékre, éppen végeztem a munkával, a hétvégére akartam elutazni egy vidéki szállásra pihenni, csak a szemben lévő boltba ugrottam be egy üveg borért, aztán indultam volna, mert késésben vagyok. Gyorsan akartam megfordulni a háza előtt, de nem vettem észre a kutyát. Még egyszer, nagyon sajnálom!
-Szóval a hétvégére akart elutazni, kirándulni? Akkor egybevágnak a terveink.
Az ajánlatom: elviszem én kirándulni, eljön velem vadászni a hegyekbe.
- És akkor kvittek vagyunk, nem szól a balesetről senkinek?
A férfi felnevetett.
-Ennyivel nem úszod meg, még nem mondtam el mindent.
A nő meglepődött, hogy tegezte, de erőtlenül megkérdezte:
-Akkor mit szeretnél még?
-Talán mit szeretne uram? Nem engedtem meg, hogy tegezz!
- Úgy gondoltam, hogy ha már te, azaz ön, vagyis maga uram... hebegte zavarában, de a férfi egyetlen kézmozdulattal beléfojtotta a szót, így elhallgatott.
-Neked csak uram!
-Rendben...
Tessék? Hogy mondod?
-Igen, uram...
-Szóval, az nem minden, hogy elviszlek vadászni. A hétvégén te leszel a vadászkutyám!
A nő felkacagott.
- Ezt nem mondja komolyan, szó sem lehet róla.
-Akkor marad a rendőrség...
-Azt nem szeretném, had gondoljam át...
A férfi hirtelen mögé lépett, elkapta a csuklóját, és a háta mögé fogta, majd a másik csuklóját is, kihúzott egy széket, leült és az ölébe húzta a nőt.
Az a meglepetéstől először meg sem tudott szólalni, kezei hátrafeszítve, szorosan a férfi markában voltak.
-Nem mondom el mégegyszer. Addig van módod eldönteni, hogy mi legyen, amíg az ölemben vagy. Ha leugrasz, nincs ajánlat. Ha kiabálsz, nincs ajánlat. Ha nyugton maradsz, amíg megkapod az első büntetésed és a végén azt mondod, hogy nem, akkor sem él az ajánlat. Ha azt mondod, hogy igen, már indulunk is.
Abban a pillanatban már csattant is a tenyere a nő fenekén.
A nő agyában cikáztak a gondolatok. Nem hitte el, hogy ez történik vele.
Az első ütésnél villant belé, hogy mindez valóság. Gyorsan dönteni akart, nem szeretett volna sokáig ebben a kiszolgáltatott helyzetben, elfenekelve lenni.
-Rendben, ahogy akarja! - kiáltotta.
Csattant a következő, majd mégegy.
- Ahogy akarja.. Ki?
-Ahogy akarja uram!
A férfi elismerően bólintott, de nem állt meg. 8-9-10.
-Most egyelőre ennyi elég.
A nő feltápászkodott a férfi öléből. Valami furcsa szégyent érzett, megtapogatta sajgó fenekét. Úgy érezte, nem volt elviselhetetlen, ki lehetett simán bírni.
-Rendben! Máris indulunk, csak még egy apróság... azzal a szekrényhez lépett és kivett egy nyakörvet. A nyakörvön pici lakat biztosította, hogy ne lehessen levenni. A nő elé lépve, megfogta két ujjal az állát és megemelte. A nyaka köré csatolta a nyakörvet, bekattintotta a lakatot.
-Igazán jól mutat rajtad kiskutyám!

Folyt. köv.

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.