Anett varázslata - Megismerkedésünk (2)

Anettel való tegnap esti szerencsés találkozásom után megkerestem Facebook-on és egy rövid, kedves üzenet kíséretében átküldtem neki két filmnek a linkjét, amit előző este ajánlottam neki a kocsmában. Kíváncsi voltam, hogy mit fog reagálni. Válaszában megköszönte a linkeket és mondta, hogy előző este érdekes gondolatokat osztottam meg vele ezekkel kapcsolatban, majd leírta, hogy erről mik jutottak az eszébe. Ebből aztán egy izgalmas csetelés alakult ki közöttünk, és amikor már egyértelművé vált a kölcsönös szimpátia elhívtam, hogy újra találkozzunk.
Egy belvárosi kis kávézót beszéltünk meg helyszínül, ahol mind a ketten annyira belefeledkeztünk a beszélgetésünkbe, hogy végül zárásig maradtunk – majd a következő találkozónk is hasonlóan jól telt.
Nagyon élveztük a beszélgetéseinket, egyre világosabbá vált a számunkra, hogy hasonló az értékrendünk és hasonlóan gondolkodunk a világról. Minél többet mesélt magáról annál szimpatikusabb lett: nagyon ritkán érzem azt egy nőnél, hogy akármit mond magáról, még ha nem is feltétlenül pozitív dologról van szó, akkor is ez csak növeli a felé érzett szimpátiámat: nincs tökéletes ember, mindenkinek vannak hibái, sérülései, ezért én azt keresem akivel, ezekkel együtt is jól összeillünk.
Mesélt a szüleiről, hogy mennyit kell küzdenie velük, mert folyamatosan irányítani akarják őt, mesélt arról is, hogy fél éve szakított az exével, Kristóffal, akivel bántalmazó kapcsolatban volt. Ahogy beszélt róla egyértelművé vált a számomra, hogy még mindig hordozza azokat a lelki sebeket, melyeket tőle szerzett.
Meséltem én is magamról, a korábbi kapcsolataimról, és hogy már egy ideje nincs barátnőm, mert csak azért senkivel nem jövök össze, hogy ne legyek egyedül és elég ritkán találkozom olyan nővel, aki tényleg megtetszik nekem.
Végül a harmadik találkozónkon, amikor megint a szexuális zaklatásra terelődött a szó, akkor egyszer csak meglepett egy kérdéssel.
- Emlékszel a legelső találkozásunkkor Andi és Eszter által felvetett ötletre, hogy az ilyen zaklatók farkát erényövbe kéne zárni?
Persze, hogy emlékszem, azóta is többször eszembe jutottak Anett akkori szavai, melyből mintha az következett volna, hogy talán ő is szereti a BDSM-et.
- Igen, rémlik valami – és úgy teszek mintha valami teljesen mellékes dolog lenne. Egyenlőre félek elmondani Anettnek szubmisszív vágyaimat: félek, hogy valami perverznek gondol és ezzel véget is érne jól induló kapcsolatunk.
- Nos, én azóta kicsit utána olvastam a dolognak.
(Csak később árulta el, hogy valójában már egy jó ideje nagyon izgatja, hogy Domináns legyen egy kapcsolatban és kifejezetten egy szubmisszív férfit keresett magának – az első találkozásunk óta azon gondolkozott, hogy hogyan derítse ki rólam, hogy megfelelek e az elvárásainak.)
- Ténlyeg? – és látom, ahogy Anett arcán egy mosoly villan át érdeklődésemet hallva.
- Igen. Azt olvastam róla, hogy vannak férfiak, akik kifejezetten élvezik, ha bezárják őket egy farokketrecbe és tetszik nekik, ha egy nő szexuálisan uralkodik felettük.
Egyre gyanúsabb volt a dolog, hogy ezt egyáltalán nem ártatlanul hozta szóba, így óvatosan belementem a játékba.
- Hallottam már erről én is. Lehet, hogy ezt sokan furcsának találják, de én azt gondolom, hogy ha ez mindkettőjüknek örömet okoz, akkor miért ne csinálhatnák?
- Örülök, hogy erről ilyen nyitottan gondolkodsz.
- Igazából én azt gondolom, hogy amíg az összes résztvevő fél beleegyezik abba ami történik, ez örömöt okoz a számukra és az épülésüket szolgálja, addig miért foglalkozzanak mások szűklátókörű hozzáállásával? Szerintem inkább szerencsésnek mondható az, aki talál a maga számára egy olyan Domináns nőt, aki megvalósítja legmélyebb szexuális vágyait.
- Szerencsésnek?
Kicsit zavarba jöttem. Elszóltam magam véletlen és ő ezt egyből észrevette.
- Mármint úgy értem, hogy bizonyára nehéz lehet egy férfinak ilyen vágyakkal egy megfelelő partnert találni. Szerinted? – próbálom ezzel visszadobnia labdát.
- Nem tudhatom, én nem vagyok férfi. – mondta mosolyogva.
Erre nem tudtam hirtelen mit mondani, de szerencsére megkönyörült rajtam és témát váltottunk.
A hazafelé vezető úton alaposan átgondoltam beszélgetésünknek ezt a részét és biztos voltam benne, hogy nem véletlen vette fel újra ezt a témát. Mindenesetre az kiderült, hogy nem ítéli el, ha valakinek ilyen vágyai vannak, így úgy döntöttem, hogy a következő találkozónkon ezúttal én fogom szóba hozni a témát. Hihetetlenül szimpatikus számomra emberként és Nőként, és ha bebizonyosodik, hogy szexuálisan Domináns, ha összeillenek a vágyaink, és élvezné, hogy megtagadja tőlem az orgazmust, bezárja a farkam és anált adna nekem, ha ki tudnám szolgálni a vágyait, kívánságait, mind szexuálisan, mind az élete bármely más területém, akkor azt hiszem megtaláltam életem szerelmét!

folyt. köv.