Egy mazochista jobbágy kéjes mindennapjai. 5. rész

Alig vártam a vasárnapot. Reggel jelentkeztem ismét az áristomban. A magasabbik hajdú, Kálmán motozott meg. Amikor benyúlt a harisnyám alá nagyon sokat elidőzött ott. Jól megfogta a farkamat, meg is húzogatta, a golyóimat, fenekemet is megmarkolászta. Percekig „ellenőrizte” a nemiszervemet. Ez egyértelmű szexuális zaklatás volt, de nem volt mit tennem, hogy szólhattam volna erről bárkinek is, amikor tudtam, hogy tőle függ a botozásom fele. Aztán pár perc múlva még két paraszt érkezett, akiket ma szintén meg fognak verni. Az történt ugyanis, hogy a fogadóba megszállt egy debreceni nemes, aki a fogadós lányával vitette szobájába az ételt, akit megfogdosott és meg akart szégyeníteni. Ám a fogadós szép lánya, Julis erős volt és a földre lökte a nemest, majd elrohant és szólt az apjának. A fogadós felháborodva számon kérte a nemest és kitessékelte a fogadóból. Ezért a fogadós 40 botütést kap ma deresen, a lánya pedig, amiért az Urat fellökte 25 korbácsot. A nemest természetesen nem vonták felelősségre, sőt elnézést kértek, amiért így járt.

Szóval hárman térdepeltük végig a misét az éles kavicsokon. Én nagyon izgatott voltam, nemcsak a derest vártam, hanem a börtönt is. Azon gondolkoztam, vajon melyik nap korbácsolnak meg, már ma, vagy holnap, vagy az ötödik nap? Abban biztos voltam, hogy a testem csavarása ma elkezdődik. Legjobban azt vártam, hogy a farkamra, golyóimra lánc kerüljön és jól meghúzzák. Biztos voltam benne, hogy a lángoló seggem és a farkam nyújtása együttesen igazán szép élmény lesz. Fel is ált a farkam a gondolattól. A mise végén mindhárman felmentünk az emelvényre. Elsőnek a fogadóst bilincselték a deresre és el kezdték botozni. Mi Julissal pár méterre térdepeltünk fejen összekulcsolt kézzel, sorunkra várva. Pont szembe volt velem a földesúr családja. A földesúr lánya, Zsuzsanna Úrnő ezúttal szép bordó ruhában volt és egyenesen engem nézett, ahogy vele szemben térdepelek. Zavarba is jöttem, nem tudtam miért néz, ő pedig elmosolyodott. Aztán a fogadós fenekét nézte, ahogy rángatózik a botok súlya alatt. A fogadós is pontosan úgy ordított, rángatózott mint ahogyan én szoktam.

Másodiknak Julis feküdt a deresre. A falubírónak több korbácsa is volt, Julist a hosszú, egyágú vastag, bivalybőrből készült ostorral verték meg. Kegyetlen és erős ütéseket kapott, úgyhogy hamar sikoltozni kezdett, a farát is dobálta ide oda. A fiatal, szép testű lány kiláncolt, vergődő teste, a korbács süvítése, csattanása, a szépen ívelő női fenék rángatózása annyira szexi volt, hogy felállt a farkam. Ilyenkor sajnáltam, hogy elég nagy a farkam, mert bizony kicsit nagyobb volt egy arasznál így (a kb.21 centis) merevedésem az ingemet is előbbre tolta, nemcsak a harisnyámat. Zsuzsanna Úrnő egyenesen a kialakult dudoromra nézett és kissé felnevetett. Én meg nem tehettem semmit, hiszen a kezemet a fejemnél kellett összekulcsolva tartanom. De nem pirultam el, holott biztos voltam abban, hogy más is látja mi történik az ágyékomnál. Mindenesetre azt sem tudtam mit csináljak, hogy a helyzetet ne tetézzem egy bő magömléssel. A fejem nagyjából egy vonalban volt Julis vergődő farával, ami alig két méterre tőlem csattogott rendesen. A durva ostor olyanokat szólt pont, mint vadászaton a puskalövés.

Hát csoda, hogy ilyen szép, intenzív látványtól minden erőmet össze kellett szednem, nehogy elsüljek? Aztán Julis hangja mindent vitt. Azok a sikolyok, Uramatyám! Annyira, mindent elsöprő nőies hangok voltak, pontosan, mint amikor szalmakazalban orgazmust él át egy vonzó parasztlány. Mindenesetre, mire végigverte a hajdú Julist, én már nagyon fel voltam izgulva. Szinte orgazmusom volt amikor a deresre láncoltak. Aztán jöttek a botütések! Már az elsőt nagyon élveztem, a többit pedig még inkább. Az egyre inkább liluló, hurkásodó seggem, az intenzív fájdalom most nagyon jól esett. Végig élveztem a botozást, eddig ez volt a legjobb. Már a negyvenedik ütésnél magömlésem lett, de nagyon élveztem a többi tizenötöt is. Megszerettem ezeket az izmos hajdúkat, tényleg jól végezték a dolgukat. Közben Zsuzsanna Úrnő végig mosolyogva nézte a botozásomat. Akkor nem tudtam miért. Félig elaléltan szedtek le a hajdúk a deresről és elkezdtek cibálni a börtön fele. Ott, az eléggé sötét pincében ledobtak a szalmára, a lábbilincsemet pedig egy fali kampóra rögzítették. Hát fantasztikus volt! A döngölt földön, kesernyés szagú szalmán feküdtem, a pince penészes, áporodott szagú volt, tele pókhálóval, porral. A seggem nyilallt rendesen, végtagjaimon vasbilincsek, lábam kampóra rögzítve. Csodálatos érzés volt!

Körülbelül egy órát hagytak pihenni, majd bejött Kálmán hajdú, a magasabbik és megparancsolta, hogy vegyem már le a gönceimet! Utána hátrabilincselte a kezeimet és egy plafonon rögzített csigára láncolta, amit addig húzott, ameddig éppen csak lábujjaimon tudtam megállni. Testem előregörnyedve volt, a vállaim kicsavarva. Ekkor megfogta a golyóimat, szorosan egy vékony láncot tekert rájuk, de olyan szorosan, hogy alig kaptam levegőt és a láncot hátrafele húzta a cellám rácsáig, ahol a végét odacsavarta és egy csappal rögzítette. Így a fenekem jobban hátrahúzódott és a megfeszített lánc durván megnyújtotta a zacskómat. De ezzel nem volt vége, mert egy vastag fenéktágítót maximumig még feldugott a lyukamba. Utána kiment az áristomból, kioltotta a fáklyát én meg kiláncolva a félhomályban maradtam. Most már nemcsak az elvert seggem fájt, hanem a karom, a lábam, mivel izomból próbáltam tartani magamat, hogy a kicsavart vállamról jobban levegyem a terhet, a tökeim, zacskóm is, ám a legjobban a fenekembe feldugott széles tágító okozott kínokat. Az annyira fájt, hogy a könnyeim is kicsordultak. Az volt a baj, hogy nagyon széles volt és annyira feszítette a lyukamat, hogy azt gondoltam, mindjárt felreped.

Azért ez a helyzet teljesen más volt, mint a múltkor, amikor szekéren hazavittek, ágyba fektettek, gyógykenőccsel orvosoltak. Most egy hihetetlen erős botozás után, hurkás seggel egy pince cellájában kínok közt vergődöm. Nem tudtam, meddig leszek így kiláncolva. Ahogy teltek az órák, azon gondolkodtam, hogy vajon egész éjszakára így hagynak? Egyre rosszabbul is lettem, előregörnyedve kevesebb levegőhöz jutottam, a folyamatos kínok pedig kezdték megtörni az ellenállásomat. Legalább a fenéktágítót húzná ki valaki! –gondoltam. Ahogy telt múlt az idő, egyre szomjasabb is lettem. Arra gondoltam, hogy ha már kenyéren és vízen fognak böjtöltetni, eisze csak kapok előbb utóbb valami vizet. Aztán a szürkület egyre nagyobb lett, látszott a cella fényeiből, hogy már lefele megy a Nap. Ekkor lépéseket hallottam és láttam egy fáklya fényét is.

A börtönbe lépett a két hajdú és Zsuzsanna Úrnő. Ez nagyon meglepett, nem értettem mit keres itt. A hajdúk négy fáklyát meggyújtottak, úgyhogy tisztán láttam a földesúr lányának szép fiatal arcát, azt, hogy egy mélyvörös díszes ruhában van, láttam a sáros barna csizmáját és azt, hogy kezében egy vastag, igencsak ruganyos lovaglópácát suhogtat. A csizmán csodálkoztam, hogy sáros, hiszen napok óta nem esett eső, a földeket is nehezebben kapáltuk, a lovaglópálca pedig szintén furcsa volt, ilyent még nem is láttam. Szép berakásos fogóján címer díszelgett, a pálca finoman fonott bőrrel volt borítva és a hosszú csapóján is címert véltem felfedezni. De a legérdekesebbnek azt tartottam, hogy annak ellenére, hogy erős volt, annyira ruganyos is, amilyennel ezidáig nem találkoztam. Biztos egy drága, kézműves darab -gondoltam. Természetesen az Úrnő ruhája, csizmája is igen drága, nemes anyagokból készült. Zsuzsanna Úrnő egyenesen hozzám jött, így megcsapott a kellemes, egyáltalán nem hivalkodó, de azért erőteljes illatot árasztó parfümje. Gondolom francia parfüm lehetett Párizsból. Én meg izzadtan, büdösen, behasadt seggel, a kínoktól befeszülve lógtam a láncokon. Hatalmas ellentét volt közöttünk, ennél nagyobb nem is lehetett volna. Az Úrnő a fenekemhez lépett és szemügyre vette a mélylila, sebes félgömbjeimet.
folyt.köv.