Az új Gazda 3.

3.
 Az álmom nem nyugodt, gyakori felriadások között  ringatom magam, próbálok megnyugvást keresni és aludni.  A bilincsek helyén már  kisebesedett a  csuklóm és bokám,  sokszor fáj minden apró  rezdülés is. Enyhe  apátiába süllyedtem az ingerszegény környezet , az emberi szó hiánya miatt,  és a tisztátalanság , a kínzó éhség csak folyamatosan ront ezen.  Nem ehhez  szoktam hozzá, ugyan rabszolganő voltam , de pompás környezetben éltem mindig. Nehéz selymekhez szokott  a testem, jóféle fürdőkhöz, bőséges étkekhez, persze a megmaradt nyomok a testemen árulkodnak arról, hogy a kín és a kéj egybeforrva jeleket  rajzolt rá, de  sosem nélkülöztem.
Mikor meghalt  a gazdám, a feleségének az első dolga volt hogy eladjon, mint a ház leggyűlöltebb darabját. Hisztérikus kacajjal hajtatott ki a rabszolgapiacra és csekély  összegért  szabadult meg tőlem. Így kerültem az Idegenhez, jelentkeztem nála mustrára a kávéházban,  akiről semmit  sem  tudok, akit hetek óta nem láttam, aki fizetett értem  és száműzött mégis egy hajó mocskos fenekébe. Kínomban a padló porába rajzolgattam különféle ábrákat, így aludtam el végül, elgyötörten és szennyesen.
 
Hirtelen nagy zajra  ébredtem,  hallhatólag a fedélzeten megélénkült az élet, emberi hangok szűrődnek le hozzám, de nem értem őket. Bágyadtan emelem fel  a fejem, szeretném a port kitörölni a szemeimből, de nem tudom, nem ér el addig sem a kezem. Mire felocsúdnék, egy vödör jéghideg vízzel találom magamat szemben, az óriás máris a falhoz láncol és  tovább  gyötri ismét a testemet a kefével, hogy megszabadítson a mocsoktól. A korbácsnyomok helyeit szinte  égeti a  hidegvíz , reszketek amint hozzám ér. Érzem , hogy a  durva kezével besiklik a nyílásaimba is, a kefével azokat sem kíméli....az érzékeny bőrt, minden egyes mozdulattal szinte felsérti, de végre tiszta leszek. Egy üvegcsét vesz elő, aminek a tartalmát rám önti, .....jázmin, régi emlékképek kerülnek elő: egy nagy  fürdő,  rengeteg kis  illatos  fiola, amelyekkel imádott gazdámat kényeztettem fürdés közben.....magam elé meredek.
 Ekkor hangos dörrenéssel kitárul a zárkám ajtaja.Az óriás láthatólag megdöbben az arcom játékán, a fény....az édes fény szinte elvakít, az arcom elé kapom a kezem és próbálom magamat hozzászoktatni. Szinte feltép a padlóról és maga után húz . A fedélzetre érve ismerős arcok villannak be, a  sebhelyesarcú , aki egy kötéllel birkózik éppen, a harmadik matróz is ott  sürög-forog, mind kéjes vigyorral merednek rám. A fényben végignézek magamon,  borzasztó állapotban van a testem, megviselte  a több hetes hajóút, a szegényes  élelem, és a lelkem éheztetése a rendszeres ütleg mellett. A fejemhez kapom a kezem, amit pár miliméteres kis  pihék borítanak, a szőke rakoncátlan tincseim helyett. Sírni tudnék, de nem adom meg ezeknek az állatoknak  ezt  az örömöt.  Közben a  fedélzeti kabinhoz érünk..................

Annak meglepetésszerűen  felvágódik az ajtaja és egy újabb idegen áll velem szemben, karján hanyagul rávetett  ruhával. Felém dobja  az egyszerű, puha  ruhadarabot, amit  sietve kapkodok magamra. A szemében különös  fény csillog, közelebb jön hozzám és  az ujjai közé veszi az államat. Nincs  erőm elrántani a  fejem, hosszasan tűröm szúrós tekintetét és közben érzem, hogy tetőtől talpig valami vörös ködbe burkolózom. Gúnyosan nevet rajtam, majd elenged és a hajólétra felé tol határozottan, de nem durván. A matrózok felé int, hogy jöjjenek utánunk. 
A hajó mellett megcsap a halpiac közeli bűze, és hirtelen nem tudok betelni azzal az emberáradattal ami elém kerül, de végre kis mosoly mutatkozik a  szám sarkában,  emberek között  vagyok. Színek, illatok, hangok...mennyit nélkülöztem,  egész ingeráradat  tárul elém vmi különös  orgiába torkollva. 
Talán egy utcányit  haladunk előre, amikor egy házból egy egyszerű öltözetű nő lép elénk. Pár szót vált  az idegennel aki értem jött, majd a ház hátsó fertályához vezet, ahol is tevék várakoznak ránk. Bevallom még sosem ülten tevén, de valójában lovon sem, így gyanakodva szemlélem a hatalmas  állatokat. Az idegen ekkor felül egyre a hatalmas állatokból és a kezét nyújtja felém. A matrózok segítenek fel, hogy elé ülhessek. Idegen az érzés, ott a szőrös tetején imbolyogva, ahogy megmozdul, az orrnyílásaim tágulnak az azt megcsapó különös szagra, ami az állatból jön felém.
Hosszú út elé nézünk, állapítom meg,  ahogy végigpásztázom a teherhordók  csomagjait. Hosszasan fészkelődöm az idegen előtt és szinte menekülésszerűen döntöm előre   a törzsemet, kerülve minden testkontaktust  vele, akiből  furcsa, édeskés, általam nem ismert illat árad.Úgy érzem, mintha   valami időutazásba kerültem volna a térben. Meleg van, a nap  erősen süt, az  erős illat áthatóan fojtogat,  érzem amint a karjával körülfonja teljesen ernyedő  testem, elalélok a gyengeségtől, mégis megtart..

Hirtelen  vizet érzek  az arcomon, erre ébredek,   jólesően  folyik le  a testemen,  a szemeimet  alig  tudom nyitva tartani  a hatalmas  fényártól, ami fogad.  Monumentális épületegyüttest látok a végenincs  homokban, az egyik szélén dús  növényzetbe burkolózva. Külső nyílászárók szinte sehol sem szakítják meg a méretes  kőfal monotóniáját, kivéve a gyönyörűen díszített bejárati részt. Tevéinktől megszabadulva  az óriás is előkerül és a kíséretet biztosítva megragad, így kerülünk beljebb. Álmélkodva tekintek körbe, minden új és más, kivéve az engem rángató érdes kezet. ...............
Egy terembe vezetnek, ott aztán elenged. Napok óta most először nincs rajtam bilincs és lánc. Beljebb merészkedve , három fekete selymet viselő nőt pillantok meg. Amikor észrevesznek,  elindulnak felém és közben ledobják ruháikat. Hihetetlen gyorsan történik minden, megszabadítanak az öltözetemtől engem is és máris egy nagy kerevetre döntenek. Forró, lüktető, sanyargatott ölemben érzem az egyikük ujjait, egy másik az arcom fölé térdel és én úgy nyalom megduzzadt csiklóját mint egy gyors motolla. Nyögdécselek és hörgök szinte magamon kívül, a harmadik,  mellem vörösen ágaskodó éhező bimbóit csavargatja  kéjjel, erre hullámokban önt el az orgazmus... 
Teljesen kiesek a valóságból, rég vágyott érzések kerítenek a hatalmukba. A három női testből csak egy  színes kavalkádot  érzek, a kéjtől szinte  eszméletemet  vesztem...... A testem hullámokban rázkódik, szinte benyelte a pinám a kényeztető kezet, beletemetem az arcomat a felettem táncot járó szeméremajkak közé és  valami földöntúli nyugalom jár át. Alattam hatalmas tócsa van, a testem gyöngyözik a verejtéktől, a melleimről szépen a hátam alá futnak a kis izzadtságcseppek. Finom kezek szaladnak végig  a testemen a korbácsnyomokon cikázva, elcirógatnak, szinte  önkívületben hagynak ott.
 
Mire feleszmélek, már egyedül vagyok, a teremben csend van és félhomály. A nagy  ablakot keretező függönyök, különös  súllyal ereszkednek alá, a kerevet amin fekszem, vaskos faoszlopokkal van keretezve, a  ráhelyezett  baldachin függönye szinte pókháló finomságú anyagból omlik alá,  minden egyéb pompát nélkülözve. Az ágyon kívül, egy  fésülködőasztal, egy óriási fából faragott állótükör. és pár különös virágot ábrázoló kép  van csak.
Odavonz a tükör, hetek óta nem láttam magamat..............félve lépek közel, lábujjhegyen, mintha rosszat tennék. Hatalmas, kék ,megviselt  szempár néz vissza rám, hófehér bőrrel keretezve, rózsaszín ajkaim duzzadtan , kiszáradva, sebesen merednek előre, az orrcimpám riadtan rezzen minden kis mozdulatra, a hajam rakoncátlan, rövid  kis tincsekben keretezi az arcom.  A testem a hajóban elszenvedett korbácsütések nyomait hordozza, gyönyörű csíkok borítják mindenütt. Óvatosan simogatom őket odavissza, közben hatalmas  sóhajok törnek fel belőlem. 

 Minden ismeretlen, nem értem a beszűrődő emberi beszédet, riadtan szívok be minden kis információt amit elcsípek, raktározom a neszeket, vágyom az emberi kontaktusra, s szinte belepirulok, amikor visszagondolok a finom női kezekre, ölekre ami nemrég még engem kényeztettek.
Az asztalon egy  üveg víz van, mohón vetem rá magam,  ennyivel rég gazdálkodtam, szinte egyszerre hajtom fel az egészet.  Az ajtóhoz lépve konstatálom, hogy az zárva van, a nagy  rézkilincs hatalmasat nyikorog, amint ráhelyezem  az ujjaimat. Nem vagyok szabad, de még nem tartozom senkihez. Rossz ez az üresség,  hiányzik a   függőség, hisz egész életemben így éltem. Lebegek ebben a  térben, bezárva céltalanul.
folyt.köv.