Backstage 4.

Backstage (Filmes kifejezés, annyit jelent, hogy a színfalak mögött)
(Figyelmeztetés: homoszexualitás és kínzás.)
Fiktív történet, melynek a valósághoz semmi köze.

4.

Paul

Döbbenten hallgattam egyszerűen, természetesen megfogalmazott történetét, miközben hajában babráltam, és időnként könnyű csókot leheltem homlokára, feje búbjára. Adrian valóban azzal magyarázta, hogy számára nem idegen a deresen történő botozás, hogy más környezetben szocializálódott.

Ahogy figyeltem választékos angolságát, felidéződött bennem saját gyerekkorom. Szüleim sohasem ütöttek meg, és másnak sem engedték volna. Folyton éreztették velem, mennyire szeretnek, mennyire fontos vagyok nekik, és bár elváltak, mindkettőjüknél szerető otthonra találtam. A legnagyobb természetességgel ingáztam Németország és Anglia között, féltettek, de meghagyták szabadságomat, függetlenségemet. Anyagilag mindig jó körülmények között éltem, és ahogy Adrian napi gondokról beszélt, amely miatt felnőttfilmes forgatásokra sodródott, idegborzolóan életszagú történetet adott elő. Talán ekkor éreztem először, hogy meg kell védenem, hogy vigyáznom kell rá, és amikor hajnalban kiszöktem a szobájából, már biztosan tudtam, hogy szeretem.

Színesen mesélt, időnként részletesebben is, mint ízlésem megkívánta. Az éjszaka folyamán többször is szerelmeztünk. Milyen viharosan jó volt vele a szex, utána elszunnyadtunk, aztán megébredtünk, szinte egyszerre, és vártam a további mesélést.


Adrian

- Holnap éjjel is mesélhetek még, ha most fáradt vagy – ismét hanyatt feküdt, egyik karját feje alá hajtogatva, a másikkal engem ölelt.

- Kis Seherezádém, ne várass holnapig – felelte gunyorosan, majd elszívtunk egy cigarettát a sötétben.

- Azt hiszem, szeretlek – bukott ki a számon, és szívdobogva vártam válaszát.

- Nem olyan nagy baj az – nyújtózkodva érte el az éjjeliszekrényen lévő hamutálat, és elnyomta a cigarettát.

- Holnap meg kell vívnod Norfolk grófjával, úgy hallottam, hogy Richard Armitage remek vívó hírében áll.

- Inkább amiatt aggódj, nehogy ledobjon a ló.

- Nem fog. Főleg, ha reggeli után viszel neki néhány almát.

- Kérlek, Adrian, ne almázz most nekem, inkább mesélj tovább. Miféle borzalmakra számíthatok még?

- Neked borzalom, de ha ebből kellett volna kifizetni a lakbért elsején, vagy a telefonszámládat, már nem is láttad volna borzalmasnak. Sok mindent láttam, de én sem vállaltam be mindent.

- Ez megnyugtató – szúrt közbe egy cinikus megjegyzést. – Rátérhetnél arra, mit vállaltál be.

- A Kínok Kerekét, azt többször is – vallottam be. – Elképesztően jól fizettek, a kerék minden fordulata után duplázódott az összeg.

- Láttam már valami hasonlót – töprengett. – Ott nők forgattak valami kereket, és amit kiforgattak, és bevállalták, bekerült az S/M videóba. Tán önkéntes volt, és általában a harmadik körig mindegyik eljutott, egyesek az ötödikig is.

- Felizgatott? – muszáj volt megkérdeznem.

- Nem vertem ki rájuk, ha erre gondolsz – rázta a fejét. – Csak a jelenetek bizarrsága tartott ott, kíváncsi voltam, meddig mennek el. Aztán, amikor az egyik szöszi bevállalta, hogy összevarrják a… na, ott volt vége, nem voltam vevő a többi kínra.

- Tehát láttál már ilyen Kínok Kereke videót. Akkor nagyjából tudhatod, hogy mi a forgatókönyv.

- Jobb szeretném a te szádból hallani – felelte. – Sokkal életszerűbb, ha elmeséled, és nem nekem kell elképzelnem.

- Legyen – biccentettem, és visszatettem a kezét a hajamba, mert olyan finom volt az érintése, ahogy babrálgatott. – A Kínok Kereke fokbeosztásai mindig egyediek, melyik producer mit tud kitalálni, és hogy a nézők vajon mire lesznek vevők. Gyakran kerülnek fel medical, vagyis orvosi kínzások is az embernagyságú korongra, amit mindig annak kell megforgatni, aki a nagy pénz reményében megkínoztatja magát. A sima szado-mazo elemeknél háromszor kell forgatni, eszköz, mennyiség és testrész. Itt lehet alkudni, ha két forgatásnál megáll valaki, akkor a fenekét verik el. Mindig éltem ezzel a lehetőséggel, még ha kevesebb is volt a pénz. Mindig a seggemet dobtam a pakliba, és 10-20-30 ütést kaptam pálcával, vesszővel, szíjjal, vagy paskolóval. Már eleve meztelenül kellett forgatni a kereket, és a szabályok közé tartozott, hogy legalább két teljes fordulatot meg kell tennie a keréknek. A pózt mindig rám bízták, csak az volt az elvárás, hogy könnyedén verhető legyen a fenekem.

- Érthető – biccentett, és tovább babrálgatta hajamat.

Hirtelen Andrei jutott eszembe, aki sohasem borzolgatott így, eszébe se jutott volna. Kevés férfi tudja kifejezni szavak nélkül, ha valami ennyire tetszik neki a szeretőjén, de Paul értett ezen az ösztönös jelnyelven. Hirtelen mégis bedacoltam.

- Mi lesz velünk, ha vége lesz?

- Mi lenne. Te jobbra, én balra… - újra cigarettáért kutakodott, hamarosan fellobbant öngyújtója lángja, és felparázslott a cigaretta.

- Hazamész… a feleségedhez Berlinbe – szusszantottam.

Kifújta a füstöt, és tenyere arcomra borult, szívhattam a cigarettájából, miközben válaszolt:

- Tudhattam volna, hogy elérnek hozzád a hírek. De erről nem nyitok vitát. Igen, visszatérek hozzá. Ez csak ennyiről szól, kicsi Adrian.

- Nem vagyok kicsi! Csak a te majdnem kétméteres magasságodhoz. 177 centire nőttem!

- Tudod, hogy értem – fölém hajolt, megcsókolt, és felindultságtól reszketve kapaszkodtam belé.

- Nem hagyhatsz el!

- Barátkozz a gondolattal – szívta meg újra cigarettáját, majd a szokása szerint az utolsó füstkortyot nekem kínálta.

Dühös voltam magamra, hiszen ostobaságomban szerelmet vallottam neki. Védtelennek éreztem magam vele szemben. Ám amikor újra végigsimított tenyere meztelen testemen, nem tudtam ellenállni, és a forró vágy ismét végigsöpört rajtunk.

- Csessze meg! – hallottam valamivel később félébren, boldog kábulatban. – Hajnalodik.

- El…mész? – alig ismertem hangomra.

- Muszáj. Aludnom is kéne valamit, mert Richard Armitage könnyedén legyőz vívásban, márpedig meg kell nehezítenem a dolgát, mielőtt befogadom a vasat.

- Legyőz? – erre kiröppent az álom a szememből.

- Persze – bújt bele nadrágjába. – Ma fogok meghalni.

Miután becsukódott mögötte az ajtó, próbáltam visszaaludni, de nem jártam sikerrel. Hajnalig töprengtem azon, lehet-e folytatás, vagy tényleg csak ennyiről szólt, és hacsak nem találkozunk egy másik forgatáson, nem bújik a takaróm alá többé.

Sohasem éreztem magam még ennyire egyedül.


Paul

Adrian alaposan megbonyolította az életemet, pedig a szerepemre kellett volna készülnöm, lelkileg is ráhangolódni a halálomra. A halálos párbajhoz vezető párbeszéd főleg improvizációból állt, rögtönzésben mindig is jó voltam.

Ki kell ürítenem az agyamból Adriant, Anitát és minden mást, hogy az előttem álló feladatra tudjak koncentrálni. Eddigi szerepeimben is előfordult néhány alkalommal, hogy „meghaltam”, de akkor hirtelen ért a halál, pisztolylövés által, háztetőről való leugrás/leesés következtében, és nem kellett az addig elvezető útra koncentrálnom, hiszen túlságosan hirtelen jött a vég. Most azonban legalább tíz perces jelenetem lesz, amelyben Richard Armitage alaposan megizzaszt, mielőtt a hátamon jön ki a pengéje. Kevés, ha némi hamis halálhörgéssel búcsúzom az árnyékvilágból, hitelesen kell játszanom, és ki tudja, hátha újra az Oscar közelébe kerülök.

Már rég nem elégedtem meg a női rajongók hadának ugrásszerű növekedésével egy-egy filmem után, és hogy négy rajongói oldalon is ömlengenek rólam, egyenként harminc-negyvenezres tagsággal. Becsvágyam ennél messzebbre látott, és csak egyik célom volt Hollywoodban a Hírességek Sétányán egy névre szóló csillag.

A jeleneteket nem sorban vették fel, ez azonban megszokott a filmeknél, így még néhány alkalommal szembekerülők a kardvirtuóz Richarddal, vagyis Norfolk grófjával, mielőtt a végén a túlvilágba kardoz.

A reggelinél egymással szemben ültünk, és bár igyekeztem közönyösen eszegetni, kutató pillantását nem kerülhettem el. Távolabbról Adrian aggodalmas tekintete meg engem pásztázott időről időre, ami igencsak zavart, mert nem tudtam az előttem álló feladatra koncentrálni.

Mindenesetre Richard aggodalmas kérdésére vállat vontam, hogy rendben leszek, és miattam nem kell felvenni majd többször az ominózus jelenetet. A színész biccentett, és ajkához emelte kávéját. Magam nem éltem ezzel a frissítővel, de a reggeli cigaretta igencsak hiányzott, a teraszon szívtam el, majd a konyhán kértem, hogy csomagoljanak néhány almát és répát, mert szerettem volna megnyerni a kaszkadőrló jóindulatát is a jelenethez, és ígéretét venni, hogy nem dob le akkor sem, ha csak a combjaimmal szorítom párbaj közben mindkét kezem foglalt lévén, és segíteni fog, hogy elsőre minden a rendező elvárásainak megfelelően sikerüljön.


Adrian

Ezúttal nem nyúztam le borostáimat, hiszen a mai jelenetben, a lázadó paraszthad tagjaként elhanyagoltnak kellett látszanom. Fázós lévén örültem, hogy ezúttal a meleg aláöltözettel is gondoltak rám, hiszen nem akartam egy tüdőgyulladást, mint abban a filmemben, ahol szerepem szerint a jeges folyóba estem, és utána a forró punch és a szauna sem segített, két hétig állt miattam a forgatás, hiszen a további jelenetekben is szükség volt rám. Még csak az kellett, hogy filmes berkekben elterjedjen rólam, hogy milyen könnyen megbetegszem.

A csatajelenetben kéziszerszámokkal küzdöttünk a nemesek ellen, itt kétszer vetődött rám a kamera, először, amikor lerángattam a nyergéből Michael Fassbender/Ronald earl egyik csatlósát, másodszorra, amikor Dimitru füttyentésére odakaptam a fejem, és elkaptam a felém hajított fejszét, amit a rám rontó zsoldos arcába vágtam. Természetesen nem mutatták a fejsze becsapódását, de a lendülését igen, és a bő liternyi művért és egyéb mű-testváladékot is, amely rám fröccsent.

A csatajelenet a film vége felé fog következni, és ekkor kerül sor Paul végzetes párbajára is, melyet külön vettek fel, négy kameraállásból, és a körülöttük zajló csatát, melyben részt vettem, és az erdőt, a dombokkal, a tájat filmtrükk segítségével illesztették a jelenet köré.

Paul úgy küzdött, mint ezer oroszlán, ám Richard Armitage sem most fogott kardot először a kezébe. Noha előre tudtam párbajuk végkifejletét, mégis össze-összeszorítottam öklömet, és ajkamat rágtam izgalmamban.

Ekkor látomásom támadt. Magamat láttam a nem túl távoli jövőben, ahogy egy csinos vidéki kastély hálószobájába lopakodva az ott alvó fiatal nő torkát szorongatom. Erővel szakítottam ki magam a rémálomnak beillő látomásból, és a vetítővásznon megláttam lehanyatló Pault, aki arcán hitetlenkedő kifejezéssel, tágra nyílt szemmel rogyott a földre, mellkasából kiállt ellenfelének pengéje, még rezgett a markolat. A haldokló színész ajkán vérpatak buggyant ki, tekintete lassan megtört, szemén az égen úszó felhők tükröződtek. Aztán vége lett.

Felugrottam, és mit sem törődve társaim meghökkenésével, végigtaposva a lábakon kirohantam a vetítőből a szabadba. Homlokomat egy fának támasztva vártam rohanó vérem, izgatott légvételeim csillapultát, nem ismertem magamra. Remegésem lassan alábbhagyott, és ismét tiszta fejjel tudtam gondolkodni. Bár sohasem vesztettem volna el annyira a józan eszem, hogy megöljek valakit, akinek beleszerettem a férjébe. Soha ennyire nem voltam biztos abban, hogy ha a feleségét elpusztítom, azzal Paul fénye is ki fog hunyni. Tehetetlenségemben ököllel sújtottam az ártatlan nyír törzsére, majd visszaballagtam társaimhoz.


Paul

Richard a rendező „ennyi” kiáltása után felsegített, majd megveregette vállam.

- Jó voltál, Paul, igazán – dicsérete jólesett, de melyik színész nem szereti, ha méltatják tehetségét. Ráadásul, ha ezt egy olyan színész teszi, aki már életében legenda, az még értékessebbé teszi e szavakat.

Mindketten a rendezőre pillantottunk, akinek arca sugárzott az elégedettségtől. Tisztában voltam azzal, hogy főként azért választott engem a szerepre, mert amellett, hogy kiválóan lovagolok és vívok, a film bevételét is növeli, ha egy ennyire a nők által rajongott színész is szerepet kap benne, mint én, aki, bár még meg sem közelítettem Richard Armitage, Michael Fassbender és Rhys Ifans hírnevét, ami hiányzott, azt jóképűségemmel és színészi tehetségemmel pótoltam ki.

A rendező büszke pillantásából szinte borítékolhattam, hogy a jövőben ezen legendák mellett fogják az én nevemet is emlegetni, lévén olyan magasságokba emelkedem, mint ők. A lehetőség büszkeséggel töltött el. Nemhiába aszaltam a seggem évekig a színiakadémián, és sajátítottam el a színészet minden csínját-bínját, amit csak tankönyvekből és a színházakban a nagyok mellett megtanulhattam, végre meglesz az eredménye. Bár a jövőben behatárolódik azon országok száma, ahová nyaralni mehetek annak veszélye nélkül, hogy felismernének, ez volt egyelőre a legkisebb bajom.

Megint eszembe jutott Adrian. Vajon látta-e a jelenetet? Ebben szinte biztos voltam, a jelenetben nem játszó szereplők a vetítő melegében, kényelmes széksorokban ülve nézhették végig, hogy Richard legyőz. Vajon mi a véleménye? Hitelesen játszottam el a végemet? Éjjel feltétlenül kifaggatom majd erről, bár olyan soká nem fogok maradni, mert az alváshiány okozta kimerültség jelei már kezdtek kiütközni rajtam.


Adrian

A társaim előtt magyarázatra szorult viselkedésem, de elhitték, hogy a túlságosan hitelesre sikerült jelenet kavart fel ennyire, vagy ha nem, akkor is úgy tettek, mintha elhinnék. Nem akartam túlságosan sokat magyarázkodni, mert tartottam attól, hogy elszólom magam, és akkor nemcsak magamról rántom le a leplet, de Paul biszexualitása is napfényre derül. A filmvilágban nem maradnak meg a titkok. Bármelyik statisztatársam elrohanna a médiához, hogy jó pénzért interjút adjon, és mintegy véletlenül, beleszője, hogy melyik színész vonzódik a saját neméhez (is).

Ismét tudatosult bennem, hogy Pault jobban szeretem saját magamnál, mert ebben a veszedelmes lehetőségben is csak azt járt a fejemben, hogy az ő karrierjét derékba törné egy ilyen pletyka, ráadásul a házasságának is vége lenne.

Vége lenne.

Vége, de milyen áron? Engem sejtene a pletyka elindulása mögött, és valóban az valóban a meggondolatlanságom miatt indulna el, emiatt sohasem bízna meg többé bennem, sohasem ölelne úgy, mint az elmúlt éjjeleken.

Emiatt berekesztettem az „interjút”, és társaim faggatózására ismét annyit feleltem, hogy ennyire hiteles meghalásjelenet bármelyik színész dicsőségét elhozná, hiszen az én gyomrom sem bírta a látványt, ki kellett menekülnöm hányni, akkor mit fog kiváltani a gyanútlan nézőkből a moziban?

Folyt. köv.