Alkonyattól pirkadatig – végállomás 1.

E. vagyok – mondta a nő, miközben beszállt a kocsiba.
Azt beszéltük, hogy ez csak az álneve, kedvesem, és igazából S., mint később megmondta – válaszolta a férfi, fél szemmel a forgalomra figyelve. EGY, gondolta.


A nő nem ismerte a várost. „Ma délután jövök P.-be, találkozhatunk. Munkamegbeszélésre jövök, estig tart. De lehet, hogy előbb eljövök.”
Jó – válaszolta a férfi a telefonba - de egy órával előtte szóljon, mert annyi idő átautózni a városon csúcsidőben. Ha már motorra nem ül mögém.

Alkonyatkor a férfi mindenesetre elindult (legföljebb előbb odaér, gondolta), s már a kocsiban ült, mikor a nő szólt, hogy kijött a kapun.
- Jól kezdődik, gondolta magában, a szokottnál is nagyobb dugóban araszolva.
De hát az indulat rossz tanácsadó, s nem segíti a baszós hangulatot. Helikopterem meg nincs, nem R. úr vagyok.

R. egyébként a kis ország egyik - kevés számú - nagyhatalmú fő-kegyura volt, nyílt tisztségek, és kevéssé ismert pénzcsapok birtokosa-kezelője-ura. A köznép körében házassági ügyeiről ismert, no meg egyszer a sajtó ügyet csinált egy szokottnál is drágább bulizásából (helikopterrel…). Azt már kevesen tudták róla, hogy domináns munkája levezetéseként kissé sub szerepet visz. Az elit nem pofázott ki. Sokat eltűrtek, kevés dolgot támogattak nyilvánosan ilyen ügyekben. Amíg másnak nem árt…még csak nem is képmutatás.
Tán ez így is van jól, kicsiben és nagyban, a magánügy az magánügy. Fűzte egymásba a gondolatait a férfi.

„Egyébként sem tudok mit kezdeni a subokkal” mondta neki a nő a régi udvarló-üzlettárs-stb. pasijáról, hosszú telefonbeszélgetéseik egyikén. „A férfiak szeretnek, de nem vagyok jó nő, kövér vagyok”. „Én is látom a számokat… viszont mindenki meg akarja baszni, az a pasija is, ugye?”
„Nem tesz jót a nőiességemnek, ha mégsem.”

A kép az csak kép, persze, gondolta, mikor végre a buszállomáshoz érkezett. A nő jellegtelen öltözékben és világító sárga cipőben ült, nyomkodta a telefonját.
A beígért „kis fekete” a táskájában van - gondolta a férfi – és tényleg kövér. Nagyobb baj, hogy az arca játéka jellegtelen. De akár lehet is belőle valami, inkább, mint hogy sovány legyen. Nem véletlen mondta, hogy a fenekeléstől beindul.

Semmiségekről beszélgettek, míg a kivett szállás felé autóztak. Magukban várták a „bekattanást”.
- Ha megbasztalak, akkor megláncolva alhatsz hajnalig, mondta férfi.
- A pasim fuvarozott, és visz vissza még éjjel, addig lelépett, férfiprogramja van, amíg nekem női - fogalmazott a nő sejtelmesen.
(Mondani bármit lehet, gondolta a férfi. Hogy a fickó valami szürke dolgot-üzletet bonyolít, pókerezik, vagy kurvázik, netán csak üldögél egy csehóban, mekiben: édesmindegy.)

A szobát elfoglalták. Jellegtelen, de legalább tiszta, mondta ki a nő.
Pont, amilyennek az együttlét ígérkezik, gondolta a férfi.
A nő bement lezuhanyozni.
- Ne nézzen be!
- Tán romantikázik velem? - gondolta a férfi - de hát úgyis nem soká meztelen lesz. Aztán megvonta a vállát magában.
Aztán kijött a fürdőből a kis feketében, és átölelték egymást. Az első üdvözlés, amióta találkoztak.
Mint egy darab fa, ezt érezte a férfi, míg megemelte a nőt. Meztelenre vetkőzött, már gyerekkorában sem csinált ügyet az ilyesmiből. (Akkor még nem a nők miatt, hanem csak a természetben.)
- Azt mondják, jól szopok.
- Hát akkor láss neki! - mondta férfi, és közben azt gondolta: alapesetben nem ez a fő inger nekem, csak hát szegénykém ezt nem tudja. Ha tényleg jó, ahogy mondja, akkor tud valamit.

A nő szorgosan szopott, fekete kis ruhájában térdelt a férfi előtt, mint egy öregedő kurva. A férfi farka lassan keményedett. Megfogta a nő haját, s közben azt gondolta:
- Nem rossz, de nem annyira jó a műfajban, mint mondja. Talán, ha kopaszra lenne borotválva… megérdemelné…a hajáért nem lenne kár egyébként se, de akkor még undokabb durvább arcú kurvának nézne ki.
Aztán a nőt felállította, szemét bekötötte. Széles terpesz, benyúlt pinájába (száraz volt, mint a sivatag), rárakta a bilincseket a végtagjaira. A lábakra igazi horganyzott csőbilincsek kerültek. Nehéz vas, inkább vasbolti, semmint szexbolti termék. A nőt odavezette az ágyhoz, hogy érezze a lánc zörgését, és hassal az ágyra fektette.

Kicsit válogatott még az eszközökben. Nadrágszíj? Villanydrót? Ezt meg is suhogtatta. Széles fakanál?
Aztán végül egy rövid, sima pálca mellett döntött. Jól tud csípni, ismerte már jól.

folyt. köv.