Játék....de micsoda játék!:)
2011. 10. 16. 21:00 | Megjelent: 880x
Játéknak indult. Illetve csupán egy kedves, vicces, csipkelődő levelezésnek.
Persze, hogy netes ismeretség. Megnézték egymás fotóját, elolvasták egymás lapját, aztán jól beszóltak egymásnak. De mert látták, hogy van mit tisztelni a másikban, ezért harcmodort váltottak. A levelekben egyre nőtt az érdeklődés egymás iránt. És néhány hét után érezték, találkozni akarnak. Gondosan megtervezték, mikor és hol.
A lány rohant, hogy egy percet se késsen. De a férfi már ott állt a megbeszélt helyen. Mosolyogva. Nagy kő esett le a lány szívéről. A férfi megpróbált benyúlni a felsőjébe, de sehogyan sem ment.
- Ez meg mi a fene? - kérdezte.
- Pelerin.
- Akármi is, utálom. Nem tudok rendesen belenyúlni. Csak egyszer vegye le magáról...
A lány tudta, hogy ez pont annyira komoly, mint amennyire vicces megjegyzés volt. Elnézést kért hát, biztos, ami biztos, megígérve, hogy legközelebb jobban figyel, mit vesz magára.
Aztán elindultak. A férfi - noha először látták egymást - kézenfogta a lányt és úgy lépkedett mellette, azzal az arckifejezéssel, hogy "nézzétek, ő az enyém". A lány egészen kicsinek érezte magát mellette.
Aztán megérkeztek. Kinyílt az ajtó és a férfi azonnal utasította a lányt:
- Szabaduljon meg végre ettől a vacaktól!
A lány engedelmeskedett.
A férfi azonnal gombolni kezdte a lány blúzát, aki egy szót sem mert szólni. Csak csendben tűrte, ahogy a férfi mohón kiszabadítja melleit és erőteljes kézmozdulatokkal veszi birtokba mellbimbóit.
- Na végre! - mondta a férfi. - Hát ez a dolgok rendje. Férjek hozzá ahhoz, ami az enyém. És most vetkőzz!
A lány néma csöndben tette a dolgát, a férfi átható tekintetétől körülölelve. Zavarban volt. Soha nem vetkőzött még parancsszóra. Mi több, eddig csak ő adott parancsot ilyesmire. De tudta, ha jót akar magának, engedelmeskedik. Bár domináns énje pillanatokra megpróbált ágaskodni benne, de érezte: ez a férfi nem az, akivel szemben most eljátssza a büszke ellenállót. Egyszerűen mert akarta ezt a férfit. Akarta az érintését. Akarta az uralmát. Hogy birtokolja őt. Ha oda a büszkesége, akkor is. Le akarta győzni magát. Ezért engedelmeskedett.
Meztelenül állt már a férfi előtt, mikor az mellélépett és vadul beleharapott a szájába. Aztán a hajába túrt, előbb finoman, majd erőteljesen. A lány érezte, hogy mit akar, ezért lassan térdre ereszkedett. De nem, nem az következett, amire számított. A férfi meredező farkát csupán a lány arcához érintette és ő hiába próbálta szájába venni, a férfi nem engedte. Helyette paskolni kezdte vele a lány arcát, aki itt-ott úgy érezte, hogy ez rosszabb, mintha a férfi kézzel pofozná föl. Hihetetlenül fájdalmas volt. Aztán váratlanul, mikor a lány már legkevésbé sem számított rá, egy hirtelen és erőteljes mozdulattal mégis a lány szájába dugta és valósággal átdöfte a torkát. A lány öklendezni kezdett, de ez a férfit kicsit sem zavarta. Ellenkezőleg. A lány mintha azt hallotta volna, hogy valami olyasmi hagyja el ura száját, hogy "ez gyönyörű".
Aztán hirtelen abbahagyta. A lány pedig nagyon igyekezett, de a férfi szemmel láthatóan nem akart még elélvezni.
- Gyere ide. Ülj ide velem szembe! Ideje, hogy együnk valamit.
És hirtelen egészen megváltozott a hangnem. Kedvesen-udvariasan társalgott a lánnyal, miközben vacsoráztak. Újra magázódtak. Mint eddig mindig. Csupán a lány meztelen teste emlékeztetett arra, hogy miféle helyzet ez valójában.
Vacsora után a férfi a fürdőszobába küldte, majd maga is a lány után indult. Ott végre beteljesült mindaz, ami addig csak vágy volt.
Aztán ágyba bújtak. A férfi átölelte a lányt és mert pontosan ismerte "azt a gonosz switch fajtáját" (ahogy ő emlegette), egyszer csak így szólt:
- És most kap 10 percet. Azt tehet velem, amihez csak kedve van.
A lány mosolyogva-hetykén válaszolt:
- Akkor most ráülnék az arcára!
A férfi kinyitotta addig csukott szemét és hunyorogva, halvány mosollyal a szája szegletében csak ennyit mormogott:
- Na azért tudja a mértéket!:)
Hát ennyi jutott a "gonosz switch én-nek". Annak a 10 percnek csupán néhány pillanatig tartó illúziója.:)
Mosollyal az arcukon aludtak el...egymást szorosan átölelve.
Hozzászólások (0)