A vadon szava

A vadon szava

Olyan ez mint a farkasnak a vadon hívó szava, ha meghallod akkor menni kell.

Elég csak behunyni a szemem, és itt vagy velem …..
Csak érezlek, de nem látlak, mert bekötötted a szemem. Hallom, ahogyan lassan körbejársz, figyelsz…..., figyelsz minden rezdülésemre, lélegzetvételemre, talán még a szívdobbanásomat is hallod. Próbállak követni, arra fordítani a fejem amerre jársz, zihálva veszem a levegöt, várom azt a pillanatot, hogy hozzám érj …, egyre jobban elönt a forróság, csak a karom kellene most kinyújtani, hogy elérjelek, de meg sem merek moccanni. Néha hozzámérsz, erősen megmarkolod a melleimet, majd rácsapsz a kezeddel a fenekemre. Aztán megint csend, most nem tudom, hol vagy, merre, nem hallok semmit, csak állok a szoba közepén, bekötött szemmel és azt érzem, hogy figyelsz …. Lehajtom a fejem önkéntelenül is, hátha így nem vagyok látható …, hosszú percek telnek el így. Kezdek türelmetlen lenni és nem tudom már mióta várok….., majd hírtelen odalépsz hozzám és benyúlsz a lábam közé, és megnézed mennyire vagyok nedves, három újaddal mélyen felnyúlsz és ezt már nem bírom tovább, hangosan felnyögök és próbállak megszerezni, de Te ezt nem hagyod és az újadat, a számba dugva azt mondod: -Szopjál! Az a sötétség amit a szemmaszk ad is kevés ahhoz, hogy elrejtse azt a pírt rólam ami elárul, mennyire szeretem ezt, és teljes átéléssel kezdem el szopni az újadat, ami csak jobban feltüzel.
A blúzt letéped rólam, és a melltartóból kiveszed mindkét mellem. Megharapod egyik mellbimbómat, mire felszisszenek, ezz váratlanul ért, majd azt mondod: -Vetkőzz!
Bekötött szemmel próbálom magamról levenni a nadrágot, elvesztem az egyensúlyomat, és Te elkapsz. Ezt kihasználva, próbálok hozzád érni, minél több helyen, de Te ezt sem hagyod. Erősen fogsz és lesegíted a nadrágot, majd azt mondod: - Térdre! Két kezem szabad és előtted térdelek, úgy szeretnélek látni, de nem veszed le a kötést, még nem még nem jött el az ideje. – Szopjál! – jön ismét az utasítás. És már tövig bennem vagy, hmm finom, ezt a halk nyögésekből leszűrheted. Két kezemmel megmarkolom a fenekedet és próbállak magamhoz húzni, de ezt nem engeded. Ellépsz, pont akkor mikor már nagyon nem bírok magammal. És azt mondod: -Élvezz! Már tuDom, mit szeretnél ... NemtuDom, hol vagyok, és azt sem, hogy Te merre vagy, csak hogy nézel, és hogy most mindent szabad. Elterülök a földön és a testem vad táncba kezd, simogatom magam, és élvezlek, hogy nézel és hogy ezt adhatom Neked. S megint jön és egyre forróbb az a jól ismert érzés, ami kirepít egészen a csillagokig. Érzem két csipeszt teszel a mellbimbóimra, erősen szorítanak. Felsikoltok, forró viasz csöppent a köldökömre, és még és még. Levegő után kapkodok, és nem tudom, most mi kell, jobban a fájdalom, vagy a kéj. Mert mindkettő a csúcsra tör. Egyre lejjebb jönnek a forró viasz csöppek … Most ezt sem engeded, hogy elélvezzek. A kezeddel megfogod a kezem és elhúzod onnan, hogy hozzáférj a forró viasszal, félek, ezt már nem tudom elviselni, de mégis kell, hogy ezt meg tedd velem. Széthúzod a combjaimat amennyire csak tudod és finoman hozzámérsz. Kicsit izgatod még a csiklómat és utána jönnek a csöppek, úgy érzem, végem, már annyira fáj, hogy nem is tudok róla tudomást szerezni, egyszerűen eggyé válok a fájdalommal. Teljesen beterít már a viasz. És amikor már mindenen túl vagyok, úgy érzem, akkor a kezeddel megint hozzám érsz és egyre beljebb jössz és szétfeszítesz amennyire csak tudsz. Minden lélegzetvételem most csak ezt akarja …., az öklödet …., minél mélyebben és vadabbul. A viasz most már az egész testemet éri a mellbimbómat sem kíméled. Honnan tudod, hogy most mit érzek, mert nem kímélsz, és jön, jön a kéj. Egész testem megemelkedik, és minden izmom megfeszül,kellesz, kérlek, most ne hagy abba! Óhh végem van, élveznem kell, és Te nem állsz most le, és nem kímélsz és jönnek a csöppek és ég a testem és élveznem kellllllllllll, hangok törnek fel belőlem, egyra hangosabban hogy könnyebben elviseljem, amit elmondani most nem lehet. Már nem érzem a cseppeket, csak azt most egy vagyok Veled!