Az új Gazda 2.

2.
Ébredtemkor  egy sötét zárt fülkében találtam magam. Az állandó ringatózásból rájöttem, hogy egy hajón vagyok ,s az első tétova, sikertelen mozdulatomból arra is, hogy fogolyként.  A csuklómon, bokámon bilincsek és ezek láncai gondosan rögzítve a falból kiálló karikákhoz. Még felállni sem tudok, igaz nem is nagyon akarok. Az egész testem sajog a tegnapi használattól, meztelen vagyok és kiszolgáltatott, a bőrömön, a hajamon, az arcomon, mindenütt a mosdatlan matrózok szaga és rászáradt testnedve.
Ekkor hirtelen kivágódik az ajtó és az óriás lép be rajta. Egy szót sem szól hozzám, csak áthelyezi a láncaim és felállít, hassal a falnak. Szétfeszíti a karjaim és a lábaim ,majd elővesz egy korbácsot. Fájdalommal telve belerándulok amikor először lesújt, és újra, és újra...végig veri a hátam ,a fenekem ,a lábaim....talán 20-szor sújt le rám. A sebeimből itt ott  már vér szivárog...
Utána , mint aki jól végezte dolgát, megáll mögöttem ,végig néz rajtam és a művén, amivel kifestett. Hallom, ahogy lehúzza a sliccét, előveszi a farkát és néhány rántás után ráfolyatja a gecijét a fenekemre. Aztán visszacsatol a földre. Egy mocskos tálcán egy szelet kenyeret,és fém pohárban vizet tesz elém.... 

Rosszul vagyok, az ételre a bennem támadt émelygés miatt rá sem tudok nézni. Félhomály van, egyedül vagyok, a fenekemet  próbálom "tisztára"  csiszolni a padlón lévő homokkal és porral, de minden egyes mozdulattal éles fájdalom hasít belém, hiszen a frissen szerzett sebek tele mentek mocsokkal, de mégis folytatom, menekülök egyenesen bele a zsibbadt  fájdalomba.  A víz után nyúlok, de  ahogyan előremozdulok, az egyik lánc belecsapódik a pohárba, így annak tartalma mind  a padlóra folyik. Koszos vagyok és  bűzös, pisilnem kell, de próbálom tartogatni addig,  ameddig  újabb látogatóm nem érkezik.
 A szőke rakoncátlan hajtincseim szinte  rátapadnak  a fejemre, a szememből próbálom kiterelgetni őket a fejemet rázva reménytelenül hogy körülnézhessek, hisz már megszoktam  a félhomályt. 
Sok kérdés kering bennem, vajon hová megyünk, ki van a hajón, merre lehet a különös kerítőm, mi fog még velem történni... Zavar a  csend, nehezen bírom az egyedüllétet, a láncaimtól menekülni nem tudok, ezt  pillanatok alatt felmértem, akárki is tette rám őket, az gondos munkát végzett.  Időhúzásként mégis a láncokkal szórakozom, élvezem, amint a  hűvös fém a testemet érinti, szeretem  a zenéjét..............így egy idő után egyéb inger hiányában elbóbiskolok. 

Pár  óra múlva kiszáradt  ajkakkal ébredek, a nyelvemet  súlyos húskötegnek érzem már a számban. Valaki járt  közben itt, a tálca eltűnt, újabb pohár víz jelent meg, azonban olyan távolra téve, amit  nem érhetek el. Próbálom magamat  fegyelmezni, hogy oda se nézzek, de akaratlanul  csak oda-oda téved  a pillantásom, hisz gyötör  a szomjúság. A testem  viszket már  a szennytől, végig nézve magamon néma könnycseppek  szaladnak le az arcomon, ahogyan a melleimre  hullanak, a  bimbóim merészen ágaskodnak fel mégis válaszul. Dühös vagyok magamra. Nem bírok a testemmel, muszáj lenne belemarkolni a melleimbe és most már  azt  sem bánnám, ha  az óriás  jönne vissza,  éhezem az emberi szóra, még ha nem értem mit mond akkor is, ha undorodom tőle, akkor is.
Zajt hallok, közeledő lépteket talán egy  lépcsőn. Felülnék, de  hirtelen  visszaránt  az egyik lánc, az arcom belehullik a  porba,  a szám tele vele. Kétségbeesetten  küzdöm fel magam félülő helyzetbe, ennyit enged most a szabadságom. Hallom, hogy az ajtó súlyos retesze elmozdul a helyéről.. .
Semmi mást nem látok, csak a korbács fém markolatán megcsillanó fényt és már suhint rám, megvesztegethetetlenül.  Összefolyik a szemem előtt a tér és az idő, a vélt és kívánt valóság, a könnyeim a belőlem távozó testnedveimmel. .........az időérzékem elveszik lassan ebben a monoton súlyos magányos ritmikában, minden ugyanaz, minden nap 20 korbácsütés, míg el nem ernyedek. Semmi mosdás, semmi más étel, csak kenyér és víz és kielégítetlen vágyak, az szégyenteljes szalma, amit az óriás naponta kicserél ugyan, de büdös van, kosz és már alig bírom hogy nem nyúlnak másképp és szólnak hozzám, vagy nem nyúlhatok legalább  magamhoz...mintha utazás lenne az apátia mocsarába.

Egy nap végül, amikor vége a verésnek és megkezdi az óriás az átláncolásomat, hirtelen kitépem magam a szorításból és térdre borulok előtte . Könyörgöm,hogy hadd nyúlhassak magamhoz és a lángoló, lüktető puncim felé mutatva tekintek rá. Ebből megértette  mit akarhatok és  hatalmas pofonnal honorálta.
Elterültem tőle, de felpillantva a legnagyobb meglepetésemre kioldotta az egyik kezemen a bilincset.  Azonnal elkaptam a duzzadt csiklómat és nem érdekel,hogy ő is részese lesz a maszturbálásnak..... A maszatos ujjaim vadul rándulnak rá, mely két perc alatt érett cseresznyeként mosolyog vissza rám. A pinámból már kétujjnyi kéjnedv ereszkedik a popsivágásom irányába.
Hanyatt fekszem, alattam  a padló pora,  ellazulok, a nyáltól csöpögő undorító óriást  kizárom a tudatomból, nem neki játszom most, hanem magamnak, magamért, a túlélésért. Az ujjaim hirtelen becsusszannak a barlangomba, amit egy kiszakadt  sikoltással  honorálok. A testem most jobban hasonlít egy fekete zakatoló gőzmozdonyra, mintsem egy élvező női testre .
Az óriás kezében megáll a munka, félredobja a szalmát és felém közelít, megdöbbenten nézi mennyi energia maradt még bennem arra hogy magammal játszadozzak. A szabad  kezem  csuklóig tűnik el bennem,  a könyökömnél folyik már a kéjlevem, vergődöm rázkódva, mint egy kis  rabmadár, a "tollam" hihetetlen színű fészekként lapulva a fejemen, a testem tiszta szenny, de most mégis csillog ahogyan a  pinámból kilövellő folyadék beteríti. A melleim érett buja halomként feszülnek a mellkasomon, elcsitulni készülve a kezem már csak a rakoncátlan kis húscsomót markolja  a combjaim között. Az óriás még mindig  az ajkaimra tapasztva tartja hatalmas  tenyereit,  amik akkor kerültek rá, amikor  a pinámból kitört a lávafolyam, a torkomból meg irdatlan erejű kéjes  üvöltés vele egy időben.
Némán mered rám, és nem hiszi a látványt, hatalmasat spricceltem, az álláról zavartan törölgeti le az édes nedűt, megkóstolva azt.  Ellazulok, most nem érdekel semmi, olyan mintha   valami más dimenzióba kerültem volna, ahol semmi nem számít. Kimerültem.....sajog  a hátsóm  a rendszeres korbácsolástól, szenved  a lelkem az egyedülléttől, éhes vagyok, szennyes és büdös, de kielégült. A testembe zárt állandóan éhes, élvezni akaró ördög most jóllakottan pihen. Lehunyt szemmel adom át magam az érzésnek.

Mire feleszmélek már egyedül vagyok, a koszos  szalma ott bűzölög mellettem, az óriás zavarában ott hagyta. Üresnek és könnyűnek érzem magam, nincs energiám gondolkozni,  a hajótest belsejének ezt  a szakaszát már négyzetmilliméterenként ismerem.
ű Ekkor hirtelen zajt  hallok, közeledő dübörgő léptek, majd a vaskos fa ajtó kivágódik. Az óriás kezében egy fém flaska , egy vödör gőzölgő víz, visszahelyezi a szabad kezemre  a bilincset és állva a hajótesthez tol. A flaskából a fejemen keresztül a testemre önti a vizet, ormótlan ujjaival zabolátlanul dörzsöli le  a testemről a mocskot, mely alattam már  barna kis patakban hömpölyög.
Élvezi a helyzetet, mintha satuban lenne  a testem, erősen fog és  durván mosdat,   a szemében különös kifejezés ül, mely egyre  sötétedik. Megfordít és hátul is lemos, a vízhez durva kefét használ, sikít szinte a bőröm tőle, de  a viszonylagos tisztaság ami célként kitűzhető az feledteti  ezt.Ekkor eloldoz és egy fa bakot tesz maga elé. Egy lavórt helyez  a bak mellé, amibe friss  vizet hoz és egy darab háziszappant. A nadrágja zsebébe nyúl és egy borotvát húz elő. A bakra ültet és durván előrenyomja a fejemet a lábaim közé. Belemarkol a hajamba és már érzem is a  hűvös fémet a tarkómon. Rettegek az érzéstől, a szemeimből könny patakzik, felemeli a fejem és egyesével az ölembe hullajtja  a szőke hajtincseimet.
A  látványomtól hisztérikus  nevetésben tör ki közben, a szájáből bűz terjeng, a  hiányos fogsorával mint egy rémisztő szörny magasodik felém. Kopaszra borotvál, a  szappan habja  csípi  a szememet,ekkor  eloldozza az egyik kezemet és a fejemre  teszi.
 Ismerkedek az érzéssel...........félve futtatgatom az ujjaimat, a csupasz fejbőrömön, mintha  zongoráznék rajta. Közben leöblíti a maradék habot, majd  a testemet is megszabadítja a ráhullott hajtól és a padlóra lök. Magamra maradok..............csupaszon, teljesen pőrén, úgy érzem mintha  a hajammal  a maradék védőpáncélom is odalett volna. De legalább tiszta vagyok.....tiszta és kétségbeesett.

Megvettek  a piacon, mégis magamra vagyok hagyatva, hiányzik az emberi szó. A szemeimmel a testemet  pásztázom, sokat fogytam, a  pocakom behorpadt, a bordáim érezhetően előkerültek, a melleim súlyos teherként ülnek a testemen. Gyenge vagyok,  napok óta a kenyérrel küzdök, szinte  csak  vizet fogyasztok. Napfényt sem láttam mióta, az egyetlen kapcsolatom az óriás, akitől mélyen undorodom. Egy durva szövésű pokróc van a szalmára dobva, a láncaim nincsenek rajtam, csak a  bilincsek maradtak a  csuklómon, bokámon és visszakerült rám a nyakörvem, mely a  kopasz tarkómon díszeleg visszavonhatatlanul. A pokrócba belefészkelődök mint egy kiscica, szinte  beleájulok, úgy alszom el.

....Másnap megint egy újabb korbácsolás, már szinte hiányozna,ha elmaradna, egyfajta ritmust a napjaimnak, de ma valahogy türelmetlenebb, szenvedélyesebb az ütleg, mintha az óriás sietne, elég hirtelen lett vége.
Leold, térdre állít a nyakörvemnél fogva, elém lép, megoldja durva munkás nadrágján a kötélszerű övet, amitől a nadrág a földre hull és közvetlen a szád előtt himbálózik ismét a  petyhüdt, kissé aszott farka. Hatalmas ember ugyan de  a szerszáma, mint egy kisgyereké, "szerszám"?  -Ugyan már,inkább kukac!
Valamit morog hollandul és pontosan tudom, mit akar. Leküzdöm a kezdeti undoromat és számba veszed. Büdös ,és ápolatlan mint mindig,  majdnem elhányom magam, de a nyálammal fürösztve hamar elnyomom a kellemetlen ízét.
Ütemesen szopom, hisz hetek óta az első amit érinthetek. A lehető legsilányabb darab,hiába  imádom a faszt, a falloszt.

Most ahogy szívogatom, eszembe jutnak azok a dicső és hatalmas lőcsök, amelyek szétdöfték, agyonhágták előtte a testem, hogy aztán teljes pompájukban az ajkaim közé kerüljenek, ahogy a hímek mozgatták a fejem hímtagjukon és aztán eksztatikus rángások és hörgések közepette belém ürítették csodás nedvüket.
Varázsolni tudok az  orális művészetemmel és egész jól megduzzasztom a fütyit, harapdálom a makkját és érzem, amint a két kezemet a fenekére rakja. Belémarok dühvel ,ettől beindul, beszél hozzám és az egyik kezem a segglikához húzza.
Nem, ezt nem bírom, undorodom és kiráz a hideg. Gyorsabban és gyorsabban szopom , hogy túl legyek már rajta, majd elkezdem verni, keményen markolva és a másik kezem körmével belévájok a makkba. Üvölt és közben elélvez, szánalmas mennyiséget folyatva a nyelvemre.
...visszacsatol és mikor kimegy megpróbálom kiköpni a levét, de mindhiába, a számon és arcomon ott virít a  megszégyenítő váladéka. Nem is sejtem ,mikor kis védtelen madárkaként elszenderedem elkeseredve, hogy ez az utolsó napom az alsó fedélzeten.....
folyt.köv.