Rég volt történet, ami talán igaz sem volt (1)

Egy szituáció kapcsán jutott eszembe ez a régi történet nemrégen. Ez még a nyolcvanas években történt, akkoriban szereztem meg második diplomámat és gyakran jártam a Műegyetemre és szabad időmben a Rudas fürdőbe is. Ott, már akkor is, sok meleg fordult meg és egy nálamnál idősebb, de sovány úr sokat és sokszor nézegetett, míg egy alkalommal erőt vett magán s odaült mellém, szóba elegyedett velem. Már akkor is udvarias ember voltam, így hagytam, sőt még kíváncsi is voltam, mivel, milyen mesével majd huzakodik elő.
Hát mese az volt!
Azzal kezdte, hogy nagyon hasonlítok a saját fiára, aki ugyan jóval fiatalabb nálam, még középiskolás, de sajnos ők elváltak a feleségével s nem vele, hanem a volt feleségével él a fia együtt, az neveli most. Ő csak „vasárnapi” apuka, aki fél napra viheti - hozhatja el a fiát, egy cukrászda, vagy Vidám Park a program olyankor. (Merengett a sorsán.)
- És tőlem mit szeretnél? Ezt miért mesélted el nekem?- kérdeztem meg tőle.
- Azért,… - válaszolta – mert lehetnél a fiam, szívesen lennék Veled. Lennék az apád.
Kicsit értetlenül néztem, majd megjegyeztem, hogy vannak szüleim, velük élek s még egyedüli gyerek sem vagyok, mert van egy bátyám, aki igaz már nős s nem velünk élnek, de közel hozzánk. Elszomorodott s megjegyezte, hogy ezt bekalkulálta a terveibe s nem kér mást, csak hogy néha találkozzunk, menjek el hozzá, főzne rám a kedvenceimet, öltöztetne és ellátna minden jóval, még zsebpénzzel is, tette hozzá.
Mérhetetlen dühös lettem ezt hallva. Mondtam, hogy önállóan kereső pasi vagyok, fiatalkorom ellenére nem rossz fizetéssel, mivel már osztályvezető vagyok a cégemnél.
Szomorúan elmosolyodott, de „fűzött” tovább.
A vége az lett, hogy a fürdő után elmentem hozzá, a lakására, Törökbálintra. Egy szoba-konyhás lakás volt, a négylakásos ház emeletén. A lakáshoz tartozott egy nagyobb terasz is, de mint később még kiderült a tető le volt betonozva, oldalán kb. egy méter magas téglafallal körülvéve, így a környező házakból nem lehetett belátni, itt szokott meztelenül napozni nyáron, piknikelve fent.
Igen lassan alakult az est „programja”, mert először megetetett, majd leültünk a kanapéra beszélgetni, de nem mert közelíteni, szorosan mellém ülni, meg fogdosni pláne nem.
Jó idő múlva – mikor ő már – ivott pár pohárka konyakot, bátrabb lett, no meg már én sem húzódtam el tőle, felugrott, kiszaladt a szobából. Hamarosan visszajött, de már nem abban a hosszúnadrágban, ami addig rajta volt, hanem egy sportnadrágban, ami igen bő volt rá. Bekapcsolt egy rádiót, keresett valami vidámabb zenét és arra „táncolni” kezdett előttem. Jól rázta a testét, különösen középen, így jól láthatóvá vált a laza sportgatyán át a himbi-limbiző farka. Egyre jobban belejött, közelebb jött és már úgy mozgott, hogy a farka – a sportgatyáján keresztül - arcon legyintsen. (Vártam mi jön még?)
Nem is kellett sokáig várnom, mert hamarosan lehúzta - nekem hátat fordítva - a sportgatyáját, majd mikor visszafordult felém, már állt - mereven előre - a farka. Most belemarkolt a hajamba (mindig is dús, göndör, szőke hajzatom volt) és úgy húzza rá a szám a farkára. Kényszerített a szopásra, majd alaposan maga is megdugta a számat.
Gondolom azt tervezte, hogy hasra fektet és megdug ott a kanapén, de idáig nem jutott el!
Mert én kaptam el őt, fordítottam meg/el tőlem és a hajába markolva nyomtam előre a fejét, így meggörnyedt előttem. Én meg lekaptam a nadrágomat s azzal együtt az alsómat is, párat húztam a farkamon, ami már addigra mereven is állt, és már hatoltam is belé, hátulról. Keményen, mondhatnám durván. Mikor már bent voltam benne teljesen, felsóhajtott. Én meg löktem. Majd újra löktem, majd még, mindig nagyobbakat löktem rajta. Egészen addig,míg nem éreztem, hogy kilövellek benne, nem is egyszer, de többször is.
Mivel nem volt rajtam gumi, így kihúztam a farkamat, majd kimentünk a fürdőszobába, ahol hagytam, hogy lezuhanyozzon, beszappanozzon, és mindenhol megfogdosson, megtisztítson. Különösen a farkam környékén és a tökeimnél járt hosszasan a keze, majd a vágatomban is.
Visszamenve akart adni nekem is pizsamát, de az ővéi mind kicsik voltak rám, még a fürdőköpenye is, így visszaöltöztem a ruháimba. Próbált még marasztalni, hogy már elment az utolsó városi kék busz is, de én menni akartam haza, így maga is felöltözött és elkisért a távolsági busz megállójába. Ahova nem sokára érkezett is egy busz, azzal bejöttem Budára, majd onnan az éjszakai járatokkal haza.
Nem sokat aludtam, de reggel menni kellett a munkahelyemre, ahonnan napközben felhívtam az általa adott telefonszámot és meglepetten hallottam, hogy egy katonai objektum központosa jelentkezett be. Zolit kértem s hallottam is a kattanás után a hangját. Megnyugtattam, hogy simán hazaértem az éjjel és beértem reggel a munkahelyemre is. Azt is megbeszéltük mg, hogy szombaton délután - a munka után – kimegyek hozzá és ott is maradok nála s csak vasárnap jövök haza onnan. Hallottam, hogy örül ennek a hírnek.
Így is lett. Kb. félöt és öt óra között értem ki hozzá szombaton és jól meg voltunk egymással este – éjjel. Reggel arra ébredtem, hogy egyedül vagyok az ágyban, nincs mellettem Zoli. Feltápászkodtam s felkapva a fürdőköpenyét – ami még mindig kicsi volt rám – kibotorkáltam a konyhába, ahol egy fiatal srác ült az asztalnál és reggelizett és beszélgetett Zolival. Olyan nagy volt a hasonlóság, hogy rögtön rájöttem, hogy a fia az.
Az meglepetten nézett rám, majd az apjára és újra rám.
Én nem vettem észre, hogy nem húztam össze a köpenyt, így látszott, hogy az alatt semmi sincs rajtam s még a tökeim – farkam is kilátszott. Zoli bár észrevette, de nem tudott figyelmeztetni engem a fia előtt. Zavarában mutatta, hogy üljek asztalhoz és nekem is készített rántottát, s teát is, mert a fia kakaót ivott.
Elég szaggatottan ment a társalgás közöttünk. Végre megkérdeztem Zolit, hogy mit tervez mára. Azt válaszolta, hogy a fiával kirándulást terveztek Makkor Máriára, a templomhoz. Mondtam jó, mehetek én is, vagy zavarok esetleg?
Nem, nem dehogy. – volt a válaszuk, majd minket beküldött a szobába csevegni, míg ő elmosogat. Bent a kanapéra ültünk a kis Zolival és nehezen indult a csevegés. Az iskolai témát kiveséztük, majd kis Zoli gyorsan elmondta, hogy az apjának még nem merte mondani, hogy idejön a barátja is, így ne menjünk el itthonról, kirándulni. Furcsán néztem rá s ezért gyorsan elhadarta, hogy a héten, otthon a barátjával, náluk - a mama távollétében – együtt voltak végre. Kölcsönösen leszopták egymást s a barátja meg is dugta őt. Azt remélte, hogy itt is zavartalanul együtt lehet Tanmással, az apja lakásában. Mivel Zoli még nem jött be, így gyorsan megkérdezte, hogy mi is tettünk ilyent kettesben? Igenlő válaszomat nyugtázta, mikor Zoli megjelent, hogy készüljünk, mehetünk.
Zoli már nem is csodálkozott, hogy úgy ültem a kanapén féloldalasan, hogy megint mindenem kilátszott a köpeny alól, de ezt nem csak Ő, de a fia is észrevette, bámulta beszélgetésünk közben.
Most én is érzékeltem ezt, mondhatnám direchte tettem. Azt mondtam Zoli sürgetésére, hogy mást gondoltam programnak a kirándulás helyett, de nem tudtam kifejteni, mert csöngettek. Zoli meglepődött ezen, mert senkit sem várt, de a kis Zoli felugrott, kiszaladt, majd hamarosan egy hasonló korú sráccal tértek vissza. Bemutatta a barátját, Tamást, nekünk.
A két srác ott állt egymás mellett a szobaajtóban. Jól megnéztem őket: a kis Zoli volt a szemrevalóbb. Vékony, de izmos srác, valamivel alacsonyabb Tamásnál, szőke haj, kék szem. Tamás magasabb, zömökebb, vállasabb volt, barna hajú és szemű. Már pelyhedzett a szőr az arcán.
Zoli papa kicsit zavarban volt, nem tudta mit tegyen, kis Zoli és Tamás egymás mellett állt az ajtóban és engem bámultak s közben megfogták egymás kezét. Jól látszott számukra, hogy már áll mereven a farkam, ami továbbra is kilátszott a fürdőköpeny alól, ahogyan ültem.
(folyt. köv.)