Vanvoltlesz

Kerekerdő szegletében volt egy klassz kis tanya,
Kivert kutya nem sok, annyi se járt arra.
Állt rajta egy kicsiny ház, olyan mézeskalács fajta,
Oldalában dohos pince, koszos volt alja.

Ott élt fenn a Gazdám, Úrnőm nyalta falta,
Én meg alul voltam láncra verve, ruha nélkül hagyva.
Lucullusi lakomák és mindent szabad orgiák,
Voltam ott én majdnem minden, szolga-, kurva és diák.

Használtak és büntettek, szerződésem szerint,
Volt olyan is, békén hagytak, majd jöhettem megint.
Vártam mindig, pedig tudtam, fájni fog majd ha suhint,
Olyan nem volt, nem szenvedtem, Gazdám úgyis kavarint.

Ettem földről s kutyatálból, otthonomul szolgált már ól,
Voltam kertész s voltam inas, kínom helye volt máro hidas.
Vertek szíjjal, fakanállal, akácfáról tüskés ággal,
Korbáccsal, meg vesszővel, teljes testi erővel.

Mart már csipesz mindenhol, a tű pedig a földi pokol.
Mindeközben dolgoztattak, kertet ástam, fojtogattak.
Szolgáltam fel estebédet, pezsgőt és még édességet,
Testem közben kíntól égett, mert gyertyaviaszt öntöttek rám, mondanám, de egyáltalán nem volt vidám.

S, hogy mi volt az én jutalmam? Tépték szőröm, húzták hajam, volt, hogy lógtak, csak úgy néztek, volt, hogy seggből szájba “megkeféltek”, volt, hogy csak arra voltam jó, hogy meztelenül menjek ki, ha esett a hó.

Egyszer pedig, nem is oly rég, testem azóta is vörhenyes-kék, céltáblának is használtak, mikor paitball pályán vadásztak. De volt a seggem csúzli célpont, mikor zacsin talált volt mélypont.

Árammal még nem sokkoltak, billogra még nem gondoltak. S bár pisiltek már le- és szájba, nyaltam cipőt s talpat, ondót lányba, sok mindenben nem volt részem, ezért mondom nagy merészen, hogy imádom a szerepem, szolgaságom szeretem, Gazdáimat hűn szolgálom, bármit kérnek, megpróbálom legjobb módon megoldani, hagyom magam tanítani s ha kell én elfogadom, hogy a büntetésem a jutalom!