Visszatérve az Úrnőmhöz 7. rész

... az eredményhirdetésig még egy óra volt körülbelül hátra. Ünnepélyesre tervezték, így a termet be kellett hozzá méltóan rendezni. Rám is fért egy kis pihenés. A versenyben részt nem vevő, de jelen lévő szolgák sorban négykézláb álltak és a hátukra került egy párnázott hosszú lap, ami ülőpadként szolgált az Úrnők és egyéb hölgy résztvevők számára. Két szolga tartotta ülőlapon 4-5 Úrnő kényelmesen elfért. Mivel elég sok néző hölgy és Úrnő volt ezért sok szolga kapta feladatba ezt a fajta szolgálatot. Az Úrnők és segítők elmentek átöltözni, hogy az esemeny záró ünnepségének megfelelő ruházatban legyenek. Mi versenyben részt vevő szolgák addig szusszanhattunk kicsit. A versenyt követően Úrnőm nem dicsért meg, de tudtam hogy büszke rám a második helyezés miatt. Lázasan folyt a terem berendezése, minden a helyére került. A kupák az érmek a virág csokrok az asztalon várták hogy megérdemelt tulajdonosai átvegyék őket. Az Úrnők és a többi segítő hölgy elfoglalta helyet a szolgák háta által nyújtott ülő padokon. Sokan voltak kíváncsiak az eredmény hirdetésre, így a szolgák erősen roskadoztak a rájuk nehezedő súly alatt. Mi versenyzők oldalt álltunk és vártuk a parancsot. Majd hirtelen csend lett és bevonult a verseny megálmodója és főszervezője. Már korosodó 60 év felett járó Úrnő volt. Nem sétált 2 szolgája emelte a székét amiben kényelmesen ült, így érkezett meg a terembe. A két szolga letette a széket. Aztán intettek, hogy mi versenyzők egyesével jaruljunk a fő Úrnő elé és lábcsókkal üdvözöljük. Ezt meg is tettük. Majd hármunkat, akik helyezést értünk el a terem közepére fektettek hanyat. A maradék öt szolgának pedig oldalt négykézlábra kellett ereszkednie és várnia. Nem tudtuk mi fog történni csak vártunk. Aztán bevonultak a versenyben részt vevő szolgák Úrnői. Csodásan kiöltözve. Úrnőm egy nagyon szép kosztümöt viselt testszinű harisnyával és fekete lakk tűsarkúval. Azon szolgák Úrnői akik nem értek el helyezést helyet foglaltak a saját szolgáik hátán. Az első három helyezett szolga Úrnője, beleértve Úrnőmet is felállt a saját szolgája mellkasára, mint egy dobogóra. Kiderült a díjakat nem a szolgák kapják hanem az Úrnőik. Feszítettem a hasam és mellkasom, hogy Úrnőm sarkai ne süppedjenek, hanem szépen egyenesen álljon Úrnőm. Jöttek sorban a segítő hölgyek és Úrnőm is megkapta az érmet, a kupát és a vásárlási utalványt. Nagy taps fogadta a helyezést elért Úrnőket. Ezt a tapsot mi szolgák is magunkénak éreztük kicsit. A díjak átadását követően jött a fényképezkedés. A főszervező Úrnő is odajött és rám állt Úrnőm mellé egy kép erejéig. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem. Majd Úrnőm közös képet csináltatott a két másik verseny társával is. Már annyi tűsarok nyom volt rajtam az egész nap folyamán hogy már csak feküdtem és tűrtem a folyamatos forgalmat a hasamon és mellkasomon. A fényképezést a pezsgőzés követte, majd egy zenés táncos mulatsaggal zárult az esemény. A versenyben részt vevő szolgáknak is meg volt engedve szolidan a fogyasztás. Nem tudtam elengedni magam, mert tudtam magamtól is de Úrnőm is figyelmeztetett rá hogy 5 kilométerre vagyunk az autótól amit lent hagytunk a parkolóba és a szolga hintó kint áll amivel érkeztek. Azt vissza is nekem kell lefelé húzni. Szóval próbáltam inkább erőt gyűjteni rá. Folyt. köv....