BDSM ISKOLA 2. (X)

Hangos, vidám zene szűrődött az autórádióból, amikor a sofőr kiszállt, hogy becsengessen. Szürreális volt az egész. Ott állok tök pucéran kifeszítve, egy idegen – szinte – velem szemben a kapu előtt, Úrnőm, a házigazda meg sehol.

- Mónikát keresem, nincs itt? – kiabál be -nekem(!!!) az idegen. – Csomagot hoztam, át kéne venni valakinek!

Köpni, nyelni nem tudtam a meglepetéstől, nemhogy válaszolni, amikor egy újabb autó érkezett és állt meg a telek előtt. Halk beszélgetés következett, melynek során -a gesztusokból- arra következtettem, hogy központi témája lehetettem a beszélgetésnek, mint egy kifeszített, ádámkosztümös, szőrtelen, negyvenes, nagydarab, férfi a hasfalába visszahúzódott férfiassággal. :D

- Mónika nincs itthon? – kérdezte az újonnan érkezett férfi is, de továbbra se jött ki hang a számon, olyan volt a helyzet, mint egy rémálom.
- Hallod?! – Van itthon valaki rajtad kívül?! – szólt ismét az első férfi, majd folytatta – Sprechen Sie Deutsch, oder Ungarisch?! Do you speak English? Здравствуй, oчень рад(а) познакомиться!
- Nem tudom. – válaszoltam végre, hátha elmennek, de ami akkor következett…
- Nyitva van?! – és már nyomta is le a kertkapu kilincsét az először érkezett férfi, majd visszalépett az autójához és kinyitotta a rakterét.

Egy iskolapadot és – olyan alsó tagozatos kis fa asztalt, amelyet még a Kincskereső Kincsködmön című Móricz regény filmváltozatában lehetett látni – emelt ki és hozott be az udvarra a másik férfi segítségével.

- Hová tegyük? – kérdezte tőlem, de eskü, hogy szégyenérzetemben majdnem elsüllyedtem, olyan szinten remegtem, hogy hallani lehetett a rázkódásomat.
- Nem hallod?! – állt közvetlen elém a másodikként érkezett férfi és a világ legtermészetesebb módján bal kezével markába vette a férfiasságom, körmeivel belemarva megragadta és csavart rajta egyet, miközben jobb kezével egy akkora pofont kevert le, hogy beleszédültem. – Szóval hová tegyük ezeket a kib@szott padokat?!
- Nem tudom. – válaszoltam elcsukló szinte remegő hangon.
- „Nem tudom.” Hallod?! – fordult oda a másik férfi felé, aki egy újabb padot csúsztatott ki a kocsija rakteréből – Hallod, nem tudja! – és kajánul nevetett mellé. – Itt áll és nem tudja… De akkor ki a f@szom tudja?! – és visszakézből olyan pofont lekevert újra, hogy szikrát hánytak a szemeim. Ismét megmarkolta a férfiasságom ismét csavarni-, tépni kezdte, de ha lehet durvábban, mint az előbb. – Akkor tudd meg, de kurv@ gyorsan, mert ha dühös lesz emiatt az Úrnő, akkor azt is megbánod, hogy megszülettél.

Reménytelen helyzetem ismét végigfutott az agyamon, de egyszerűen nem jutott eszembe semmi más. Ekkor odalépett mellém az első férfi is, és egy kérdést tett fel:

- Te vagy Szabolcs?
- Igen… Honnan tudja?!
- Az Úrnő már mesélt rólad.
- De még soha…
- Kussolsz és csak akkor szólsz, ha szólítanak! Érted?!
- Értem, de…

És ekkor a világ legtermészetesebb módján ismét kaptam egy nagy pofont.

- Zsolti! Gyere ide!

A másik férfi is odalépett, majd rövid beszélgetést követően levette a hózentrógerét, míg a másik kifűzte a vastag bőr övét és az öklére fonta.

Zsolti a hózentrógerrel, csúzliként megfeszítve kezdett csíptetni, a másik férfi pedig a nadrágszíjjal vert, ahol ért. Majdnem letéptem magam a porolóról, amikor egyszerre ért elöl és hátul az ütés, a nadrágtartó csípése, a csatjának marása és a nadrágszíj égető csattanása csalt szinte artikulátlan üvöltő sírást belőlem. Mindenem verték, a bokámtól a tarkómig, nem kímélve a férfiasságom, a hónaljam, a mellkasom, de még a kezem ujjai, a lábfejem és a seggem lukja is izzott.

- Mi ez?! Mi folyik itt?! – kiáltotta egy ismerős hang. Az Úrnőm, eddig csak telefonból ismert hangja volt. – Hagyjátok és tüntessétek el ezeket a padokat innen az istállóba! Gyorsan, mert nagyon megbánjátok! – Majd lesétált köntösében a terasz lépcsőjén és odalépett hozzám. – Szóval itt vagy! El sem hiszem!

Annyira izgató volt a pillanat, hogy a férfiasságom minden előző kínja ellenére elárult…

- És még élvezed is! Na majd gondoskodom, hogy lohadjon a kedved! Zsolti! Idegyere!

Zsolti futva érkezett, az Úrnő a hajánál fogva feszítette le térdelő helyzetbe elém. Zsolt engedelmesen zuhant térdre, az Úrnő a hajánál fogva irányította az arcát az ágyékom elé!

- Szopd le! – utasította Zsoltot, aki azonnal nekilátott a kényeztetésemnek – Te meg kapsz öt percet és úgy élvezz el, hogy utána nagyon sokáig nem lesz rá lehetőséged! – szólt hozzám az Úrnő. – Ha végeztél, úgy ahogy lesz, koszosan tegyed rá! – nyújtott oda egy péniszketrecet Zsoltnak az Úrnő. – Amúgy Isten hozott, fordult vissza és ahogy jött, úgy el is viharzott a teraszon keresztül a lakásba.

Nem tudtam elélvezni, így öt perc múlva Zsolt a még ágaskodó farkam belegyömöszölte a péniszketrecbe,cseppet sem gyengén,amikor nem tudta ráerőltetni, ököllel úgy vágott tökön, hogy majdnem összeszartam magam. Amikor végzett felnézett és csak annyit mondott, ezt még meg fogod bánni!
Folyt.köv.