Egytől egyig

Egy, hogy bemelegedj.
Kettő, hogy párban szenvedj.
Három, ezt már alig várom.
Négy, bárcsak volna párom.
Öt, újabb hurka a többi fölött.
Hat, hogy kiáltsd büszkén, de a szád csak nyögött.
Hét, perc se múlt, de tested már izzik.
Nyolc, csattan a korbács, bojtja tova siklik.
Kilenc, ez szép szám, de ütve tudom: fájdalom.
Tíz, jön az újabb, mindegy, hogy okulj: vállalom.
Tizenegy, most váltok, jöjjön a pálca.
Tizenkettő, az uralom feletted cseppet sem álca.
Tizenhárom, neked már lehet, hogy rémálom.
Tizennégy, a festő én vagyok, a tested a vásznom.
Tizenöt, a combod remeg bele.
Tizenhat, ahogy vöröslik annak belső fele.
Tizenhét, ez most a feneked érte,
Tizennyolc, a tánc, mit lejtesz miatta, megérte.
Tizenkilenc, újabb csík a vágatodba,
Húsz, már sötétlila a luk az ánuszodba.
Huszonegy, most legyen más, mondjuk forró vissz.
Huszonkettő, a farkadnak ez tudom nem vigasz.
Huszonhárom, hadd olvadjon, ezt kivárom.
Huszonnégy, a mellbimbódra cseppen három.
Huszonöt, most jön a másik.
Huszonhat, tested feszül pattanásig.
Huszonhét, a köldöködbe folyik mostan.
Huszonnyolc, pedig szóltam, meg ne moccanj,
Mert büntetés lesz ennek vége, s most itt van,
S bár ez nem a világvége, s mindig van jó az újban,
Csipeszeket veszek elő, krokodilost,
Feszül izmod, ropog a rost,
Van vagy félszáz, mindegyik mar,
Fájni fog nagyon, múlni nem egyhamar.
Huszonkilenc, cseppen újra a forró viasz.
Harminc csepp égetett, tetszett?! Szevasz!