Az új gazda 1.

...egy kávéház, rengeteg ember, egy pincér, akinek eldadogom a nevet: X.... Füst,zaj és várakozás,hosszú-hosszú várakozás és idegesség, leírhatatlan idegesség,  persze legbelül  félelem, kíváncsisággal vegyes félelem.
Aztán az érzés, hogy valaki néz, valahonnan figyel de nem tudni honnan, csak a tekintet súlyának érzete és a kiszolgáltatottság első lehelete...

...majd hirtelen ott áll mögöttem és már le is ült velem szemben, alaposan végig mérve engem. Én pedig szinte fel sem merek nézni, csak nagyon lassan és amikor a szemébe nézek, mégsem látok semmit ami segítene...közömbös hangon kezd hozzám beszélni, kérdez, olyan intim dolgokat, amiket még senki nem kérdezett meg tőlem, de nem ez a legfurcsább nekem, hanem, hogy válaszolok mindenre és meg sem fordul a fejemben,hogy tiltakozzak.
Csak az zavar nagyon, hogy a pár a szomszéd asztalnál biztos hallják a kérdéseket és a szolgálatkész, kimerítő válaszaim..aztán váratlanul X a fülembe súg valamit.
Már szinte magam sem hiszem, de elindul a kezem és elkezdem levenni a fehérneműmet, letolom a bokámig, kilépek a cipőmből és felemelem, majd  sietősen átnyújtom neki, de ő direkt lassan veszi át és látom ahogy egy férfi ott tőlünk 2 méterre pontosan követi az egész jelenetet .
Azt, ahogy X érte nyúl és az orrához emeli, beszippantja nőstény illatom, aztán zsebre teszi, majd  egyúttal elővesz egy nyakörvet és a pórázzal  mögém lépve, felcsatolja rám. Nem, nem kiabálok, csak riadtan veszem észre ahogy a többiek akik látják, elsápadnak,  vagy elvörösödnek, de nem kapják el a tekintetük, hanem szinte delejezetten nézik. X a póráznál fogva felállít és a kijárathoz vezet, ahol komótosan fizet a teljesen összezavarodott pincérnek, majd kilép velem a puha éjszakába....   

Hűvös van, a szél belekap a ruhámba és néha kivillantja a kerek fenekemet, riadtan nyúlok oda és  zavartan igazgatom vissza a helyére,  így is úgy érzem, hogy mindenki minket bámul az utcán. 
Először  félve  tekintgetek ki a pilláim mögül, majd hirtelen gondolattól vezérelve, felemelem a fejemet és odakiáltom az arcomat az embereknek. Ettől még nagyobb a megdöbbenés, de már kívül vagyok a saját határaimon....és nem oda koncentrálok.

Valami elindult bennem és semmivel el nem cserélném ezt az érzést. Nem tudok X-ről semmit, de bilincset vetett rám. Rakoncátlan tincsek verődnek az arcomba, néha teljesen elvakítanak, de akár bekötött szemmel is mehetnék, egyfajta köldökzsinóron át magához kötött.
A cél ismeretlen, így hagyom sodródni magam vele és szinte fáj az este, ahogy rám telepszik. Az érzékszerveim kiélezettek, minden kis rezzenést duplán érzek, a fedetlen pinámat szinte cirógatja a szellő, ami most idegesít és felkorbácsol, de vágyom rá, hogy kézbe vegye, hogy megismerje minden kis porcikámat. Vágyom rá, hogy kinyisson, mint egy   zenélő dobozt és  megszólaltasson. Új világ kezdődhet..

Zavartan szedem a lábaimat utána, a kockaköveken hangosan kopog a cipősarkam, próbálok egyenletes tempót felvenni és rugalmas  macskaként némán követni a sötétben. Vágynék az érintésére, de nem szólhatok, csak a szemeimmel simogatom az alakját.

Egyre inkább a város külső része felé haladunk, így eljutunk a rakparthoz. Kellemes, langyos este van, a hajók nyugodtan himbálóznak a vízen és valahogy rajtam is a nyugalom vesz erőt.
 A távolban a vidáman beszélgető holland matrózok nevetgélnek és ahogy egyre közelebb érünk a három matrózhoz ,úgy kezd lassulni a léptem, igaz a pórázom néha megfeszíti a nyakörvemet. Az egyikük, egy izmos fekete legény, a másik egy hosszú hajú szakállas óriás, a harmadik pedig egy idősebb, markáns arcú sebhelyes fickó. Odaérünk,és elhallgatnak, látszik,hogy időbe telik mire felfogják a helyzetet. Aztán X el kezd velük beszélni németül és bár csak pár szót értek abból ahogy reagálnak, már sejtem, hogy mi vár rám. Lassan, de határozottan lecsatolja a pórázt a nyakörvemről és pár méterrel arrébb leül egy ládára.
A következő pillanatban a három izmos kan már ott áll körülöttem és hallom ahogy egy cipzárt lehúznak lassan.... Rémülettel telve tekintek körbe és keresem  a pillantásommal, közben egyre inkább érzem a matrózok alkohol itta leheletét és az orromat facsaró izzadt testszagukat.
Amint összeakad a tekintetem X-el, már tudom a dolgom.......örömöt fogok azzal szerezni neki, hogy átadom magam a három bűzös test  szolgálatának. Figyelni fogja  a kínt, amit  a tisztátalanság okoz és a kéjt, ami a ribanc kis testemnek kielégülést  hoz, bármennyire is nem akarom.
A testemnek, aminek már rég nem vagyok a gazdája, de túl sok bennem az ösztön és megszoktam, hogy valaki döntést hoz helyettem, róla.
Gazda nélkül űzött kis vad vagyok egy lángoló pinával, üres tekintettel.......céltalan léttel.
 
A cipzár zaja ekkor éles csikorgásként hat a fülemnek, miközben hirtelen durva cserzett bőrt érzek a tarkómon, az egyik matróz  érdeklődve simítja végig a nyakörvemet, erre önkéntelenül is hátrarántom a  fejem. Hirtelen egy hiányos  fogsor vigyorog rám ,az óriás  lucskos hajtincsei a melleimet  cirógatják, amint felém hajol.
Beleborzongok, és akaratlanul is megrázom a fejem....közben a fekete már mögém került és becsúszott a keze a szoknyám alá. Nincs menekvés, ki kell kapcsolnom és  csak annak kell előttem lebegnie, hogy X élvezi a látványt.
  A sebhelyesarcú elém kerül és a mosdatlan hímtagját  himbálja előttem. Kaján vigyor ül mindhárom arcán és én nem értem mit beszélnek...az óriás ekkor mit sem gondolva  lerántja rólam  a ruhám, ami darabokban marad  a kezében, közben X-re néz  és  a legyintését látva, egyszerűen behajítja az anyag maradványait a vízbe.

 Hűvös van, ott állok meztelen, a mellbimbóim, úgy érzem az égig érnek a nagy ágaskodástól, a pinámból kis folyam indul el a combom irányába, a popsim pucsítva mered hátra, nyomoktól nem mentesen....Mire feleszmélek a himbálózó hímtag durván az ajkaim közé kerül amitől hányingerem van, a testem szinte megfacsarodik az undortól, de alázatosan  kifacsarom az utolsó cseppig a gyűlölt állatot, hosszasan és őrjítően....
Hátulról a fekete matróz közben már csuklóig a pinámban matat, amitől folyamatos  hullámokban tör rám az orgazmus..aggódva nyitom ki a szemeimet és várom az engedélyt,  hogy elélvezzek, de nem látom Őt sehol.
Valahonnét egy furcsa kacaj száll végig a parton....a sebhelyesarcú  erre hörögve  rántja ki a farkát a számból és elégedett mosollyal telepedik le a közeli sziklára, ahol egy vaskos szivarra gyújt rá. Az óriás, a nyakörvem helyett a melleimebe  kapaszkodik és vadul harapdálja őket, hogy szinte  sikítok a  fájdalomtól, amire dühösen betapasztja ormótlan tenyerével a számat.
Hatalmas izzadtságcseppek  szaladnak le a vergődő testemen ennek hatására, amely ívben megfeszül a bennem lévő ököltől. Hosszasan használnak, megbasznak mint egy utolsó kurvát..........

Dolguk végezetével elégedetten visszavonulnak a közeli ivóba, miközben én ott fekszem,  folyik rólam a szenny,  a szemeim telve könnyel. Felnézni sincs erőm, kapaszkodok ernyedten egy kiálló kockakőbe és magam alá temetem  az arcom. Összehúzódzkodom, mint egy kiskutya és ráfonódnak az ujjaim a nyakörvemre. Bágyadt mosolyt engedek meg magamnak, amelyet  a nyakörv  biztonsága hoz. A hűvös szellő ugyan jótékonyan cirógatja a testem, de mégis fázom......szinte  reszketek. A tompa fényben éles mintát rajzol a  testemre  a lúdbőr, de ekkor azt érzem, hogy valaki rám terít egy pokrócot és elvesztem az eszméletemet.
folyt.köv.