Operaház

Az opera páholyában a férfi lehunyt szemmel hallgatta a zenét, miközben a nő bíborszínű ruhájának hasítékát követve hatolt mélyebbre a combjai közé. Mielőtt az ismerős ,kéjes nyögdécselés felhangzott volna, lágyan a nő szája elé tolta a másikat. Amazzal pedig behatolt a szeméremajkai közé.  Mosolyra gördült szájjal vette tudomásul, hogy  a kedvese ismét nedves. Hosszasan nézegette amint a finom arc érzékenyen reagál minden mozdulatára, hisz úgy szerette benne ezt az állandó szolgálatkészséget.
A tágra nőtt pupillák, a sikításra forduló arcizmok, a ziháló egyre gyorsabban emelkedő mellkas, mindent elárultak. A test, ami a kezén táncolt ,hirtelen megmerevedett és enyhén megemelkedett a széken, a várt élvezet első cseppjei megjelentek a férfi csuklóján.
Ekkor  az hirtelen kihúzta  a kezét és a nő ajkai közé tolta. Ő mohón szopta le egyesével ujjairól a saját kéjlevét. A teste még finoman rezgett, de most szája dolgozott a kívánt orgazmusért. Végig cirógatta tekintetével a férfit, majd felé fordulva lágy csókot lehelt annak kézfejére köszönetképpen.  A férfi gyengéden homlokon csókolta  és elmerült az előadásban. 
A nő már csak a tapsra észlelt, az rántotta vissza a valóba. Megriadt vadként zökkent vissza az előadásba. Talán ez volt a varázsa, ez a  kaméleonkészség, amivel bárhol, bármikor szinte mindenkit levett a lábáról. Gyorsan tanult, játszva alkalmazkodott, mindemellett társult  hozzá valami misztikus ,sötét magába rántó  erotika, ami visszavonhatatlanul körül lengte őt. 
A villanyok kigyúltával a férfi felsegítette a nő hosszú hófehér kabátját és a folyosóra vezette. A mosdóhoz érve egy fülkébe vonta, s a torkára tolta az azt szétfeszíteni készülő péniszét..... 
A nő ragyogó arccal lépett ki a folyosóra, vacsorázni mentek.  Az asztalhoz vezetve őket, a férfi szemébe nézve köszönte meg annak kegyességét. A férfi egy pillanatra elmorfondírozott, majd a borlapot vizsgálgatta.
 -Ne nézz így rám, kérlek!-  préselte ki magából nehezen, majd lágyan megsimogatta a nő elegáns arcélét.
 -Megdöbbenve nézték a mosdóban a  ruhád alól elősejlő vörös csíkjaidat, Drágám! Nem hittek a szemüknek!