Első szeánsz egy új Subbal (1)

Nemrégiben rám írt egy srác, hogy már volt egy-két-három esetben domnál, de egyiknél sem volt számára kielégítő, vagy vágyai szerinti a vele való foglalkozás s így egyik dommal sem találkozott már másodszor. Így kezdőnek számítja magát, de szeretne már tovább lépni és a nick nevem, történeteim s életkorom alapján azt reméli, hogy velem sikeresebb lesz, s végre átélheti azt, amit gondol egy subbal megtörténhető eseményekről.
Szimpatikus volt, ahogyan írt, így több levélváltás után már nem csak azon az oldalon folytattuk, ahol megismerkedtünk, de emailokat is váltottunk egymással, majd már áttértünk a chatelésre.
Egyre szimpatikusabbak lettünk egymásnak, így megállapodtunk, hogy egy nap találkozunk személyesen is nálam s döntünk, hogy folytatjuk, vagy ennyi volt az ismeretségünk.
Alaposan egyeztettük az első találkozásunk peremfeltételeit: olyan dolgok megbeszélése, amit csak személyesen lehet és célszerű, majd „orvosi vizsgálat”, annak sikeressége esetén az eszközeim megtekintése, megmustrálása következik, ami eredményeképpen kinyilvánítja, hogy mit használhatok és mit csak később, vagy sohasem; s utána közös, egyhangú döntés kell ahhoz, hogy megkezdődhet az első szeánsz.
Végre elérkezett a megbeszélt nap és óra. Én érkeztem a lakásba elsőnek, előkészítettem megtekintésre az eszközöket és vártam Őt. Végre megszólalt a mobilom, Ő jelentkeztt. Nem kellett lemennem érte, mert egy lakótársnő ért haza éppen akkor, aki beengedte Őt is.
Kimentem elé a rácshoz, beengedtem és már bent voltunk a lakásban, becsukódott a lakás ajtaja is utánunk. Viccesen megjegyeztem: „- Isten hozott s remélem, nem az ördög visz!”
Elsőre nem is értette, majd leesett neki is a tantusz. Elnevette magát s annyit válaszolt: „- Az ördög biztosan nem, legfeljebb a lábam visz majd, amikor elmegyek, de remélem ez nem hamar lesz!” Mind a ketten nevettünk ezen a válaszán.
Beinvitáltam a szobába s megkérdeztem kér-e kávét? „- Ha van tej is, akkor igen.” – válaszolta, de mivel az nem volt, így ő szaladt le s hozott fel a lenti boltból. Kezébe adtam a kulcsot, hogy vissza tudjon jönni, addig én megcsináltam a kávét.
Míg kávéztunk, megbeszéltük azokat a dolgokat, amit személyesen akartunk s jobb is volt így! Így áttérhettünk a kitett eszközök megnézésére, megcsócsálására, s amit nem ismert, annak céljáról felvilágosítottam. Egy-két kivétellel nem volt olyan, amire nemleges megjegyzést tett volna, így áttértünk már az orvosi vizsgálatra, amely során éreztem, hogy még mindig nagyon izgul, mert magasabb volt a pulzusa a normálisnál. Meghallgattam a tüdejét, de ehhez le kellett vetnie az ingét, majd még a pólóját is, hogy jól halljam a zörejeit a stetoscoppal. Utána már a pantallóját is levetettem vele, hogy leülve egy székre a térdeit is megkoppinthassam a reflexellenőrzéshez. (Bőszárú, laza boxer volt rajta, de azért látszott, hogy nincs még merevedése. No meg az is, hogy szinte szőrtelen, csupasz, mint a csiga. /Szerencsére később már azt is tapasztaltam, megláttam, hogy fanszőrzete van, ez nekem fixa ideám, kedvencem./) 
Most már csak a gatyájából kellett volna kiléptetni, hogy igazi Sub, szolga legyen, aki Domja előtt nem lehet semmilyen textilben, de ezzel vártam, mert még korainak találtam. Helyette a bőr csuklóbilincseket vettem elő és felszereltem rá, majd hátra tetetve karjait összekapcsoltam azt a popójánál. Úgy küldtem ki a szobából, hogy menjen végig a bejárati ajtóig és ott bújjon ki a gatyájából s azt már a kezében hozza vissza, s úgy jöjjön be újra a szobába.
Élvezettel néztem kifele menet is, de még élvezetesebben, ahogyan már tök meztelenül jött vissza. Himbi-limbizett a farka - a combjai között - jöttében. Mosolygott, míg megjegyezte: „- Nem értettem az orvosi vizsgálatot, annak célját, de már megértettem!” – somolygott mondva. Megdicsértem, hogy okos fiú, hogy rájött és mutattam, hogy forogjon kicsit ott, helyben.
Alaposan megmustráltam őt, a testét és tetszett, amit láttam:
Szinte csupasz a teste, szép, fehér, makulátlan bőrrel, csak a farka környékén volt egy kis bozontos bokor, gesztenyeszínű szőrből. Tetszett a pettyüdt farka és az alig lógó golyói is.
Utána kapott egy vastagabb nyakörvet pórázzal, majd kicsit „kidíszítettem” középen: egy vékonyabb, de piros színű bőrből készült másik pórázt ráhúztam a farkára és a golyóira a megfogójánál fogva, majd átvezetve a lábai és a hátsó vágatán át – alaposan meghúzva, megfeszítve – a nyakörvéhez csomóztam. Vettem egy szintén vékony, barna színű bőr pertlit, azzal megkötöttem a farka tövénél, majd átvezetve szétkötöztem a golyóit is egymástól. A feszülő golyói bőrére csíptettem két-két műanyag csipeszt, de kapott egy szélesebb szájút a farka végét összefogva is, no meg egy-egy facsipeszt a mellbimbóira.
Így kidíszítve elküldtem a szobaajtóig és én is odamenve - a csuklóbilincsinél fogva – Y állásba állítottam, majd egy több ágú, de rövidebb bőr korbáccsal alaposan megpaskoltam a csupasz bőrét, ahol nem voltak, de ott is, ahol voltak csipeszek. Kicsit sziszegett, mert fájhatott neki. Még mögé lépve a szépen domborodó popóit is megkenegettem, de arra is volt gondom, hogy a hosszabb szíjakból álló korbáccsal - óvatosan kezdve, majd fokozva – be-, becsapjak a lábai közé úgy, hogy a szíjak elérjék a golyóit s majd már a farkát is, meg-, megütögetve a bőrén lévő csipeszeket is. Fájhatott neki, mert néha eltorzult az arca és megrándult a teste, de nem panaszkodott, nem kérte, hogy álljak meg, szedjem le azokat.
Majd leoldozva - a törülközőjét az ágyra terítettem - és utasítottam, hogy hasaljon rá. Ez kicsit vontatottan, lassan, némi kínnal ment, mert ráhasalás közben a testébe benyomódott csipeszek fájdalmat okoztak megint neki. Sziszegett ugyan közben, de megtette.
Hagytam egy kicsit így hasalni, majd alányúlva, felemeltetve a testét, kiszedtem alóla a csipeszeket. Még utoljára felhomorító teste alól a mellbimbókra tetteket is. A csipeszek leszedése közben is halkan sziszegett, mert ez fájdalmas művelet, mikor a vér visszaáramlik az összeszorított területekre.
Most a hosszabb szíjakból álló korbáccsal megostoroztam a gyönyörű, feszes és mégis gömbölyű popóit. Majd hanyatt fordíttattam és kapott pár korbácsütést a mellkasára, a hasára és a még mindig ernyedt farkára is, nem kihagyva a belső combjai területét sem.
Most hoztam egy dobozt és abból előszedtem az orvosi elektro készülékemet, majd a tappancsokat felraktam a hasára és közvetlenül a térde feletti területre. Bekapcsoltam a készüléket. Először „kopácsoló” módszerrel izgattam, míg nem újra már erősen sziszegett. Ekkor levettem az elektromosságot, átállítva a „sinusmozgást” adtam rá, de ez nem tetszett Neki, még annyira sem, mint az előző. Így visszatértem az előzőre és azt járattam változó intenzitással rajta. Az intenzitást közben is állítottam, értve alatta az „erősségét”, de a „gyorsaságát/szaporaságát is.
Közben kezembe vettem a rezgő dilatátort is és azzal ingereltem a farkát, golyóit, de a mellbimbóit is. A két inger összegződött rajta, a testén, de még ez sem váltotta ki a farka merevedését.
Rövid szünetet tartottunk, míg kifújta magát – és gondolom magában összegezte eddigi benyomásait, élményeit, tapasztalatait – majd folytattam volna, de megállított, hogy kérne valamit: azt kérte, hogy vigyem vissza az ajtóhoz, kössem ki Y alakba és alaposabban verjem el a bőrkorbáccsal a fenekét, de a lába közé is üssek, majd vegyek egy vékonyabb vesszőt és azzal pedig fenekeljem el alaposan.
Így is lett, de közben bíztatott a Sub, hogy erősebben csapkodjam meg mindenhol, ne sajnáljam. Szenvedni akar, érezni a csapásokat, a kínt.
„Ha lehet, hát mehet.” tőlem, kapott erősebbeket, majd még erősebbeket, míg már szépen kipirosodtak a popói, de még a popója és combja közötti árkok is, mert oda is kapott ütéseket, nem is keveset. Mivel már úgy is piros volt a bőre, így tettem rá még egy lapáttal. 
Itt ért véget az első szeánszunk.
(folyt. köv.)