Érdekes kaland Pakkal (3)

A Kremlnél viszonylag gyorsan bejutottunk és a Fegyvertár épülethez tartva a pénztárnál németül vettem meg a jegyeket. Siettünk, mert mondta a pénztáros, aki elég rosszul beszélt németül, így Pak beszélt vele angolul, hogy fél óra múlva indul idegen nyelvi csoporttal vezetés. Oda is csatlakoztunk, de akkor jöttünk rá, hogy Borisz és Nyikolaj nem tud idegen nyelvet. Sebaj, átálltunk az orosz csoporthoz mind a négyen.
Mikor jött a vezetőnőnk, jeleztük, hogy mi külföldiek vagyunk ugyan, de gyakorolni szeretnénk a most tanuló orosz nyelvet, így beszéljen, de lassabban és néha nézzen ránk, hogy értjük-e őt. Így is lett. Végignéztük a kiállított tárgyakat, fegyvereket, majd a Kincstárba átmenve már a koronák, ékszerek, trónszékek következtek.
Majd a vezetőnőnk elengedte az orosz csoport többi tagját s minket – négyünket – bevitt olyan termekbe is, amit csak valutáért lehet megnézni.
A látogatás után kilépve az épületből Borisz és Nyikolaj szinte egyszerre kezdett hálálkodni, hogy ezeket mind láthatták s felajánlották, hogy a Vörös Nyílon az éjszakát velünk s nem egymással töltik viszonzásul.
Nevettem, majd oldalba böktem Pakot s azt mondtam a fiuknak:
- Megoldható, de nem négyesben, hanem párcserésen ketten-ketten. (Akkor még nem tudtam, hogy ez hármassá fog bővülni, de erről később!)
- Nekünk így is jó. – egyeztek bele a srácok, de azért látszott, hogy kicsik el vannak kámpicsorodva.
- Ne lógassátok sem a fejeteket, de a „fejeteket” sem, mert a párcsere arra is vonatkozik, hogy a Vörös Nyílon is lesz párcsere az éjjel, reggel más mellett ébredtek, mint aki mellett lefeküdtetek. – bíztattam Őket.
- Hogyan? – élénkültek fel a srácok és bővebb magyarázatra vártak, de, ott azt nem kaptak. 
Végigmentünk a Kremlen, majd kimentünk s a Kreml fala melletti parkon át, míg oda nem értünk a hősök emlékművéhez, s onnan tovább már megkerülve a Kreml falát, bejutottunk a Vörös térre. De nem Lenin mauzóleumához, vagy a tér lévő híres templomhoz mentünk, hanem be a GUM.-ba, (GUM Gaszudarszvennij Unyiverzalnij Magazin, azaz neve szerint minden kapható benne, de ez nem volt igaz akkor sem és ma sem!), ami Moszkva egyik legnagyobb és leghíresebb áruháza volt akkoriban.
Mind a hárman csodálkoztak, mikor betértünk ide, de nem mertek kérdezni, csak jöttek velem, mellettem. Én pedig olyan osztályokat kerestem, ahol szabadidő ruhákat, sport együttest árultak, pólókat, meg sportcipőket és persze alsóneműt férfiaknak. Igen szegényes volt a választékmind színben, mind fazonban, a márkákról már nem is beszélve.
Azért megnéztük együtt az árakat.
Innen pedig kivittem őket s bementünk a Vörös tér végétől nem messze egy toronyépületbe, ami szálló volt, s ott, a második emeleten lévő, elegáns étterembe tértünk be. (Velem beengedték őket, mert német nyelvű névjegykártyát mutattam fel az ajtónál.)
Leültünk és rendeltünk, majd jóízűen megettük a különleges – külföldi stílusú – menüt és kaptunk mellé külföldi piákat is, végül alkoholmentes sört is, amit csak itt lehetett inni akkor Moszkvában. Innen már visszametróztunk a pályaudvarra, ahonnan indult a Vörös Nyíl Leningrádba.
Még azt is sikerült meg”bundázni” a kalauz fiúval, hogy egymás melletti két-kétágyas kupékat kaptunk, „ráfizetve” a menetjegy különbözetet. Azzal sikerült a srácot meggyőznöm, hogy ráadásul kaphat tőlem egy „Trapper” farmert is, ha jó rá és megegyezünk a vételárában.
Már nem is szálltunk le, hanem az egyik kupéba ültünk be, a kalauz srác hozott egy üveg grúz vörös bort nekünk négy pohárral és gyorsan felpróbálta a Trapper farmeromat is. Szerencsére jó volt rá, így megalkudtunk a vételárában is.
Igaz, le kellett vetnie s a saját uniformisában mehetett csak el a vételárért, de ennek meg volt az az előnye is, hogy mikor visszajött a pénzzel, és még egyszer fel akarta próbálni a farmert, így újra láthattunk a kalauz srác fokhagymagerezdes popóját a csúnya, alig takaró alsónadrágjából kivillanóan. (A srác fiatal volt, alig harminc éves, de izmos, sportos alakkal s dús szőrzetű lábakkal. Így remélni lehetett, hogy másutt is van még abból. )
A srác már elvitte a farmert, s nem tudott visszajönni, mert az ajtóban kellett várnia az utasokat s kezelni a jegyeket, útleveleket stb., de megígérte, hogy vacsoránk után, mikor visszaérünk az étkezőkocsiból, már szabad lesz és cseveghetünk vele is.
Az étkezőkocsiban csak azt ettük meg, ami benne volt a jegy árában, és a felajánlott ital helyett blincsiket (palacsintát) kértünk ráfizetve.
Mikor visszatértünk a kocsinkba, és kupéinkba, már kialakultak közöttünk az első párok (Borisz-Pak, és én Nyikolajjal). Így a kalauz srác hozzánk jött be csevegni, majd később már nem ellenezte, hogy más is legyen a hármasunk között, miután Borisz és Pak távozott a saját kupéjukba.
Ugyan – ijesztgetés képpen – meséltem neki s Nyikolajnak is, hogy én különlegesen szeretem a szex-et, de inkább élvezettel hallgatták mind a ketten, sem mint riadozva az elhangzottaktól.
Így először a kalauz srácot szabadítottuk ki az orosz szabadidő ruhájából és gyorsan a rusnya alsógatyája is lekerült szinte azonnal róla, majd már a térdünkre fektettük s elfenekeltük kézzel, alaposan, miközben, aki nem fenekelt, az ujjazott, vagy cbt-t játszott a farkával és a tökeivel.
Meg kell hagyni Nyikolaj is csinálhatott már korábban ilyent, mert nem tűnt teljesen kezdőnek ebben. Ügyes volt, de nem volt elég fantáziája hozzá. Így ő fenekelte a srácot a továbbiakban és én pedig rafinált kötéseket mutattam be rajta neki, de Nyikolajnak is.
Különösen az tetszett nekik, mikor úgy kötöttem meg a farkát, hogy a tökeit is külön kötöztem és onnan még a nagylába ujjaihoz is ment a bőr pertlim. Ha rosszul mozgott, már jajgatott is, mert fájdalmat okozott magának.
Elég sokáig játszottunk így, mert cseréltek a kalauz srác és Nyikolaj s most a kalauz srác csapkodta Nyikolajt és én alkalmaztam az újabb és újabb cbt módszereket Nyikolajon.
Nyikolaj még le is szopta is, annak térdein fekve, még ha eléggé körülményesen is a kalauz srácot, de azt már nem engedtem, hogy a kalauz srác is leszopja Nyikolajt. Azt magamnak tartottam fent.
Annyit még láthatott, hogy Nyikolaj felszopott engem keményre – bár ehhez már nem sok kellett – és végignézhette, ahogyan az ágyon, hátulról alaposan megdolgozom Nyikolajt, míg az, hogy a szája is el legyen foglalva, újra a kalauz srác farkát szopogatta.
Ez után már a kalauz srác elköszönt és elment élményekkel telin, és mi ismételtünk még egyszer Nyikolajjal, de most más pozitúrában, többet kavarva benne, de újra a végén elmenve a gumiban.
Kicsit kimerülve feküdtünk egymás karjaiban, mikor a közöttünk lévő falon kopogtattak a szomszédok, hogy időszerű lenne már a párcsere.
Így is lett, de reggel kiderült, hogy a kalauz srác a másik kupét már nem látogatta meg.
Kora reggel pedig újabb csere volt, de akkor már a srácok válogattak a szabadidőruháimból, a pólókból, hozzá tartozó sportcipőkből, de még az egy, megmaradó farmeremtől is megszabadítottak.
Sikeres volt hát az utazás minden szempontból.
(vége)