Kábítva csábítva
2022. 09. 29. 10:03 | Megjelent: 1256x
Elcsábítottál és elkábítottál. Előbbit a mosolygós szemeddel, utóbbit valami rossz szagú cuccal. Nem volt szép Tőled, de végülis beleegyeztem amikor azt mondtam, bármit tehetsz velem. Az András-kereszten ébredezve elgondolkodom, legközelebb óvatosabban fogalmazok.
Meztelenül lógok kifeszítve, vastag bőrpántok (köszi érte:)) tartanak. Körbe-körbe jársz, néha hozzámérsz de csak egy pillanatig élvezhetem bőröd érintését.
- Mit tettél magaddal ribanc, hogy nem tudlak kedvemre használni? - kérdezed miközben megcsippented a mellbimbóm.
- Bocsáss meg Uram, - suttogom - hamarosan rendeződöm és használhatsz kedvedre.
- Talán most nem tehetem azt, amihez kedvem van? - hangodból érzem, nem vagy mérges, tudod, hogy bármit megadnék Neked, de most nem megy.
Megfogod a másik bimbóm is, Magadhoz húzol. Persze rögzített pozícióm ezt nem engedi, így csak a mellem nyúlik. Húzod míg fel nem szisszenek.
- Mi az ribanc, fáj talán?
- Igen Uram, kissé fájdalmas volt ez nekem.
- Szóval ilyen kis érzékeny vagy? - mosolyod a frászt hozza rám, tudom a fájdalom csak ezután következik.
Csipeszt kap a mellem, majd egy vékony pálcát veszel elő.
- Szerinted hány ütéssel tudom leverni őket? Amennyit tévedsz, annyit kapsz pluszban a használhatatlan pinádra.
- Négy ütést gondolok Uram. Kettő-kettő fog kelleni.
- Meglátjuk. Számolj.
Nagyon kicsiket ütsz és ügyesen nem a csipeszt találod el. 10-nél már nyüszítek, 20-nál már káromkodok is. Végre sikerül leverni mindkét csipeszt. 24-ig kellett számolnom.
- Huszat tévedtél ribanc, gondolom tudod ez mit jelent.
- Tudom Uram - sóhajtom, de már a gondolattól is nedvesedik a puncim.
Lecseréled a pálcát egy kisebb fajta paskolóra. Egészen közel állsz hozzám, érzem a.bőröd illatát, Te hallod a dübörgő szívverésemet. Lehajolsz, megcsókolsz. Ahogy elveszed a szád csattan az első ütés. Nem is értem, hogy csináltad ebben a pozícióban.
- Nem hallom, hogy számolnál, kezdjem újra?
- Egy - súgom, hangom remeg az izgalomtól.
Ismét megcsókolsz. Csattan az ütésed.
- Kettő - sóhajtom a szádba.
Megsimítod a mellem, csattan ismét a paskoló.
- Három.
A hátam mögé lépsz, megsimítod a derekam.
- Négy.
- Uram, lehet egy kérésem?
- Nem állunk meg - mondod miközben megfogod a nyakam amiről tudod mennyire felizgat.
- Szeretném ha bekötnéd a szemem - kérem halkan, kissé szégyenkezve.
Tetszik a kérésem, hamar találsz erre alkalmas szövetet.
Újabb csókok, simogatások következnek és persze számolok szorgalmasan. Feltüzelt véremtől hullámzik a mellkasom, a fájdalom és az érintésed egyre közelebb visz az orgazmushoz.
A 19. után megfogod az arcom, megcsókolsz és a fülembe súgod.
- Élvezz ribanc!
Tudod jól, mennyire meg akarok felelni Neked, de ezt a parancsod nem a megfelelési vágy miatt teljesítem. A huszadik ütésednél összerándul a testem, őrült táncba kezd a vérem, hatalmas orgazmus robban át rajtam. Imádom ezt az érzést. Egyszerűen megőrjítesz.
Köszönöm az inspirációt.
Hozzászólások (2)