Elhagyva 7 - apró hibák

Életem egyre inkább a házvezetőnő körül forgott. Egyre jobban beleélte magát a szerepébe és ügyesen vont be engem is a teendőkbe. Komolyan vette a vállalását is, tudta, hogy ha betartja a megállapodás ráeső részét, akkor jo dolga lesz nálunk. Anna újra elkezdett dolgozni és újabban az én autómmal jártak be ketten Barbival. Jó lett volna még egy autó, de nekik megtetszett ez a felállás. Nekem legalább negyed órával korábban kellett indulnom hogy időben beérjek, munka után pedig gyakran vásárolnom kellett, olyankor kellemetlen volt cipekedni és busszal közlekedni. Ha munka után elmentek valahova vacsorázni, vagy szórakozni, akkor nekem kellett elmenni a kocsiért, hogy haza hozzam őket. Általában a péntek- és szombat esték voltak ilyenek. Zsu már napközben írt nekem:
- Figyelj, munka után Annáékkal bandázni megyek, de te egyből haza jössz, hagyok neked egy listát a tennivalókkal. De nincs kedvem buszozni, ezért elkíséred Annáékat a klubba, majd eljössz értem az autóval, odaviszel, de a kocsit ott hagyod és indulsz haza.
Nem tudtam egyből válaszolni neki egy megbeszélés miatt, ezért negyed óra múlva megint írt:
- Elvárom, hogy azonnal válaszolj kutya. Ezért büntetésből a bevásárlást nem autóval végzed, hanem majd miután engem elvittél. Akkor kapod a listát.
Még mindig nem tudtam írni, de már öt perc múlva jött az újabb dühös üzenete:
- Ezért további büntetés jár kutya.
- Bocsásson meg Zsuzsanna kisasszony, a munka miatt nem tudtam válaszolni.
- Lesz is munkád elég emiatt. Már a második oldalt írom a listádra. Nem érdekelnek a kifogásaid. És ne írogass ha nem kérdezlek.
Legközelebb Anna írt:
- Egészkor legyél lent a kocsi mellett.
- Igenis Anna.
Szerencsére végeztem mindennel és időben leértem a parkolóba. Esőre állt és kellemetlen szél fújt. Anna és Barbi elegánsan öltöztek, ruhájuk sokat mutatott csinos lábaikból, Annán egy széldzseki, Barbin egy vékony fekete bőrdzseki volt, alatta fekete bőr szoknya. Amikor nyílt a zár, mindkettőjük ajtaját nyitottam, majd körbefutva becsuktam. Előtte Anna még eligazított.
- Tudod hova megyünk ugye? Telefon szerint két és fél kilométer. Azt akarom, hogy futva kövess, úgyis lassú a forgalom, amikor utolérsz ott legyél a kocsi mellett, hogy lássunk.
Ezen mindketten nagyot nevettek, majd indultak és én kelletlenül, de követtem az autót ahogy tudtam. Az elején nagyon eltávolodtak, futottam egy nagyot, de a lámpánál utolérték a sort, így melléjük értem. Ziháltam rendesen. Barbi lehúzta az ablakot.
- Lóg a nyelved mi? Most jó hasznodat venném.
Így csipkelődtek, míg lépésben ment a sor. Egyszer eszükbe jutott, hogy megéheztek. Barbi megint utasított.
- Fuss előre, ott lesz egy meki. Veszel nekünk két menüt a kedvencünket, majd megesszük az autóban amikor megérkezünk. Na igyekezz. Ha ügyes vagy kapsz egy kis maradékot is.
Futottam, ahogy tudtam. Volt egy kis sor, de nem veszítettem több, mint 5 percet. Ez is elég volt azonban ahhoz, hogy megelőzzenek. A célnél nem tudtam hol parkoltak, ezért hívnom kellett őket. Egy parkoló udvarban voltak. A rendelést odaadtam és kint várakoztam míg ettek. Eléggé elfáradtam ettől a mozgástól, már én is éhes voltam. Annáék nagyon vidámak voltak, néha rám néztek és nagyokat nevettek. Kínos volt ott álldogálni. Végül kiszálltak.
- Hagytunk neked maradékot kutya. Jó étvágyat. Hamar edd meg, mert Zsu vár téged, 1 percet kapsz.
Egyik hamburger dobozban volt egy kis maradék, nem sok, egy perc alatt felfaltam és indultam is hazafelé. Jeleztem az érkezésemet és Zus már ott állt a ház előtt. Megdobbant a szívem a látványra, nem tudtam levenni szemeimet a lábairól. Kinyitottam neki a hátsó ajtót és próbáltam nem odanézni amikor becsuktam.
- Haragszom rád kutya, ne szólj hozzám. Most küldöm át a bevásárlólistát. A tennivaló listát a konyhaasztalon találod. Óránként írsz majd, mindig egészkor az előrehaladásról.
Rosszul esett, hogy haragszik rám, mert folyamatosan igyekeztem mindent jól csinálni. Szerettem volna beszélni erről, de nem engedte meg. Ezért elvittem és leparkoltam ugyanott, ahol nemrég Annáékat letettem. Amikor nyitottam az ajtót próbáltam a szemébe nézni, de kerülte a tekintetemet. Elkérte a kocsikulcsot, hogy véletlenül se csalhassak. Sóvárogva néztem utána ahogy elsétált, de mintha a gondolataimat olvasta volna, hátranézett és szemei szikrát szórtak.
- Gyere ide. Közelebb. Nem nézegetsz amikor büntetésben vagy értetted?
- Értettem kisasszony, bocsánat.
- Ne kérj bocsánatot, mert idegesít, inkább igyekezz hibátlanul szolgálni. Ezért újabb büntetést kapsz, majd megtudod később. Most menj és ne nézz vissza.
Megint megjelent az a rossz érzés a torkomban, nem tudom hogy tudom elérni a hibátlan szolgálatot. Nem volt ez még annyira természetes számomra.

Folyt. köv.