Látogatás a bdsm másik oldalán (4)

Mivel nem haragudott, sőt újra jelezte pár nap múlva, hogy szívesen látna, s a múltkor csak megijedt a szolgai léttől, így mikor volt szabad délutánom jeleztem, hogy most Rá és ráérnék, ha Neki is alkalmas. Szinte azonnal jött is a válasza, hogy igen, menjek.
Összekészülődtem és elindultam, de még úton voltam felé, mikor jelzett a mobilom, tőle jött üzenet: „ - Bocs, most mégsem lenne jó, valaki közbejött!” – olvastam.
(- Ejha, megint csak gyorsan változtatta a szándékát. – mérgelődtem, de kisgondolkozás után még egyszer elolvastam az üzenetét és valamin megakadt a szemem, amin az előbb átsiklottam. „…valaki közbe jött” – olvastam most is, de rájöttem, hogy ez lehet félreütés is a valami helyett, de lehet véletlen igazmondás is! – Nézzük meg melyik! – döntöttem és mentem tovább hozzá.)
Odaérve nem csöngettem fel, bár tudtam a kapucsengőjét, hanem megvártam, míg valaki kijött a kapun és beengedett. Felmentem a másodikra, a sarokba és úgy álltam az ajtaja elé, hogy a fa ajtó takarjon, s ne lássa az árnyamat az ajtó melletti üvegtáblákon át. Becsöngettem.
Hamarosan jött is az ajtóhoz morogva s mivel kinézve az ablaktáblákon nem látott senkit, dühösen felmordult és (gondolom) indult volna vissza a szobába, de én újra csengettem.
Szinte feltépte az ajtót s nem tudott igazán kinézni, mert én közvetlenül az ajtó előtt álltam s ugyanabban a pillanatban egyik kezemmel befogtam a száját, a másikkal mellbe taszítottam, szinte belöktem az étkezőbe és a lábammal berúgtam magam után az ajtót.
- Ki az? Ki jött? – hallatszott bentről, a szobából a kérdés, de a házigazda nem tudott felelni, meg be volt fogva a szája,általam. Én válaszoltam helyette:
- Senki, csak a szomszéd. – mondtam és toltam magam előtt be a szobába a házigazdát, de már hátracsavart kézzel.
Bent a szobában, belépve a kétszárnyú ajtón, láttam, hogy a sarokgarnitúrán ült egy srác már csak egy szál gatyában, más nem is volt rajta.
Nagyon meglepődött, ahogyan minket meglátott, felugrott, de le is cövekelt azonnl. Szinte megbénult. Én meg köszöntem és bemutatkoztam, hogy a házigazda barátja, mondhatnám a domja: „- Ura és parancsolója” vagyok s nyújtottam a szabad jobb kezemet kézfogásra, de közben szemrevételeztem a srácot. Rájöttem ki is ő. (Bár nem volt nagyon jellegzetes a kinézete, de azért látszott, hogy „ferdeszemű”, azaz kínai, vagy legalább is keleti származású.)
Végre a házigazdánk is magához tért, kirántotta a hátracsavart karját a kezemből s rám ordított szembe fordulva:
- Hogy merészeled? Mondtam, hogy van valaki nálam! – hörögte dühösen.
- Tudom, olvastam, azért is jöttem. – jelentettem ki flegmán és hozzátettem: - Mit akar tenni két Sub srác egymással, kell egy dom, ezért vagyok én itt! – mondtam s mutattam magamra.
- Honnan tudod, hogy én is Sub vagyok? – kérdezte meg tőlem a keleties srác.
- Mondhatnám, hogy ismerlek, bár még személyesen nem találkoztunk sohasem. – válaszoltam.
- Ismersz, honnan? - firtatta tovább érdeklődően.
- Onnan, ahol ti is egymásra találtatok! - nyomatékosítottam.
- De honnan tudtad, hogy itt van? – szólalt meg most a házigazdánk.
- Nem tudtam, hogy Ő van itt, de Te azt írtad az sms-ben, hogy „valaki” van nálad, ne jöjjek. Azért jöttem, hogy lássam, konkurensem, vagy se. Szerencsémre nem az! De a Ti szerencsétek pedig az, hogy itt vagyok, dom vagyok, így mind a ketten szolgálhattok engem! Most és itt! – tettem hozzá. – No meg ne húzzuk az időt, nem tudom, Te meddig érsz rá, kezdjük is! – sürgettem őket.
- Ha több kérdés nincs, mert nincs, akkor vetkőzzetek, mert nálam a Subok előttem nem lehetnek felöltözve, csak meztelenül, úgy kell szolgáljatok! – adtam utasításba.
A házigazda már ismert, így azonnal le is kapott magáról minden textilt, ami rajta volt és egy szál faszban – kicsit tétován – álldogált a sarokgarnitúra mellett. Én ránéztem a keleties srácra, de az csak ült nyugodtan tovább, mintha nem hallotta volna az utasításomat.
Közelebb léptem, megmarkoltam a hajánál fogva, felrántottam az üléséből, és kapott egyet – egyet jobbról s balról is az arcára, hogy egyensúlyba maradjon s közben a hajánál fogva húztam előre dőlésbe és újra utasítottam: - Vetkőzz, le azzal a gatyával! Pucérra!
A srác már nem ellenkezett, hanem lehajolva lekapta, tolta magáról a gatyáját és a kezeit a farka elé kapva állt, egyenesedett fel. (Számítottam rá, így rácsaptam a kezeire, ami nagyot csattant és elkapta azokat az ütéstől, maga mellé.)
Most újra a hajába markoltam, szerencsére alacsonyabb volt nálam is, nem csak a házigazdánknál, így megtehettem és így tartva megszemléltem s közben kommentáltam a látottakat:
- Úgy harmincas éveidben lehetsz, a magad fajtájában szép szál legény vagy, kellően izmos is, kisportolt, s a testszőrzeted is elég, mindenhol, ahol kell, hogy legyen. – vázoltam és a másik kezemmel odanyúlva a farka környéki bozótot meg is simogattam, rángattam kicsit, majd markomba fogtam a tökeit is, azokat is megméregettem, szinte labdáztam azokkal.
Ez fájhatott neki, mert kicsit sziszegett s húzódozott tőlem, de összeszorítva a markomat, nem engedtem el, hanem még talán jobban meg is szorítottam, hogy nyughasson. Megértette.
Elengedtem, leültem a sarokgarnitúrára, magam elé mutattam a házigazdánknak, aki már térdelt is elém s elővéve kezdte szopogatni a merevedő farkamat. Közben a görnyedten álló keleties srácot – mert még fogtam a hajánál fogva – a sarokgarnitúra háttámlájára hasaltattam és a szabad kezeimmel nagyokat csaptam a szép, kicsit szőrös, de igencsak mutatósan gömbölyű fokhagymagerezdes popóira. Izgett – mozgott a testével, de nem tudott szabadulni, mert erősen a hajába markolva tartottam a bal kezemmel, míg a jobbal csapkodtam.
Néha egy kicsit a házigazdánkat is arcul legyintettem közben, ha a foga hozzáért a farkam bőréhez, mert ez fájdalmat okozott nekem.
Majd mutattam, hogy most szopja a keleties srác kezdődően meredező farkát is kicsit. Egy idő után arra utasítottam, hogy a szopás közben kapja be a tökeit is egyenként és azokat is szopogassa meg, míg én tovább ütlegeltem a jobb kezemmel a srác lassan pirosodó fenekét.
Most a házigazdánk fejét visszahúztam a saját farkamra, majd mutattam, hogy a tökeimet is kényeztesse közben. Én pedig most a keleties srác merev farkát szorongattam s próbáltam a tökeit is befogni a mellé még, nem sok sikerrel.
Mivel már elég duzzadtnak éreztem a farkamat, utasítottam a srácokat, hogy kis terpeszbe állva, álljanak az ágy végéhez, s azon át hasaljanak rá az ágyra. Mind a két srác merev farkát hátrahúztam a lábaik között, hogy az ágyvég deszkáira támaszkodjanak. Majd a két sráot - egyszerre – megujjaztam előbb egy, majd már két ujjammal és felhúzva a gumit előbb a keleties srácot, majd a házigazdánkat is megfarkaltam. Nem kellett sok kőrözés és dugattyúzás benne s már lövelltem is ki, belé, persze a gumiba. Az felsóhajtott, de a keleties srác elégedetlenül szemlélte ezt. (- No, megállj! – gondoltam s mögé lépve újra most már három ujjamat próbáltam bele erőszakolni, de persze nem ment, de a srác nagyon kínosan érezte magát, vonaglott a teste közben és nyögött is szaporán.)
Így ezzel nem próbálkoztam tovább, de mivel a gumi még rajtam volt, így azzal behatoltam a srácba s alaposan megdolgoztam hátulról és mikor éreztem, hogy mindjárt újra elmegyek, kirántottam belőle a farkamat, lerántottam a gumit és rálövelltem a második adagot a hátára.
(folyt. köv.)